Úgy vagyok ezzel a filmmel hogy jobb lett volna félidőben kikapcsolni, még mielőtt gazdagék haza nem jöttek a kempingezésből. Nem azért mert untam, sőt!, le nem tudtam venni a figyelmemet egy percre se a képernyőről. Ami viccnek indult, kőkemény dráma lett. Amikor azt ecsetelgeti pénzes úr hogy a szegénységnek szaga van, hányni tudtam volna tőle. Olyan volt ez a film mint valami hullámvasút, jól játszott az érzelmekkel. Most meg itt ülök, hajnali 2 óra 32 perckor és még mindig ezen gondolkodok .. döbbenetes volt számomra a végkifejlet. Megérdemelten vitte el az Oscart, rég láttam már ennyire letaglózó, földbe döngölő, de ugyanakkor baromira szórakoztató filmet. Tetszett. Nem is adhatok más pontot rá, csakis egy tízest.

Miközben látjuk, hogy Parkék mindennapjai milyen mértékben függenek a Kim család munkájától addig azt is látjuk, hogy az egyik család milyen jólétben míg a másik milyen nyomorban él. Ami elgondolkodtat a társadalmunk jelenlegi helyzetéről. Míg sikeres cégvezetők, ügyvédek, művészek, informatikusok a társadalom felső ranglétráján szerepelnek és sokszor 10x-esét keresik meg annak amit a beosztottjaik, addig azok akiken ténylegesen nyugszik a társadalmunk, földeken dolgozó gazdák, víz-vezetékszerelők, gázszerelők, útépítők, buszsofőrök, ápolók, pénztárosok stb. sokszor nem kapják meg sem azt a keresetet, sem azt a társadalmi elismerést ami járna nekik, de legalábbis egy akkora szakadék van a két társadalmi osztály között ami nem biztos, hogy indokolt.

A Park család fejének elitista gőgje mellett látjuk , hogy hányféleképpen verik át őket át. Ami tanulságos példája annak, hogy attól hogy még valaki egy bizonyos területen tud érvényesülni még nem jelenti azt, hogy minden téren kompetens vagy lehet úgy is értelmezi hogy a pénz nem jár bölcsességgel. A nézőben jogosan merülhet fel a gyanú, hogy a gyönyörű de megvezethető felesége is csupán státuszszimbólum a férfi számára.

Bong rendkívül szórakoztató formában kifigurázza, hogy a gyakorlatban milyen módon működik ismeretség alapján a munkahelyszerzés.

Az Élősködők játszik a szimbólumokkal. A szegénységet és az alsó osztályba való tartozást szimbolizálják a szagok, míg a srácnak a gazdagság utáni vágyát jelképezi a kő amellyel végül az ő fejét verik szét. Érdekes követni, hogy ezek miként kerülnek elő újra és újra a történetben és milyen módon kapcsolódnak a film központi üzenetéhez.

Abból a nyomorból még fiatalon ki lehet kerülni, idősebb korban mikor már az identitásod részévé válik a társadalmi hovatartozásod már nem sok esélyed van változtatni. A Kim gyerekek még ügyesen megtudják játszani magukat addig a szüleiknek ez már nem megy olyan gördülékenyen. A fater folyamatosan feszegeti a határait és rajta érződik leginkább a szegénységet szimbolizáló csatorna bűze.

Persze a Kimék oldaláról is felmerül a kérdés, hogy tényleg elhisszük-e hogy ezek a srácok akik zseniálisan ügyeskednek képtelenek voltak bekerülni az egyetemre? Miközben irigylik a gazdagok életét, vajon nem-e a saját lustaságuk miatt élnek úgy mint az állatok? Vajon tényleg mindent megtettek azért hogy kikerüljenek a szegénynegyed pincéjéből vagy csak büdös a kemény munka?

A történet közepére időzített fordulat is elegánsan megvan terítve, a Park gyerek születésnapján szellemet látott, a ház lámpái furcsán villognak, a házvezetőnő sokat eszik, megvan említve hogy egyedi tervezésű az épület. Egy ponton akár azt is hiheti a néző , hogy a történet elmegy egy misztikus irányba…
A rendező a technológiával is ügyesen bánik, megmutatja nekünk azt hogy a modern technika segítségével hányféleképpen manipulálhatjuk környezetünket.