Hát nézd. Fel lett vetve, hogy a "zsidók" (akik egyébként nem zsidók, hanem askenázik) bûntelenek voltak. Ezzel szemben azok, akiknek kilõtték a szemét, bûnösök voltak és megérdemelték, a "zsidók" pedig bûntelenek voltak, és nem érdemeltek semmit.
Ez a nézõpont nem csupán az ostobasága miatt védhetetlen, hanem egyenesen gonosz is.
A legjobb magyarázat arra, hogy ez miért hazug állítás, a Bibliában van.
Majd ha valaki okosabb és igazabb dolgokat ír le, mint a Biblia, akkor majd õt idézem. :)

A Biblia állítása - minden ember bûnös, minden embert az ítélet várja, attól csak Jézus vére menti meg. Egyedül Isten az, aki méltó az ítéletre; az emberek által elkövetett gyilkosságok és bûntettek semmiféleképpen nem védhetõk és nem igazolhatók semmivel. Aki az egyik gonoszságot védelmezi, az ÁLTALÁBAN védelmezi a gonoszságot. Aki szerint jogos emberek szemét kilõni, az adott pillanatban a koncentrációs táborok létét is, (ugyanilyen logikával) elfogadta volna.
Aki a saját életében nem hajlandó megtalálni azt, hogy kit kéne megmenteni, az egy másik idõben élve sem mentett volna meg senkit. Ezért annak nincs rálátása, hogy egy tõle távoli múltban igazságosztó legyen, mert abban a távoli múltban élve õ ugyanilyen tohonya, rest és önzõ életet élt volna, mint most.
Nem az a kérdés, hogy másokra mit tudok bizonyítani - ez az én ítéletemet egy csöppet sem könnyíti meg. A kérdés az, hogy én milyen jóra használtam a saját életemet.
Sodoma és Gomorra lakói bizonyára nem követtek el genocídiumot - sõt, Isten követett el ellenük, ugyebár. Isten ítélete igazságos, és nincs ellene apelláta. Az ítélet alól pedig csak a kegyelem menthet meg - ha én kegyelmet kapok, és tovább is adom azt. Aki továbbra is az ítélet világában él, arra eljön az ítélet. Ebbõl át kell lépni a kegyelem világába, oda, ahol nekem kegyelmeztek, és én is kegyelmezek másoknak. De ennek nem a bûntelenség a kritériuma, mert azt nem tudja teljesíteni SENKI. Az én nézõpontomból még Isten sem bûntelen, még Õt is megítélhetem. Csak ez nem helyes origó, helytelen kiindulás. Mert ebben az esetben önmagamat helyezem Isten bírói székébe, és magamat látom ítélhetetlennek, feddhetetlennek, bûntelennek, Istent pedig bûnösnek. A gondolkodás és látásmód helyes kiindulása az, ha elfogadom az Isten által felkínált bûnbocsánatot; mert ekkor Istent látom szentnek és bûntelennek, és nem önmagamat. És, ha elfogadom a kegyelmet, akkor képes leszek azt tovább is adni, hiszen nem várom el mástól sem, hogy az én szememben legyen bûntelen, és az én igazságomnak rendelõdjön alá. Az igazság ugyanis nem az enyém, nem éntõlem indul ki. ("Nem én fújtam a passzátszelet"). Az igazság Istené, és mindenki ennek rendelõdik alá - még maga Isten is.
Ha így látom a dolgot, akkor nem hadakozok igaztalanul. Mert csak addig vagyok igaztalan, amíg azt hiszem, hogy én vagyok az igazság letéteményese, és nincs tõlem független objektív igazság és értékrend (Isten igazsága). Mert ha én vagyok az igazság, akkor egyik pillanatban valamit igaznak tarthatok, a másik pillanatban meg hamisnak, ahogy éppen tetszik. Ha az én kutyám kölyke követ el valamit, azt jól tette - ha egy idegen kutya kölyke csinál valamit, az meg rossz. De az erkölcsi relativizmus maga a bûnözés, hiszen a maffia pont így gondolkodik.

Ha pedig valaki félreérti, abból vagy bigott hittérítõ,
vagy olyan figura lesz, aki a könyvek könyvének kódját
kutatja megszállottan... Mindkettõ igen veszélyes.
(ráadásul inkább köz- mint önveszélyes... ;-)

Bocs, de ilyen alapon azt is mondhatnád, hogy Illyés Gyula 77 magyar népmese c. könyvébõl mindenki fontos következtetéseket vonhat le! Aki meg nem képes erre, arról a 77 magyar népmese vonja le a megfelelõ következtetéseket! :-D

Kérdezz meg egy mohamedánt, mit gondol a bibliátokról! És ti mit gondoltok az õ szent könyveikrõl? Mindnek nem lehet igaza, sokkal, de sokkal valószínûbb, hogy valamennyi gyerekmese, mondhatni hazugság.

A Bibliából MINDENKI fontos következtetéseket vonhat le. Ha képes rá :)
Ha nem, úgy a Biblia von le fontos következtetéseket õbelõle...

Nem tudni kinek, de, hogy egy morálteológia iránt érdeklõdõ pszicho-lingvisztikus
kihozna belõle egy szakdolgozat-vázlatot, az igencsak valószínû... ;-)))

...ha õ nem is, de egy klinikai pszichológus biztosan kifejezetten
érdekes következtetéseket vonna le sorainak olvasása után.

Nahát, ez valahogy eltûnt, pedig A LÉNYEG:


Te komolyan azt hiszed, az askenázikon azért kellett volna könyörülni, mert BÛNTELENEK??????????
Te hol élsz? Egy mesefilmben?
Sajnos fogalmad sincs arról, mit jelent az IRGALOM, hiszen még életedben nem próbáltad ki. Nem teszel jót senkivel; nem látod meg, kinek kellene segíteni, pedig folyton a szemed elõtt van. Nem azért kell segíteni valakin, mert bûntelen. Hanem azért, mert ember, Isten teremtménye. Te sem vagy bûntelen; és ha ezt nem fogod fel, és nem könyörögsz saját magad miatt irgalomért és bocsánatért, és azért, hogy elkerüld az ítéletet, akkor hamarosan (nemsokára) TE LESZEL SZÁMON KÉRVE.

vagyis rendben, megpróbálom fegyelmezni magam, tényleg. köszi, amit írtál, igazad van.

oké :)

Sajnálom.

Azt sem vetettem fel, hogy elsõ körben tegyünk különbséget a szálakat mozgató,
és a drótok végén randalírozók közt, parancsot adók és azokat végrehajtók
közt, (rosszkor rossz helyen lévõ) ártatlan járókelõk, és balhéra éhes
csõcselék közt, ésatöbbi únásig ismételt érv, ellenérv, és közhely...

Ps. De nem is vontam párhuzamot egy frusztrált nemzet politikai
indokkal felszított ellenségeskedése, és egy alaphangon is
háborús bûnnek minõsülõ népírtás emblematikus helye közt!

...és nemcsak mert még "csak" társadalmilag/jogilag SEM
tartoznak egy megítélés alá nem is csupán azért, mert
nem lehet az almát a körtével összehasonlítani,
hanem azon okból, mert alapból ízléstelen...

...és én még csak azt sem állítottam, hogy a sajnálatos októberi események során
maradandó sérülést szenvedettek megérdemelték a sorsukat. Magamat idézve:

aggodalmas | Válasz | Elõzmény (kõmacska)feb. 24. 15:35 | 27/79
Mindennemû sajnálatos októberi eseményekrõl csakis akkor érdemes szót ejteni,
ha a kályhától indulunk, és számba vesszük milyen tettek is vezettek odáig.

Érdek és ellenérdek, akció és reakció, ok és okozat...

...nem tudom, hogy akad-e bárki, aki objektívan
szemlélhetné a történteket – persze tagadni
a nyilvánvalót evidens, hogy ostobaság.

Az okok azok, amelyek számítanak.

Ha Te tényleg nem érzed mi a bajom ezzel a gondolatmenettel,
tényleg csak szívbõl szánni tudlak. ;-/

"...ugyanezt lehet mondani Auschwitzra is - meg kell nézni,
MILYEN OKOK vezettek odáig, milyen zsidóbûnök."

Ps. Nem kell fórumokon szent(eskedõ) szövegekkel floodolni,
és nem néznek hülyének nagy nyilvánosság elõtt. XD

:))))))))))))))))))))))))))))))))))))

a fájdalmaidat hatékonyan gyógyítja a xanax, dzsekkdeniellel.

HA és amennyiben a Te stílusodban kommunikálnék, udvariatlanul csak annyit írnék:
nem vitatkozom hülyékkel mert lealacsonyodom a szintjükre, ahol aztán legyõznek
a rutinjukkal... De ehelyett én megpróbállak arra késztetni, hogy gondold át
amit írsz, fõleg ha szembesítenek egy-két vitatható üzenetû kijelentéseddel...

Az, hogy ismételten szinten aluli személyeskedésbe fogsz nem változtat a tényeken:

TE tettél egy könnyelmû kijelentést, amellyel az elgondolkodtatás nem titkolt
szándékával kérdés formájában szembesítettelek. (Zárójelben jegyzem meg, ÉN
megkopott emlékezetem szerint szemkilövés tekintetében NEM tettem hasonló
rosszindulatúan ízléstelen kinyilatkoztatást, de cáfolj meg ha tévednék!)

Kérdésemre NEM válasz az, hogy azt ismételgeted, hogy nem az okok azok,
amelyek számítanak. Ha nincs egy ilyen egyszerû kérdésre értelmes és
érdemi válaszod, mondd azt – és légy oly jó, hogy a továbbiakban
megkíméled a gyanútlan kommentelõket (és engem) a gyorstalpaló
ki tud többet a kereszténység szent szövegeibõl litániáidtól...