nem rossz8/10

*megtehetõ

S P O I l E R

Azzal kezdeném , hogy a szépség a szerelem és a szabadság örök remélve azt, hogy ez így is marad az idõk végezetéig.
Még ezernyi színe van ennek az Alamadóvar filmnek, amiben benne van a spanyol nyár tüze és az, azt érlelõ spanyol bor mámora családok és drámák élet és halál, születés és elmúlás. Az élet maga az a körforgás amit mindannyian magunkénak érezhetünk. Közben pedig telnek a napok és az évek ösztönök és vágyak feszülnek egymásnak és az idõ ez a könyörtelen gépezet halad és hol ki hol belépnek emberek ebbe a kicsit melankolikus de szívfájóan csordultig telt történetbe.
Hiszen mire is vagyunk ezen a világon kinek-kinek oka szerint?
Vagyon gyûjtésre, tárgyak magunknak való tudására, vagy csak úgy egyszerûen élni az életet, boldogságot kapni és a dni, hinni, hogy léteznek önzetlen emberek és szerelmek, tenni a napi dolgainkat halászni, életet teremteni. Aztán csak egyszer rá jövünk arra, hogy szeretteinket nem tudhatjuk örökre magunknak a boldogság is csak egy állapot a napok végesek lesznek a pillanat megáll fényképpé merevedik. Hiába élünk a másik már nem nyújtja kezét feléd, már csak egy gyûrött fotó vagy egy széttépet fénykép amit megpróbálunk kirakósként összeállítani. Nehéz döntéseket hozni még akkor is ha megbántunk valakit ezzel. Ragaszkodni a másikhoz és elengedni ha annak mennie kell.
Döntéseket hozni és az örök dilemma elé állni hivatás vagy anyaság melyik út milyen következményekkel jár? Amikor több van bennünk mint anyaság engedhetünk-e a kísértésnek az alkotás örömének és nem alkotás-e a család? Kinek-kinek tetszése szerint. A felszín szépsége alatt viszont sötét ösztönök munkálkodnak a másik hiánya sodródást okoz kísértések között hajózva mint ahogy Julieta mondja óráján a fiatoknak Odüsszeusz történetében, aki a nimfa helyett a szabad tengert választotta.
Mikor a hitet a kétkedés kúszó indái fonják be akkor óhatatlanul is felsejlik a dráma.
A dolgok pedig vészjósló módon bekövetkeznek mint a görög drámákban, számtalan apró jellel figyelmeztetve a tragédiára.
Alamadovar filmje annyira egyszerû és mondhatnánk azt is semmi különös sincs benne, de felteszem a kérdést mi különös van az életben, a napokban amiket megélünk a bárkivel megehetõ jó és rosszal? Amely elkíséri életünket, rádöbbenve, hogy hoztunk döntéseket és azoknak a döntéseknek az ódiumát örök életünkre vállalnunk kell. Az emlékek pedig csak sorjáznak amint a gyerekek képesek a fiatalságukkal túl jutni a halálon úgy a felnõtt tehetetlenül sodródik az emlékek örvényében. A gyermek és a szülõ fájdalmas elszakadását és annak, hiányának feldolgozását. Hiszen mi mást szeretnénk mint gyermekinkkel életünk végezetéig együtt lenni, holott tudjuk el kell õket engednünk a saját életüket élni bármennyire is megrázó ez.
A Julieta egy napló története egy nõ története egy ismétlõdõ történet amely olyan mint a születés és halál a körforgás misztériuma.
Mindezt csodálatos színésznõk közvetítik, olyanok akik a legtermészetesebben élik életüket a kamera elõtt és tudjuk olyannak lenni a vásznon amire én is azt mondom ez pofon egyszerû a legnehezebb. Persze, mondhatjuk Almadóvarnak könnyû hiszen olyan szereplõi vannak mint Emma Suárez és Adriana Ugarte. Végsõ soron pedig a történet is a rendezõé. Olyan ez a film számomra mint a csordultig telt élet meséje ahol a nagy sakktáblán lépve hozunk jó és rossz döntéseket. Egy dolgot nem kerülhetünk ki csak: önmagunkat.

Nagyon fanatikusként már az elsõ nap megnéztük. Tetszett, de közel sincs top 5-ben. Akivel voltam, még nem látott csak kettõ Almodóvar filmet (én mindet) és imádta. Gyönyörû képek, bár ezt már megszokhattuk. Öröm volt sok olyan madridi helyszínt felismerni, ahol már jártunk korábban. A zene szintén csodás. A fõszereplõ Adriana Ugarte (fiatal Julieta) gyönyörû és remekül játszott. Utóbbi Emma Suárez-re és a többi mellékszereplõre, Inma-ra és Michelle-re is igaz. Teljesen elfelejtettem, hogy egy korábbi múzsa sem szerepel benne. Kivéve Rossy de Palma, aki hatalmas felüdülés. 8/10

Tegnap este lattam ...de meg mindig a hatasa alatt vagyok...Almodovar visszatert a gyokerekhez...vagy valojaban el sem hagyta...csak maskent mutatta nekunk a vilagat....- iszonyu eros kepek ...mondatok...szavak ..... 10-pont

keresés

"Olvasmányos" film, jól követhetõ cselekménnyel, jól követhetõ lélektannal, nem több, nem kiugró. Almodóvar nem ilyesmiktõl lett filmtörténeti jelentõségû figura, de aki szereti õt, ezt se(m) hagyja ki. Aki pedig eddig nem szerette v nem ismerte õt, nyugodtan nézze meg a Julietát. Túl fogja élni, még ha nem is igazán igazi almodóvari opusz: visszafogottabb, csendesebb, középre húzóbb.

Egynek elmegy, de láttam már jobb Almodóvar filmet.

Hi! Valaki tudja mikor lesz az bemutatója itthon?