Régen láttam a filmet, tetszett. Nem éreztem érzelem mentes, rideg alaknak. Jézus a világon a legszelídebb, legbölcsebb, kedves, játékos de határozott, kemény "ember" lehetett.

"Mert az hiába akart tök hiteles lenni, meg naturális, de egyszerûen a központi karakter ugyanolyan mû maradt, mint az õt megelõzõ filmekben, s ahogy az ikonokról is visszanéz ránk a Pantokrátor. Szép-szép, de azért érezzük szerintem, ha hívõk vagyunk, hogy Jézus azért koránt sem volt ilyen mogorva, komoly, érzelemmentes alak."
Ezzel csak egyetérthetek.
http://www.youtube.com/watch?v=g2FbMvy3R1g

Ja és Willem Dafoe alakítása minimum 10.5

Végre sikerült megnéznem a filmet DVD-n mivel a TV csatornák úgy látszik nem elég bevállalósak. Amúgy én még emlékszem, hogy amikor moziban kijött a kisegyházak rendesen szervezkedtek ellene. Bár én is tagja voltam az egyiknek az ilyen butaságokkal sose tudtam azonosulni.
Nálam 10 pontot ér a film bár tényleg vannak benne necces részek, de ilyen a mûvészet.

Ismét egy botrányfilm, és én igazából ismét nem értem, mi ebben a botrányos. Nem értem az egyház lázongását ellene, és ezeket a gyerekes tiltakozásokat sem, amiket a film leírásában említettek. Ez egy film, kérem, nem dogma, vagy valamilyen kényszerítõ-jellegû "diktátum". Egy tiszta mûalkotás, mindenféle ideológiai kényszerítõ-erõtõl mentesen. Attól, hogy van, még senkinek nem kell követnie azt, ami megjelenik benne. Scorsese egy szerzõ. Ezek pedig az õ gondolatai, amik a filmben megjelennek. Attól, hogy valaki nem ért egyet vele, nem kellene mindjárt szemétnek titulálni, és "tilcsákbe!"-t ordibálni rá.
Én is hiszek Istenben, s Jézusban, mint Istenben. De nekem semmilyen problémát nem okozott a film ilyen szempontból. Úgy gondolom, elég erõs a hitem ahhoz, hogy ne inogjak meg egy film hatására ebben. Tehát aki igazi hívõ, nem is értem, miért utálja ezt a filmet annyira, hiszen tudni kell elvonatkoztatni. Ha pedig felzaklatja, felidegesíti, akkor szerintem inkább a hit megerõsítésére és nem a film betiltására, Scorsese és az író Lucifer-általi vasvillás-felnyársalására van szükség.
Az pedig csak az igazság, hogy vannak apokrif iratok, melyek szintén Jézusról szólnak, ahogy az Evangéliumok is, és kissé más szemszögbõl mutatják be õt. A Biblia, nem szabad elfelejteni, akármennyire is tiszteljük, és hiszünk a benne foglalt tanokban, egy kanonizált könyv- és írásgyûjtemény. Tehát attól még az apokrif iratok nem biztos, hogy hiteltelenek. A Bibliában az van benne, amit a (keresztény) vallás reprezentálni kíván, de vajon azt ki állapította meg, hogy az apokrif, nem-kanonizált evangéliumok nem isteni sugallatra íródtak? Szóval ez egy bonyolult dolog. Az igazságot csak Isten tudhatja, s nem hiszem, hogy akár a filmnek, akár az egyházi tanításoknak vakon, birkaként hinni kellene. Az embernek, ha igazán erõs hite van, magába kell néznie, és megkeresni az isteni hangot, hogy irányt mutasson. S akkor se film, se más ember nem befolyásolhatja.

Én ezek fényében álltam hozzá a filmhez. Igaz, eleve Scorsese-rajongó vagyok, tehát ha (esztétikai értelemben) rossz is lenne a film, akkor is lett volna bennem elfogultság. De mivel engem a vallási téma nem tud felpaprikázni, bármit megnézek ezzel kapcsolatban (legyen az Stigma, Exorcist, Omen, Brian élete, vagy az elég gyenge Da Vinci kód), így ennél sem úgy indultam neki, hogy "hú-vajon-mit-szólok-ehhez-shiftnégy".
Egy kiváló film. Nagyon magával ragadó, impozáns, stílusos, néhol lírai. Dicséretes, milyen merészen nyúlt hozzá a vallási témához, és milyen jól, kreatívan vitte végig ezt. Nagyon tetszett, hogy bár nem az Evangéliumok alapján készült (bááár... ezt csak kiírták biztonságból, szerintem), de azok menetét követte, s tette hozzá ehhez a történelmi-Jézus képét, és az egyéb, apokrif írásokat (feltehetõen, nem ismerem az író mûvének hátterét). Mivel elég jól ismerem a Bibliát, így mindig villámcsapásként hatolt belém, hogy "jééé, ezt olvastam, és láttam már több filmben is, mégis itt milyen tök jól lett megoldva!".
Én kifejezetten örültem neki, hogy nem a szokásos sablontörténetet tolják az arcunkba megint (persze minden tiszteletem Zefirellié és a többi Jézus-film alkotóé), hanem végre valami kreatívat, igazán egyedit. SPOILER: Pl. nagyon örültem neki, hogy ki volt hangsúlyozva az, amit a zsidók gondoltak Jézusról akkoriban: õk forradalmárt vártak, aki majd a nép élére áll, és vele vérfürdõt rendez a rómaiak között. Ez a templomba való bevonuláskor és romboláskor látszik a legjobban. SPOILER.
A Jézus-kép kicsit azért mosolyogtató volt néhol számomra SPOILER: Pl. Jézus, mint aki keresztfákat ácsol? LOL! Vagy mikor a film végén látjuk az alternatívát, hogy "mi lett volna, ha", s Jézusnak gyerek lesz! LOOOL!SPOILER, de tökéletesen megformálta ezt is Dafoe és Scorsese. Nem is értem az egyházat, miért háborodott fel a karakteren, hiszen nekünk hittanórán is mindig ezt tanították, s aki nem ezt mondta, megbukott: "Jézus Krisztus valóságos isten és valóságos EMBER". Jézus a Bibliában is szenved, vívódik. Ezt persze mindegyik másik Jézus-film eléggé mûviesen csinálta meg, nem vitt bele szenvedélyt, igazi kontrasztot. Itt ezt maximálisan megkaptuk. Egész végig lebegtetve volt, hogy a fõszereplõ vajon isten vagy csak egy ember, akit isten kiválasztott (ugye errõl is volt teológiai vita a középkorban is - szóval innentõl abszolút nem értem a felháborodást...). Jézus szavai a kereszten ott vannak az Evangéliumokban is többségében. Jézus "szenvedett", nem hiába van passiójátéka. Vívódott, s valóban megkísértette õt is a Sátán. Akkor mi a probléma?!?!?! A film nem mutatott be mást, mint teljesen hûen és hitelesen végre azt, hogy Jézus esetében mit jelenthetett az, hogy "valóságos isten és valóságos ember".

Az alakítások is tökéletesek. Harvey Keitel, mint Júdás frenetikus, de ugye Dafoe a legjobb. Nem is hittem volna, hogy ez a színész ilyen szerep eljátszására is képes (eddig fõleg akciófilmekben láttam).

Kicsit számomra is feltûntek logikátlanságok, illetve a végén mintha elvesztettem volna a fonalat egy pillanatra. SPOILER: Ott az a megházasodós-gyerekszülõs rész kicsit összecsapott volt, s csak a Pállal való találkozáskor "ébredtem fel" ismét. Persz ez nem volt túl sok rész a filmbõl, de akkor is ott volt. Jobban kidolgozhatták volna, én kibírtam volna még fél órát emiatt.SPOILER.

De ezeket az apró hibákat leszámítva nagyon megnyerõ film volt, ismét csak azt erõsíti bennem, hogy Scorsese A kedvenc filmrendezõm. Jézusos filmek közül eddig a legjobb, legkreatívabb szerintem. A Passió emellett elbújhat. Mert az hiába akart tök hiteles lenni, meg naturális, de egyszerûen a központi karakter ugyanolyan mû maradt, mint az õt megelõzõ filmekben, s ahogy az ikonokról is visszanéz ránk a Pantokrátor. Szép-szép, de azért érezzük szerintem, ha hívõk vagyunk, hogy Jézus azért koránt sem volt ilyen mogorva, komoly, érzelemmentes alak. Számomra Scorsese Jézusa sokkal igazabb, mint Zefirellié vagy Mel Gibsoné. Ráadásul a Passió egy nagyon rossz film is szerintem, szükségtelennek érzem, hogy egy ilyen filmbe bullet timeot, meg akciójeleneteket tegyenek, csupán azért, hogy kitölthesse a filmidõt a hatás érdekében.

10/10

Megnéztük ezt a filmet többedmagunkkal (kb 12 fõ), beszélgettünk róla. Nekem úgy tûnik, háromféle nagy kalapba oszthatók a hozzászólások. Elutasítás azok részérõl, akiknek a hitükbe (vallásukba) mindez nem fér bele, akik teljes szívvel hiszik, hogy Jézus Istentõl származik és maga is Isten (fia) és megszentségtelenítésnek érzik ezt a filmet, támadásnak az ellen az egzisztenciális alap ellen, ami az életüket meghatározza (nálunk ilyen hozzászólás nemnagyon volt). Lelkesedés és érdeklõdés azok részérõl, akik nyitottak, kíváncsiak, akiknek tetszik, hogy a film mer tabukhoz hozzányúlni, meri Jézust ember-szerûbben ábrázolni, nemcsak a hivatalos evangélimok górcsövén keresztül, és ez számukra az újdonság erejével hat. És megint csak nemtetszést aratott a film azok körében, akik viszonylag sokat olvastak és gondolkoztak Jézus koráról és tetteirõl, többféle Biblia-magyarázatot ismernek, esetleg több filmet láttak, több könyvet olvastak, amiben Jézust ember-szerûbben vagy akár emberként ábrázolták. Úgy érzem, aki több ilyen jellegû irományt olvasott (akár szépirodalmat (pl: Bulgakov: Mester és Margarita, akár ponyvairodalmat (pl: Dan Brown: A da Vinci-kód, akár tudományos munkát (pl: Karl Herbst: A valódi Jézus), az attól már nem esik hasra, hogy nini, egy ember-arcú Jézus, viszont nagyon is bosszantják a filmben lévõ logikai bukfencek (a filmben önmagában, mint egységben lévõ logikai bukfencek, nem a kifelé való "hibás" kapcsolódások), nagyon is bosszantja a film bizonyos fokú öncélúsága, nagyrészt koncepciótlansága.

Ez a film egy borzalom. Ennél nagyobb hülyeséget már rég láttam...

úgy, úgy.
bár nem tudhatjuk mennyiben igaz ez, de nagyon valószínû, h történelemórákon max érdekességként hangzik el Jézus neve.

én még egy részletet idéznék máshonnan:
"És az is lehet hívõ, aki a Bibliát megkérdõjelezi."
hiszen Isten attól még létezhet, h a Biblia fikció.
olyan nagyságrendû ez a kérdés, mint az, h mi volt a galaxis, világegyetem létezése elõtt? ki, mi hozta létre azt? hogy lehet végtelen? hogy alakult ki? mi volt elõtte?és mikor fogunk minderre választ kapni?

senki nem tudja a válaszokat, de lehetséges, h a csillagászok, (ûrhajósok?) majd nagyon közel fogank jutni a válaszhoz

A korábban ajánlott linken egy filmösszeállítás látható melyben ezeket találtam a legérdekesebbnek:
’Úgy találjuk, hogy a kereszténység ténylegesen semmi más, mint egy politikai célzattal kitalált római mese. A valóság az, hogy Jézus a gnosztikus keresztény szekta Napistene volt, és mint az összes többi pogány isten, mitológiai alak. A Kr.u 325-ben Konstantin császár által összehívott Niceai zsinat után a Vatikán vasmarokkal, politikai befolyás alatt tartotta egész Európát (sötét középkor, keresztes hadjáratok, inkvizíció). Krisztus létében való hit arra való, hogy elválasszon a természettõl, és ugyanígy egymástól is. Támogatja a hatalommal szembeni vak engedelmességet.
Lecsökkenti az emberi felelõsséget, hisz Isten irányít mindent és így szörnyû bûnöket lehet igazolni Isten akarata nevében. Legfõképpen pedig felhatalmazza az igazság tudóit, hogy a mítoszt a társadalmak manipulálására és irányítására használják. A vallási mítosz a valaha létrehozott legalkalmasabb eszköz, és pszichológiai táptalajkánt szolgál, melyen egyéb mítoszok burjánozhatnak.’
A fentieken mindenképp érdemes elgondolkozni. Ha az elmúlt évszázadok poltikai gyakorlatából indulunk ki, akkor elég nehéz lenne ezen állításokat cáfolni. Az idézet utolsó mondata akkor is teljesen helytálló, ha valaki hirtelen kézzelfogható bizonyítékot tárna fel Jézus létezésére. (A film szerint ennek inkább pont az ellenkezõje a legvalószínûbb.)

A történelmet tényként kezeljük. tény, h volt magyar államalapítás, tény, h volt Szent István.

"Ha Jézus odamegy hozzád és hátbavereget"
ez tény. a mondatból adódik.

egyébként Jézus nincs úgy alátámasztva, mint Nagy Sándor. ebben tévedsz.

Ez roppant tetszetõs és frappáns, de az a nagy büdös helyzet, hogy akár létezett, akár nem, a köré rittyentett felhajtás következményei nagyon nem semmik.