Átfutottam az elõzõ pár hsz-t, és úgy látom ezt a filmet eléggé félreértitek pro és kontra.

A film mûfaja nem utópia, hanem disztópia.

Ha olvastátok az eredeti mûvet, Burgess Gépnarancsát, ott az egész sztori "ütõsebb", mert Alex 1.sz1. személyben meséli el.

A könyv (és a film) "üzenete" nagyjából ennyi: egy ennyire embertelen, képmutató és elcseszett világban Alex a "legtisztességesebb". Õ a hõse és antihõse is egyben a történetnek. Bûnöse és áldozata. (Meg talán Ludwig Van :) Nagyjából: pontosan olyanok vagyunk, olyan a társadalmunk, az életünk, amilyent megérdemlünk magunknak. Akinek nincs bátorsága szembenézni ezzel a nagyon is kemény és provokáló "igazsággal", az ne tegye. (Mer' különben pofán lesz tolcsókolva ;) De "ne a tükröt vádold, ha nem tetszik, amit benne látsz."

Ha pedig a mûvészet (bármilyen) valóban olyen hatással lenne az emberekre amilyent néhányan feltételeznek, akkor a "jó példa" is ugyanilyen ragadós lenne, nemdebár? Akkor elég lenne a bûnözõknek "jó" filmeket vetíteni?

Nem mellesleg senki személyiségét nem befolyásolja jelentõs mértékben semmilyen film-élmény (mivel az kb 3 éves korra kialakul, utána már csak az eszközkészlet bõvül.)

Nem igazán értem a problémádat. Szerintem minden épelméjû ember látja, hogy a fõszereplõ a leggonoszabb lény az egész filmben. Ahogyan a zenék is 99,99%-ig ironikusak, úgy a filmvégi "hepiend" is elég idézõjeles. Aki képes névértéken venni azt, hogy "meggyógyultam", meg azt, hogy fõszereplõnk végre megvalósíthatja önmagát, az nagyon el van tévedve.

Nemcsak tényszerûen rossz gyerek a fõhõsünk, hanem rossznak is van ábrázolva. Ki gondolja, hogy a tettei helyesek az Ének az esõbenes jelenet után? Szimplán csak arról van szó, hogy az egyik oldalon sem rendelkeznek a spanyol viasszal. Egy létezõ problémáról van szó, amire egyelõre nincsenek létezõ megoldások. Magyarországon pl. a börtönök máig túl vannak zsúfolva, és amikor felmerül, hogy a bûnözõket inkább integrálni kéne mint büntetni, rögtön megszólal a fejünkben egy morális vészcsengõ, és ezerrel kapálózunk a leghatékonyabb megoldás ellen, mert az nem igazságos.

A film ezekre nem nyújt megoldást, valóban. De ezt szerintem nem olyan nehéz felismerni. Persze nyilván szerencsésebb lett volna, ha még gonoszabbnak ábrázolják a figurát, és mondjuk hûebb marad Kubrick a regényhez, ahol nem tinédzsernek kinézõ lányokkal digi-dugizott, hanem konkrétan 10 éveseket erõszakolt meg - de akkoriban így is elég durva volt, nem kellett minden mozi mellé egy magyarázóembert állítani, aki elmondja, hogy nem helyeseljük az illetõ tetteit és erkölcsiségét.

"A mûvészettel kapcsolatosan: arról, hogy esetlegesen egy semleges zenét vki ilyen módon hallgat, arról Beethoven nem tehet, de Kubrick a mûvészetét rosszul használja."

Késõbb rájöttem, hogy nem feltétlenül jó a párhuzamom, szóval jogos, amit mondasz. Egyébként engem mindig is foglalkoztatott ez a kérdés, hogy vajon akkor amikor pl Werther miatt öngyilkosok lettek, vagy Kubrick miatt erõszakoskodtak, mennyire lehet vádolni magát a mûalkotást? Mert nyilván nem mindenkire hatnak így ezek a könyvek/filmek, pl én sem éreztem semmiféle késztetést gyilkolásra vagy hasonlóra, amikor megnéztem a filmet, de azt elfogadom, hogy akinek alapból van hajlama rá, valami már ott van személyiségében, azt elõ tudja hozni egy ilyen mû megnézése vagy egy ilyen zene hallgatása vagy egy könyv elolvasása...de mennyire lehet itt vádolni magát a mûvet? Mert ha elkezdünk minden ilyesmit cenzúrázni, akkor hol az alkotói- vagy a szólásszabadság? Szerintem ez nagyon érdekes kérdés. Talán a mûvészek felelõsségvállalásában kellene keresni a kulcsot. Valószínû Kubrick nem gondolt bele, hogy valóban néhány labilis személyiségben mit fog elindítani ez a film. Valami személyiségteszthez kellene kötni a megnézését:) na jó, ez csak vicc. Erre szerintem nincs megoldás.

"És ami rémisztõ: sok rajongót ez a film nem egyszerûen lenyûgöz, hanem szórakoztat. "

Egyébként szerintem van abban valami szándékosság, hogy a filmben még Alex a legemberibb karakter, talán épp ennek a hátborzongató hatásnak az elérése a cél. Hogy te mint nézõ döbbenj le azon, hogy basszus, ezzel a sz*rcsimbókkal tudok azonosolni a leginkább az egész film alatt, hogy van ez? Mármint ez lenne a "normális" reakció. Szerintem van egy következõ fokozat, mondjuk egy olyan férfi (el tudok képzelni ilyet, simán), aki fantáziált már nõk megerõszakolásáról, és mondjuk gyilkosságról, de valójában sose tenné meg, neki persze ettõl lesz vonzó, hogy nem kell megtennie, de Alexszel azonosulva mégis megteheti. Persze Kubrick célja nyilván nem az volt, hogy az ilyen embereknek lelki megkönnyebbülést nyújtson...de az ilyen filmeknek szerintem mindenképpen van egy ilyen hatásuk is.

"Egyiknek sincs semmiféle létjogosultsága."

Ebben egyetértünk, attól még a tény tény marad, hogy a fõgonoszok mégis hallatlanul népszerûek:) nem tudom, mennyire szereted/ismered a South Parkot, vagy mennyire jogos most idehozni, de ott pl. Cartman az emberi lélek legsötétebb bugyrait jelképezi, végletekig negatív személyiség, mégis rengeteg rajongója van. Mondjuk itt megint el lehet vitatkozni, hogy vajon mennyire jó húzás egy ilyen karaktert a középpontba állítani, mert nyilván sokan lesznek olyanok, akik tudnak vele azonosulni, és a középpontba állítását úgy fogják értelmezni, hogy elfogadható, amit csinál.

Egyébként az idézgetés sem feltétlenül azt jelenti, hogy az illetõ azonosul a karakterrel. Egy erkölcsileg erõsen megkérdõjelezhetõ valaki is mondhat intellektuálisan elgondolkodtató dolgokat. Ennek a filmnek az esetében meg persze nyilván a nyelvi lelemények is megragadóak, amik bár a karakterekhez kötõdnek, de mégsem minõsítõdnek rossznak miattuk. (Megint érdekes kérdés, a nyelv lehet-e rossz, csak mert egy "rossz ember" használja?:)) Amúgy nekem a filmben elég idétlenül hatottak ezek a szavak, vagyis inkább tökéletesen illettek egy csapat idióta 15 éveshez, akik azt hiszik, hogy a saját szlengjük mennyire menõ:) a könyvben sokkal inkább helye van, a filmben nekem annyira nem jött át.

Szerintem itt nem arról van szó, hogy Alex annyira pozitív lenne mindenki máshoz képest, és szegény kis áldozat, akit sajnálni kell. Hanem arról, hogy adott egy rossz ember, aki vitán felülállóan rossz, annyira rossz, hogy az már túlzás, és hát ugye ezért meg kell "gyógyítani". Viszont ezt a gyógyítást nem az erkölcs és valamiféle belsõ parancs indíttatására akarják végrehajtani, hanem mindenki a saját érdekei miatt. Mr. Deltoid azért, hogy ne vessen rossz fényt a társaságára, a politikusok azért, hogy a politikai érdekeiket szolgálja, stb. Még az író az egyetlen, akit esetleg valami magasabb erkölcsi norma vezérel, de amint felismeri Alexben a régi támadóját, már õt is csak a saját bosszúja érdekli.

De attól még, hogy ebben a filmben mindenki más torz és önzõ, attól még Alex valóban egy degenerált pokolfajzat marad, aki szerintem tökéletesen belesimul ebbe az iszonyatosan torz társadalomképbe. Egyetlen különbség közte és a többiek között, hogy neki tényleg nincs célja és motivációja, éppen ezért lehet nyíltan és felvállaltan erõszakos és rossz, a többiekkel szemben, akik állandóan fondorkodnak.


Emellet szerintem még csomó mindent kérdez a film, és inkább kérdez, mint állít, pont azért, mert minden és mindenki torz és senki sem alkalmas arra, hogy üzenetet közvetítsen. Kérdez a szabad akaratról, és arról, hogy a cél szentesíti-e az eszközt, és arról, hogy mi tesz minket emberré, talán a céltalan erõszak vagy a mûvészet? Kérdez arról, hogy van-e jó módszerünk (akár mint társadalom, akár emberiség, akár egyes emberek), hogy valakiból kivegyük a "rosszat", ha õ nem akarja. Kérdez arról, hogy a mûvészetnek van-e jobbító hatása az emberre. (Ez amúgy szerintem az egyik legizgalmasabb kérdés. A mûvészetet általában "szent" dologként kezeljük, magasabb rendû valamiként, ami értéket, jelentést hordoz. De Alexnél a zene mindig a kegyetlenkedéssel kötõdik össze - ez a könyvben amúgy még jobban kijön. Amikor hallja, kegyetlenkedésrõl fantáziál, vagy pl "jól sikerült" estét is a zenével vezet le. És ide lehetne kötni ezt a filmet is. Ez a film is a mûvészet nevében született, mégis sokakat erõszakra késztetett. Vagy mindenki ismeri Goethe Wertherjének utótörténetét...az is hány fiatalt bátorított fel öngyilkosságra. És mostanában is hallani kislányokról, akik emo zenét hallgatva vagdossák ereiket....)

Szóval igen, szerintem ez a könyv/film inkább kérdez, mint állít bármit. És nem attól lett kultfilm, hogy a fõszereplõje annyira pozitív karakter lenne, vagy mert a szabad akarat nevében arra buzdít, hogy öljünk mindenkit halomra, ha úgy tartja kedvünk.

(Az idézgetésrõl meg a rajongásról meg egy apró megjegyzés a végére, de tényleg csak egy kis kitérõnek:
az õrültek, sorozatgyilkosok, stb mindig is érdekelték az embereket, de nem feltétlenül azért, mert mindenki õket tartja az etalonnak:) gondolj csak arra, hogy a film- és irodalomtörténet legnagyobb gonoszainak mindig hatalmas volt a rajongótábora. És tudom, hogy a legtöbb gonosznak több motivációja van a kegyetlenkedésekre, mint Alexnek, aki egyszerûen csak jól akarja magát érezni, de nem feltétlenül van nagyobb létjogosultsága pl a világ leigázása/elpusztítása érdekében elkövetett gonoszságoknak, mint ha valaki csak "heccbõl" csinálja:)).

jah nehez eldonteni h joe a legnagyobb forma a filmben vagy a mr deltoid :D bár az a kiabalo bortonor is megér egy misét:D

érdekes volt, de engem zavart, hogy néhány szleng szóra nem kerestek magyar szinonímát, hanem leírták fonetikusan :S

annak a néhány orosz kifejezésnek van valami jelentõsége?
egyébként komoly film tényleg, komoly témával-a könyv is biztos az lehet:)
nem is tudok mit hozzáfûzni így hirtelen, inkább még néznék magam elé egy ideig...:D

nzs! azért van ott a szmájli, mert igazából én sem gondolom, h fekete lenne...mind1. az a lényeg, h nem nagyon találsz magyarul beszélõ kubrick filmet. egyébként meg a film megintcsak nagyszerû volt, csak az õsz hajú faszi idegesített baromira. visszataszító volt.

bar mar lattam vagy 5ször, de most is végignéztem, zseniális film:)

"Azt hiszem, meggyógyultam"
Huh, ezt érdemes volt megnézni, tetszett a képi kivitelezés, de kb. megsüketültem néha.
Még egy kicsit tarthatott volna a vége, de ülepítés után biztos megérkezik az értelem.

Nyelvileg tényleg jobb volt, hogy feliratos, szinkronnal bohocság lett volna.

Arra gondolok, h más dolog kitalálni egy ilyen történetet és más dolog arról írni, hogy a feleségedbõl kirugdossák a saját gyerekedet.

engedte szinkronizálni, de CSAK 2 nyelvre. szóval magyarul soha nem fogjátok megtalálni...és ez nem is baj:)így jó, ahogy van

Mi köze a zsenialitásnak ahhoz, h tartalmaz életrajzi elemeket a sztori. Ettõl még nem fogok rá máshogy tekinteni.

kapcsolj at a tv2re oh my brother !

nezhetetlen szar. :F

Igen durván elmebeteg film:))

Elolvastam az összes hozzászólást és ebbõl az is kiderült, h mindenki azt gondolja, h ez egy "kitalált történet", pedig a magyar könyv utószavában is említve van és a weben is elolvasható, h az író terhes feleségét támadta és erõszakolta(?) meg négy férfi - innen a sztori alapja. Ha jól emlékszem, a gyermeküket is elvesztették...!

Ennyit a zsenialitásról - most már talán mindenki más szemmel fogja nézni a filmet!

ha lennének szinkronos valtozatok se hinném h egy filmjét is megnézném úgy.. csak az eredeti nyelv !:)

Erre tudnál forrást adni? Tényleg fura, hogy az Acéllövedéket is feliratozva adták, és nem látok a DVDfutáron szinkornos Kubrick DVD-t, de jó lenne többet tudni errõl, mert pl. azt nehéz elhinni, hogy a Ragyogást vagy az Ûrodisszeiát nem adták le régen magyarul szinkronosan a közszolgálatin.

A pontosság kedvéért: a (volt) kommunista országok nyelvére nem engedi leszinkronizáltatni a filmjeit. Így akkor gondolom már tiszta, hogy miért és milyen nyelven lehet kapni dvd-n

Alapmû amúgy, jó látni, hogy van ilyen kereskedelmin is (még ha éjszaka is)