Szerintem "Csilluka" inkább csak szem száj ingere, valamint amiatt van, hogy mégis legyen "közös gyereke" Fiftinek és Anikónak. Elvileg ez (dramaturgiailag) egy nagyon hálás konfliktus forrás...
...Elvileg.
azonban a csaj (Törõcsik Franciska) nem érti (még?) a dolog lényegét, a minél több HUMOROS improvizációt. Õ is improvizál, de mindig vackorba harapottan, mintha egy Tolsztoj darabban játszana. Földes Eszter, sõt Oroszlán Szonja, vagy Scherer Péter is kiválóan alkalmazkodnak, és tudják hogy ez humor. (Persz Rudolf Péteren kívül, aki nyilván a motorja az egésznek.) A rendezõ (vagy R.P.) elmagyarázhatná Franciskának hogy ez játék. Humor. Ujjgyakorlat. Nem tragédiát kell improvizálni. stb. Ki fog hullani, mint Pokorny Lia, aki ugyan az elõzõ impro showban jó volt, talán mert ott nagyon rövid, ú.n. szituációs jelenései voltak, itt viszont egy elõkészített színpadi helyzetképbe kellene beilleszkedni. Még az egyébként nagyon jó, de szintén inkább tragika mint komika N-K. Eszternek is nehéz, pedig férjeura a motor.
...Szerintem menjen vissza Berlinbe (szerepe szerint), slussz passz, tudjuk hogy van gyerek, nem jött be az ötlet.
Arra vagyok kíváncsi (most, írásomkor a mai adás elõtt) hogy a pár adással ez elõtt felmerült karakter-ötlet (hogy Nikike fülig szerelmes titkon Fiftibe), folytatódik-e, mert abban több poénlehetõség van, szerintem, mint abban, hogy a vele kb. egykorú fiatal pincérbe lenne (az ellentétes karakterek viszik elõre, mint a komédiákat általában).
...Ezzel együtt még nincs semmi eldõlve, néha kicsit görcsös, de azért - ceterum censeo - a menet közben adott instrukciók vagy nagyon rosszak, az utolsó pillanatban találja ki a nyolcadik asszisztens, vagy a színészek semmibe veszik. Ez utóbbi viszont azért lehet, mert -rosszak. Nem használhatók a menet közbeni instrukciók, de szerintem az elején kiosztottak sem, tisztelet a kivételnek.
...Attól még egyik kedvencem (különben rég elintéztem volna egy sorban az egészet.)---:-)

Én azt nem értettem hogy Csilluka (Törõcsik Franciska) minek kellett bele arra a pár percre. Az õ jelenete úgy illett oda mint a homlokomra egy köröm. Azzal a - mostmár szokványos - teátrális mûhiszijével még azt a maradék hangulatot is elrontotta, észre is lehetett venni hogy miután nagy duzzogva, egy látványos ajtócsapkodás kíséretében elhagyta a színpadot még Rudi is "meg volt fogva", de a többieknek is percekbe telt mire túltették magukat Csilluka traumáján :D

Sztem egyébként sem jó színésznõ, de ami még rosszabb, egy deka komikus vénája sincs (még annyi se mint NKE-nek), sõt, így ebben a szerepkörben az õ játékát kifejezetten ripacskodónak mondanám... persze, csinoska, meg szép arca van, de ha jó nõket akarok látni akkor inkább megnézek mondjuk egy Jessica Alba vagy Odette Annable filmet. Igaz, õk se különösebben nagy színésznõk, de õk legalább tényleg dögösek :)))

Mindenbõl egy van-t viszont inkább Franciska ill. Csilluka (mondjuk tényleg nem tudom melyik irritálóbb, a színész vagy a karaktere) nélkül, ha lehet mert ezt a mûsort viszont a poénokért, a szórakoztató jelenetekért nézném.

Borzasztóan hullámzik a mûsor színvonala, ami eléggé aggályos.
Amennyire tetszett a múlt heti adás, írtam is róla, a színészek lubickoltak a mûsorban, és minden szerencsésen összejött, annyira nem tetszett a tegnapi adás, egy eléggé szétesõ, az alapszituációkból nem sok mindent kihozni tudó, kissé fáradtnak tûnõ társulatot láttunk.
Ahogy írtad, fõleg az elsõ részben, Oroszlán Szonjának köszönhetõen, hatan, egymás szavába vágva kiabáltak, ami csak egy bizonyos pontig egy kedves jelenség, - mint amikor régi vígjátékokban az olasz családok temperamentumosan perlekednek egymással úgy, hogy zeng tõle az utca, - egy pont után azonban kifejezetten idegesítõ lehet.
Rudolf Péter Fifti bá' figurája még megáll a lábán, még el tudja vinni a mûsort, - a chippendale fiúk közé spontán beugró Fifti pillanatai kifejezetten szórakoztatóak és kacagtatók voltak, - Nagy-Kálózy Eszter is egyre inkább megtalálja a helyét, és bátrabban veszi ki a részét a bolondozásban, a két srác viszont tegnap halványabb volt, a máskor felszabadultan és harsányan a szerepében lubickoló, poénokat magából ontó Földes Eszter pedig szinte mintha ott sem lett volna, annyira nem csinált semmit.
Scherer Péter tetszett, hozta a "kötelezõt", és nagyjából ezzel ki is merült, amit a mûsorról egyáltalán érdemes volt elmondani.
Úgy látszik, a felvétel napján mindenki egy kissé indiszponált volt, a személyre kiosztott utasításokat pedig szerintem el kellene hagyni, ennyi idõ elteltével már észre kellett volna venniük a szerkesztõknek, hogy abszolút nem mûködik a dolog. Mindenki azonnal elfelejti ezeket, senkit sem érdekelnek, és nem is nagyon van értelmük.
Én annyit el tudnék képzelni, hogy általános instrukciókat adjanak ki, mondjuk annyit, hogy az egyik szereplõ legyen kissé álmos, a másik ezzel ellentétben feldobott, a harmadik legyen éppen szexuálisan fûtött hangulatban, és próbáljon mindenkivel kikezdeni, a negyedik legyen ma egy kissé lassú felfogású, az ötödik állandóan, mindenen vihogjon idegesítõ módon, stb.
Ilyesmiket tudnék elképzelni, de a mostani, nagyon konkrét, és gyakorlatilag betarthatatlan, nem mûködõ utasításoknak semmi értelmük.

Hiába vannak jó ötletek és poénok, én viszont nagyon nem szeretem, amikor egyszerre hatan beszélnek egymás szavába vágva, egyre hangosabban, és már semmibõl semmit nem lehet érteni, csak hat kiabálást egyszerre. Lehet, hogy ez egyesek szerint vicces, szerintem nem. Ez rendezõi kérdés, bár a színészeknek is lehet önkontrolljuk.
..Hogy az instrukciók mennyire semmit nem érnek...nem tudom, miért nem több változatot próbálnak, vagy ha igen, és ez a legjobb, milyen lehet a többi.
..Példa: Nikike instrukciója a 2. játékban az, hogy "nem érti, miért nem emlékszik a tegnapi este részleteire.." ehhez képest egy árva szót nem szól. Illetve egyszer megpróbálta, de akkor is valaki (Anikó) belevágott, és nem mondhatta végig (nem is szólalt meg utána, se instrukció szerint, se másként. Lehet, hogy megsértõdött.)
..Röviden? A mai elég gyenge volt.

A múlt pénteki adás volt talán az eddigi legjobb.
Az instrukciókat továbbra sem veszik komolyan a szereplõk, szerintem nagyon helyesen, mert egyik ostobább, mint a másik.
A színészek végre lubickoltak a szerepükben, minden adódó lehetõséget, poént lecsaptak, a hazugságvizsgáló szerkezet zseniális ötlet volt, rengeteg lehetõséget adott a bolondozásra.
Nagy Kálózy Eszter végre több szerepet kapott a megszokottnál, rejtett erotikája, csábereje pedig egy új szín volt a palettán, az õ szende, visszafogott egyéniségétõl szokatlan volt ez a néhány apró gesztus és mondat, és ezért nagyon izgalmas volt.
Földes Eszter nyíltabb, vaskosabb, temperamentumosabb szexualitása vidám és szórakoztató volt, õ pedig láthatóan jól érezte magát a harsányabb, vulgárisabb, de nem bántó szerepben.
Rudolf Péter továbbra is a hátán viszi a mûsort, de most a partnerek is felnõttek hozzá, egyenértékû teljesítményt nyújtottak.
Klem Viktor is jó volt, volt néhány jó ötlete, poénja, és kivételesen még Szatory Dávid is tetszett, pedig õt általában kissé gyengébbnek tartom a többieknél.
Scherer Péter pedig nagyon jól eltalálta az arányokat, nem telepedett rá a többiekre, viszont minden szituációból kihozta amit lehetett, bolondozott, ökörködött, és remekül összedolgozott a partnereivel.
Csilluka aranyos volt, mint mindig, õ különösebb vizet nem szokott zavarni, de jól beleilleszkedik a társulatba.

Nagyon jól szórakoztam a pénteki adáson, többször hangosan felnevettem, és amikor vége lett a mûsornak, kifejezetten sajnáltam. Néztem volna még tovább.
Ha így tudják folytatni, akkor nem lesz semmi baj.

"A végén már nem improvizáció volt az utolsó tíz perc, hanem ötlettelen kapkodás, szerencsétlenkedés a bútorokkal."

Nekem meg pont az volt a legszórakoztatóbb rész :)

Oké...hát nem vagyok egy Arnold Svájcinéger, a testõr duma nem jönne be (bár ha adsz egy géppisztolyt...a katonaságnál zászlóaljbajnok voltam éjszakai céllövészetben, hosszú eltávozás meg egy plecsni..:-)
Balázst sajnos valamiért nem szeretem. Azt hiszem, akkor hagytam abba végleg bármilyen Balázs nézést mikor volt ez az egyperces baromság ahol tojásokat dobáltak meg mittudomén buborékot fújtak. Én szeretek játszani, de játszani. Nem nézni idióta ovodás játékot (játszani szeretek idióta ovodás játékot, az más...:-)
Ezért a kódot sem nézem, bár láttam, hogy néha ott mászkálnak, meg válaszolnak valamit memorizálni kell, nem érdekel, fõleg, hogy a Maradj Talponnal ütközik.
(Pedig játékban mindenevõ vagyok majdnem, a gépemen van sakk (kétféle), go, bridzs, poker, backgammon, amõba, ilyenek. Lövöldözõs, üldözõs még mutatóban sem. Nem érdekelnek, tényleg.)
...Biztos, hogy minden színészben van ilyen eltolódás az idõben, fõleg akik színházban játszanak (mert nem mindenki ma már), sokan a tízórás próbára is nehezen mennek el. Már nem tudom, ki mondta, hogy elõadás után, 11 körül muszáj kiereszteni a gõzt, lazítani, és leülni a haverokkal egy pár pohár borra, mert nem szabad éjszakára "karakterben maradni". (Persze, lehet hogy Bajor Imre racionalizálta így a piálását.)
...Én magam amióta felnõtt eszemet tudom, éjszakai bagoly vagyok. Mára már kb. tíz éve teljesen beállt az órarendem úgy, hogy éjjel 2 körül fekszem, és fél tízkor kelek. De ez annyira beállt, hogy ha késõbb fekszem, akkor is fél tízkor kelek, pici ráadással. Nem emlékszem rá, mikor kellett utoljára ébresztõórát beállítani, a belsõ órám költ, ha tudom, hogy hétkor kell kelnem, tényleg felébredek.
Mikor tanítottam fõiskolán/egyetemen, év elején megkaptuk az órarendet, és a kollégák megrohamoztak a cseréért, mert (mivel voltak esti órák is, levelezõknek, estiseknek), senki nem akart este vagy késõ délután tanítani, én meg hajnali tíz elõtt vagyok használhatatlan. De tényleg. Tíz elõtt járni már tudok, állítólag beszélni is, sõt vezetek, de gondolkodni még nem. Délután kettõ körül van az elsõ legproduktívabb idõm, utána este hat-hét körül, majd úgy éjjel 11 és 2 között.
Namost jelenleg a munkahelyemre akkor megyek be, amikor akarok, kevés kivétellel. Megtehetem.
Eszem ágában sincs harcolni az éjszakai bagolyság ellen. Mindig mondom, én is ugyanúgy nyolc (ma már inkább hét és fél) órát alszom, mint más normális ember, csak máskor.
...Tehát megértem én a színészeket, abban biztos vagyok, hogy pl. Rudolf Péter rengeteget dolgozik (ezt olvastam róla), mert játszik, film, tévé, rendez, stb. És mégis õ a motorja ennek a mûsornak is. Lehet, hogy a fiatalok nem olyan fáradtak mint õ egy sokadik felvételen, de nincs bennük az a motor.
Charlie Sheen egyik interjujában bevallotta, hogy valóban függõ, de azt mondta, õ leginkább "Charlie Sheen függõ", vagyi azt kell csinálnia, amihez épp kedve van,különben nem mûködik. Bennem is van ilyen.
(Charlie úgy is magyarázta ezt, hogy õ "egy sebességes, sebváltó nélküli autó", képtelen le meg föl kapcsolgatni).
Lehet, hogy Rudolf is ilyen (csak pia és nõk és kokain nélkül, bár ki tudja.)
Az esti filmek után kezdõdik a produktív idõszakom. Míg el nem váltam, jó volt, mert a feleségem este kilenckor már aludt, õ pacsirta. Nem zavartuk egymást (volt külön számítógép, stb.) Most végképp tartom a ritmust.
Bocs,megint grafomán voltam, de már mindegy, legközelebb rövid leszek, de most nem volt rá idõm.
...nézek mint Mari a Moziban..igaz, nem ez az eredeti. De ez meg alliteráció....:-)

(Ezért is szeretnék egyszer közönség lenni az élõfelvételen, ahová szerinted engem nem engednének be - csak ha azt mondanám, én vagyok az oláhmiki...:-)..)."

Ez ne frusztráljon ennyire, majd együtt megyünk, és azt mondom, hogy te vagy a testõröm. :))

A vetélkedõket említetted, meg azt, - amirõl én is olvastam, - hogy egy nap többet is felvesznek.
Észrevetted, hogy például "A kód" címû, most futó vetélkedõben, Balázs arca némelyik adás elején olyan, hogy látszik, hogy egy kicsit ledõlt két felvétel között szunyókálni, és a szemén észre lehet venni, hogy egy picit még "benne van" az álom?

A "Mindenbõl egy van"-t konkrétan nem ismerem, de zenészként tudom, - miután rengeteg délelõtti próbán vettem részt annak idején, - hogy a fellépõ mûvészek, énekesek, táncosok délelõtt jószerivel használhatatlanok, gyakorlatilag délutánra "járatódnak" be, akkorra pörögnek fel úgy, hogy jó teljesítményt tudjanak nyújtani. Tehát a "Mindenbõl egy van" társulatának tagjai is - gondolom - a délutáni felvételeknél igazán jók. De ezt csak gondolom.

Mindegy, reménykedjünk, hogy egyszer az életben talán figyelembe veszik, amit ennyien írunk a neten.

Mi meg nézünk mint Mari a moziban."
Nem rossz, nem rossz, de nem is a legjobb.

"Mi meg nézünk, mint Rozi a moziban."
Így pontos, miután (Rozi - mozi), az apró szójátékért született meg annak idején a mondás.
De ezt rajtunk, - bennfennteseken kívül, - tényleg nem kell tudnia senkinek...:)))

Igen, az, hogy tesztelték hogy "mi lenne ha", tényleg teszt volt.
A kiszólásokhoz még annyit, hogy néha máshol is benne hagyják, tényleg váratlanul.
Példa.
..Nézem régi kedvenceim egyikét (sokadszor) a Miért éppen Alaszkát, (Northern Exposure), nagy siker volt az Alaszkába költözött doki, és a kedves kisváros, ahol mindenki mindenkit ismer, amolyan amerikai (Menzel:) "Én kis falum".
Itt egyetlen egyszer volt "kiszólás".
..Történik, hogy Minnifield és az éttermes Holling párbajozni indulnak, mert nagyon összerúgják a patkót (és nem összerúgják a port, ahogy ma sajnos már a média profijai is mondják), talán Shelly ürügyén, és kitalálják, hogy párbajoznak. Persze mindenki hülyeségnek tartja, de õk ragaszkodnak. Hajnalban ki is mennek a hóba, egy-egy pisztollyal, háttal egymásnak, körülöttük a fél város (pár száz ember).
..Már majdnem párbajoznak, mikor a fõszereplõ, Fleischman doki (Rob Morrow) beszól:
"Hagyjuk már ezt, a tévénézõk erre nem kíváncsiak, különben sem tudunk vele mit kezdeni."
Ebben megegyeznek, és hazamennek.
Ilyen sohasem volt a sorozatban, sem elõtte, sem utána. Nem volt soha kamerába nézés, kiszólás. Hogy ezt miért hagyták benne, nem tudom.
Én azt vártam, hogy egyikük felriad, és kiderül rossz álom volt (sablonos megoldás, de ha nincs más, bejöhet).
De ez a kiszólás a történetbõl...furcsa volt, nekem nem is tetszett. Ez akkor jó, ha a kiszólások általában néha megjelennek, és a közönséggel éreztetik, hogy ez játék, ahol õk részei a játéknak. De ebben a sorozatban ilyen nincs. Mindegy, a sorozat jó.
..Itt a Mindenbõl..-ben viszont tényleg része a közönség, tudjuk, hogy ott van, vannak bakik amik bennt maradhatnak, kiszólások. az, hogy bizonytalanok voltak, ilyen volt, és teszt volt.
Csak a közönség - úgy látszik - nem reagált.
Lehet, hogy õk is már egész nap ott voltak.

Egészen biztos, hogy úgy van. (Ezért is szeretnék egyszer közönség lenni az élõfelvételen, ahová szerinted engem nem engednének be - csak ha azt mondanám, én vagyok az oláhmiki...:-)..).
A közönség elsõsorban mint tesztközönség van ott, és csak másodsorban jegybevétel és élõ díszlet. Lásd, a Fábry showt Fábry annak idején a Gerlóczy utcában egy étteremben próbálta napokig, élõ közönség elõtt, mûködõ étteremben, õ maga pincérként, csak dumálva, tesztelve a poénokat. Ami ott siker volt, azt vitte fel a színpadra.
Itt is nyilván sokáig tart egy felvétel, és tesztelik a változatokat.
Néha kiszólnak a játékból, amit néha benne hagynak a poénért (pl. mikor "Anikó" Péternek szólította Fifót, stb.), ezek jók.
Az írótól sok függ, milyen az alapszituáció. A múlt heti (féltékenység, izgatott készülõdés a leánybúcsúra, sõt a szék problémája is) sok teret hagyott a színészeknek. Most a "visszarendezõdés" ötlete kevés volt, mert átment ötlettelen burleszkes fizikai komédiába, asztalpakolásba, amikben ráadásul nem is tudtak igazi poént elsütni percekig.
Vagy a közönség volt vevõ rá (ezt kétlem, nem volt túl sok nevetés a vége felé), vagy tényleg teljesen kifutottak, és azt mondták, ennyi, négy órát játszottunk, ebbõl csak össze vágunk egy óra mûsort. (Merthogy így megy).
Az is lehet, hogy itt is (mint minden sorozatnál) egy nap többet vesznek fel. Pl. a vetélkedõknél egy nap egy heti mûsort vesznek fel, általában délelõtt kettõt, délután hármat. Közben átöltöznek, stb.
..Itt nyilván kevesebbet, változnak a koncepciók, és az impro miatt a bruttó idõbõl kevesebb lesz a nettó, leadható rész. Viszont a terembérlet az termbérlet, tehát egyszerûen az a gazdaságos, hogy ha mondjuk keddre kibérelik a termet, berendezik a díszleteket, és legalább két heti adagot vesznek fel egy nap. Délelõtt egyet, délután a másikat. Ebbõl az is következik, hogy a másodikra fáradtabbak a színészek, tompább a mûsor. Érdemes figyelni a hullámzást, hogy vajon tényleg minden második mûsor jó-e, akkor így van ahogy mondom. E forgatókönyv szerint a múlt héten volt jó, most gyenge (esti felvétel), jövõ héten talán megint egy délelõtti, frissebb felvétel lesz.
..Ámbátor színészeknél nem lehet megmondani, ki mikor friss. Legalább a felüknél délután háromkor van ébresztõ szellemileg, mert a színházi munka ilyen.
...De azért a céltalan bútorpakolászás helyett, vagy inkább mellé jó lett volna valami slusszpoén, ami nem volt, egyszerûen abbahagyták a pakolást.
Mi meg nézünk mint Mari a moziban.

Ebben igazad van, néhány kisebb poén, - mint mindig, - azért volt, de összességében semmi különös, - a káoszon, és a harsányságon kívül, - nem történt.
Egy dolog viszont feltûnt nekem, és errõl érdekelne a véleményed.

A mai mûsor úgy kezdõdött, hogy arról beszélgettek, azt az ötletet ízlelgették, és járták körül, hogy mi lenne, ha újból megnyitnák a konditermet, vagy legalább egy részét, mert az milyen jó volt, és mennyire hiányzik mindenkinek.

Még nagyon az elején vagyunk, és még nem merek "örülni", hogy így mondjam, mert nem tudom, lesz-e valami belõle.
De ebbõl az egész ötletbõl, hogy ez felmerült, nincs egy olyan érzésed hogy esetleg a mûsor készítõi figyelik a fórumokon megjelenõ nézõi véleményeket, és miután rengetegszer elmondtuk, - te is, én is, meg mások is, - hogy mennyivel jobb volt a régi díszlet, meg az egésznek a hangulata, hogy emiatt elgondolkodtak, hogy hátha vissza kéne csinálni valamilyen szinten a díszletet, és visszahozni a régi adások hangulatát, légkörét?

Nem tudom, mennyivel elõbb veszik fel a mûsorokat, mielõtt adásba kerülnek. Talán néhány hét eltelik a felvétel, és a sugárzás között.
De talán felfigyeltek a sok negatív véleményre, és megpróbálnak valamit javítani a helyzeten.
Erre gondoltam, meg arra is, hogy megkérdezlek téged, aki valamilyen szinten otthonosabban mozogsz ebben a világban.

A mai adás harsánysága, és az össze-vissza való szaladgálás csak arra volt jó, hogy eltakarja a semmit, a tartalom nélküliséget, és a meglehetõsen ötlettelen forgatókönyvírók gyenge teljesítményét.

Amilyen jó és ötletes volt a múlt heti, olyan gyengécske lett megint a mai. A végén már nem improvizáció volt az utolsó tíz perc, hanem ötlettelen kapkodás, szerencsétlenkedés a bútorokkal. És most sajnos még Rudolf Péterre sem mondhatom, hogy jó volt. Nem volt jó. Rossz napot fogtak ki a színészek, vagy a rendezõ, vagy az írók, de valahogy nagyon nem jött át semmi, s ami rosszabb, az utolsó kb. harmadában már nem is történt semmi.

Írok valamit neked privátban, mert ez már OFF.

Kösz, de nem ilyen rózsás a helyzet. Az egyszer megjelent cikkek túlnyomó többségéért egyszeri jogdíjat kaptam, a kopirájt maradt a kiadónál. Egy kivétel van, ahol nálam maradt az újraközlés utáni jogdíj (amit én szerkesztettem), onnét csordogál valami, de abból nemhogy új autót nem tudok venni, még kereket sem cserélni. (Sosem volt téli gumim, mert nem járok sem hegyeken, sem külföldön - oda repülök, ha lehet - meg mostanában a Nagy Természetfelelõs mintha betiltotta volna a hideg teleket. Meg az õszt. Meg a tavaszt. Meg a Balatont...20%-át vesztette el idén a vizének..)
A novellákért szintén flat, egyszeri díjat kaptam. Nem vagyok nagy név. Amerikai munkámért ott kaptam szintén "flat" díjat, ott sem volt egetverõ, de kellett a tanulmányaimra, meg az asszony eltartására, meg a lakbérre, stb, kis híján magamhoz nyúltam mikor az asszony hazaállított a nyolcvan dolláros fodrásztól úgy, hogy én észre sem vettem mit tettek, no, ott egy cikkért nem sokkal többet kaptam, mint amennyibe a fodrász került.)
Itthon "négerkedtem" tévéknél, tehát geg-man voltam, összeültünk páran és dobtuk az ötleteket, nyilván tudod, hogy megy ez. Annak idején a Magyar Tudományos Akadémia egyik intézetében kezdtem, gondolhatod, hogy nem voltunk túlfizetve. (havi 2800 magyar nemkonvertibilis forint. Havi. Nem órabér, havi bér. Ennyi volt a kezdõfizetés.)
Meg sosem voltam spórolós, a pénzügyeket az asszony kezelte, kivéve amerikát. Ott meg ha csak tudtunk, utaztunk, ráment minden pénz, de megérte. Angliában is, a skandináv országokban is. Na ennyit errõl. Aztán a válás elvitt egy csomót, de még idejében sikerült eladni a lakást, ma felét érné. A jogdíjak akkor jönnének, ha mondjuk állandó szerzõ lennék, vagy utánközlések lennének...Hidd el, ezekbõl talán benzinre elég, de már az sem, írni kell cikket, tanulmányt. Ahogy az angol mondja, "publish or parish". Szóval ne írigyelj, nincs miért.

Gratulálok, ezt nevezem.
Ha ez mind igaz, - márpedig miért ne lenne az, - akkor te egyrészt kõgazdag vagy, hiszen a jogdíjakból szépen csordogálhat a pénz, (magánügy), amellett az írásban hatalmas rutinod lehet, (ez eddig nem nagyon derült ki, hihihi!), és nem utolsósorban, egy nagyon szépen kiépített kapcsolatrendszerrel is bírhatsz, hogy ezeket az írásokat el tudd helyezni, ha szükséges.
Le a kalappal! Minden elismerésem. (Nem vicc).
(Nem igaz, hogy mik derülnek itt ki...)

Egy szakmai könyvet szerkesztettem, és az egyik tanulmányt írtam benne (angolul van az egész, kanadai kiadvány). Két amerikai és egy magyar angol nyelvû könyvben van fejezetem. Egy rakás folyóiratban cikkem. Egy pár könyvben novellám. És egy pár novellán dolgozom (sci-fik, és klasszikus krimik!!! Konkurrenciaveszély!), ezek álnéven jelennek meg, mint pl. a Lõrincz L. Lászlóé, (nem én vagyok, csak példa), mert nem akarom a szakmai publikációimat ugyanazon a néven megjelentetni, mint a krimit és scifit. De amire a legbüszkébb vagyok, ami legjobban sikerült (szerintem), az nemrég egy novellagyûjteményben jelent meg, az történelmi, (bibliai kor), és véresen komoly. Ezen kívül elszórva néhány humoreszk, amolyan Karinthy utánzatok, és néhány geg tévének, rádiónak. Néhány forgatókönyv amerikában (irodalmi, nem technikai) forgatókönyv, egy (az NBC társasághoz tartozó) kis tévé sorozataihoz. (Fõleg vígjátékok, illetve "sitcom" forgatókönyv skiccek. Nem kész forgatókönyvek, arra ott voltak a saját szakembereik.) Ezen kívül hazai lapokban elsütött rövidebb írások.
Ja, és egy egyetemi jegyzet.
Juszt sem mondom meg, milyen területen.
Nem viccelek, te kérdezted.
"Ha többet árulnék el, meg kellene, hogy öljelek..." :-)

"Na jó, olyan is van közte, aminek egy részét én írtam. Vagy amit szerkesztettem."

Ez igaz?
Ez most hülyéskedésen kívül, komolyan érdekel.
Egyrészt könyvgyûjtõ vagyok, másrészt nekem meg hosszabb-rövidebb novelláim jelentek meg évekkel ezelõtt, válogatás-kötetekben. Sci-fi novellákat, a kommersz és a félkomoly kategória határán egyensúlyozó történeteket írtam.

Nem tudom, párszor elkezdtem számolni....az elsõ feleségem (és eddig az utolsó is) a gyerekkel együtt elvitt vagy százat, költöztem, megpróbáltam megszámolni, bedobozolva volt 75 doboz, nem tudom mennyi volt bennük, fele most is ott van mert nem fér el egyelõre az új helyemen. Egy "picit" több van 17-nél, de nem akarok dicsekedni, másnak is biztos van.
("Azért jobb, mint a DVD, mert rá lehet tenni az ágyat oszt' nem billeg, a DVD-n billeg.")
Na jó, olyan is van közte, aminek egy részét én írtam. Vagy amit szerkesztettem.
hi..hi...

"olyan, mint mikor a könyveimet rendszerezném"

Mind a 17 darabot??? Az tényleg nagy meló lehet. (hihihi!!)

kösz...van még egy Fülöp névre hallgató Philips is, õ a régebbi, zajos, zörög, de kifogástalanul mûködik, a JVC halk, finom, kicsi, de mindegy melyiken megy keresztül a jel. Egyébként "közös gyerek" van pár száz, már írtam, részben a Philipssel vettem fel mikor még volt pl. Sky One, és ott angolul adtak, részben kint Amerikában amivel csak tudtam, tehát filmekben egyáltalán nincs hiány (éppen most, mikor szalagot kerestem, akadt néhány gyöngyszem a kezemben amire nem számítottam, pl. a nálunk nem tudom, miért nem mutatott (vagy csak én nem láttam) "Godfather Epic", azaz a Keresztapa Eposz, amit ugyebár a rendezõ, Coppola maga vágott össze a három részbõl úgy, hogy egyetlen, egész estés film legyen, csak úgy összevágva, hogy idõrendben, tehát a II. réssszel kezdõdik, mikor a Keresztapa még fiatal Corleone városkában, aztán felnõ Amerikában (Robert DeNiro), stb., a többi már többé kevésbé követi a többit, csak mondom, teljesen idõrendben van, és persze megvágva, három filmbõl egy, de az össes fontos jelenet benne van, sõt, még néhány kimaradt rész is. Érdemes látni. Na, õ is VHS szalagon van, elég tûrhetõ állapotban. Az a gond, hogy nincs szívem letörölni a legtöbbet, még ha romlott is a minõségük az évek alatt (mert romlott), alig találtam olyat, amire felvehetek (de azért akad).
...szóval jól jön az a VHS a háznál. Kicsit jobban leszek eleresztve (pénzzel és idõvel, talán inkább idõvel), veszek egy digitalizáló masinát, szoftvert, megtanulom, elkezdem rendszerezni, átjátszani, digitalizálni, stb....de már látom magam, olyan, mint mikor a könyveimet rendszerezném, lelkesen elkezdem, aztán a padlón ülve találom magam belemélyedve a harmadik, elveszettnek hitt könyvembe...no, ennyit a Mindenbõl Egy van-ról..(bocs az off-ért, de talán mások is hasznosítják, hogy létezik olyan hogy VHS, ami nem hallgat a számítógépes letöltések tiltásaira...)