Nekem nagyon tetszett, az elsõ perctõl az utolsóig. Ritka eset, hogy nem azon tûnõdtem, vajon mikor lesz már vége...
Dehát tény, hogy rétegfilm, nem tetszhet mindenkinek, és - nyilván -a cél sem az abszolút közönségsiker volt.
Gratulálok Gábor Évának a kivételes alakításáért! 10/10!

Valahol megértelek, bár számomra nem volt kidobott idõ. Valami olyasmit éreztem, hogy Piroska nyomozásából kevés minden fog kiderülni a barátnõjérõl és róla, éppen ezért nem is volt annyira érdekes maga a "vivõtörténet". Ez bennem is keltett némi unalmat, amit csak részben ellensúlyoztak az útja során megismert emberek karakterrajzai (akik minden pörgésük ellenére nem is különböznek annyira elidegenedésben Piroskától) és a szituációkban rejlõ finom humor.
Valahogy kevéssé kereste a rendezõ az olyan drámai sûrûsödési pontokat, amik a film vége felé viszont többször is felbukkannak. És miután elköltözik a barátja (hálistennek!), szépen felépített a jellemfejlõdés, számomra nem volt hitelteltelen, hanem fokozatos, ahogy önmaga, a jövõ és az élet felé fordul.
Összegezve, egy fontos film, mert élni tanít. Tulajdonképpen a Kontroll is valami ilyesmirõl szólt, kimászni valahonnan, ahová elástad magad (vagy csak passzivitásoddal hagytad, hogy maga alá temessen), a Dealer pedig ennek az inverze, amikor már nem sikerül kijutni, megújulni, értékeket felfedezni a külvilágban és magunkban.

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
PÁL ADRIENN ------ Kocsis Ágnes filmje ----- o.: Filenz Ádám -----


Rövid, de boldog életünkben egyszer töltöttünk el egy hosszú délelõttöt kórházban, fekve viszont soha. Látogatni is csak a végsõ esetben megyünk, emberfélében pedig a "gondolkodó nádszál"-at szeretjük. Bár a film messze elkerüli a szokásos, hazai kórházi állapotokon való szörnyülködést, a legmagasabb nívójú ellátást mutatva, fenti okokból az elsõ negyedóra keserves mellénézésekkel, csöndes ellenállással telt.
Aztán elsistergett egy 70 éves sárga Stuka-villamos valahol a város peremén, a megállóban,
a csenevész kiserdõ elõtt ott feketéllett a Piroska-monolit - és akkor elszakadt valami, az
elkövetkezõ 120 percet fojtogató belsõ zokogossál éltem át. Fogalmam sincs miért, semmilyen racionális okot nem találok, a legvédtelenebb, legtitkosabb tudatalatti szakadékokba nyitott rést.
Rettenetesen kopogó léptek a sápadtfényû kórgházi folyosón, döngõ liftajtó, az ismétlõdõ
alászállás a boncterembe, - értelmetlen újraélesztések, haldoklók panorámája, túrós kockák rituális zabálása az éjszaka csöndjében. Otthon uram-parancsolóm hétvégi hazatérése,
vasúti terepasztalának bel cantóval fûszerezett élvezete, kikísérése a pályaudvarra, 8 óra-kor pedig a napi rendes, ellenõrzõ jellegû telefonhívása a vidéki munkahelyrõl. Kényszeröröm az evés, állandóan, gépiesen, sokat. Még taszítóan egyhangú, de a képsorok ritmusa
rejtett zeneiséget hordoz.
Hirtelen meglódul a cselekmény, egyre lázasabb nyomozás kezdõdik a 20 év elõtti barátnõ
keresése. Elindul: a kertvárosi utcákat rója, volt osztálytársai bukkannak fel, minegyiktõl
megtud valamit, egyre inkább magáról, mint az eltûnt Pál Adrienn-rõl. Esti utca tágasságában közeledik, áll a nógrádi falu templomdombja alatt, metrólépcsõ ezüstszürkéje kúszik
vele fölfelé: Fillenz Ádám külsõi szûkspektrumú szépséget hordoznak, az enteriõrökben,
világítás nélküli hatást keltõ árnyalt természetességet. Egészen megkapó a képek színdinamikája, a blúzok bumfordi virágmintái és a környezet koloritja vice versa összhangoltak, halovány tónusból fokozatosan megyünk át auz élettelibb kontrasztosságba. De minden fehér
felületnek, - köpeny, lepedõ, papír - , erõteljes textúrája van a színtelenség fény-árnyék
mátrixában. Észrevehetetlen a kézikamera: az ócskavas-telep daru-totálja hosszú követõmozgás után bújik a szûk iroda néhány négyzetméterébe, annyira bravúr, hogy észre sem
vesszük!
Szó sincs nyomorról, a panelkomfort tökéletes, enni lehet a padlóról, vagy éjjel fridzsider-világítás mellett, az emlékek válogatására a csempefényû toalett-ücsörgés is alkalmas. A régi ismerõsök arcképcsarnoka egytõl-egyig érdekes portrékból áll, Kocsis Ágnes tudatos
koncepcióval találta meg a valódiságukban tökéletes szereplõket. Horváth Ákos elkínzott
értelmiségije, Thúróczy Szabolcs elképesztõ hitelességû pincére, Sarkadi Kiss János joviális mûszakija egytõl-egyig közeli ismerõsünk, Keszég László nagyvállalkozója viszont annyira figurateremtõ, hogy nem is ismerünk rá a színészre. Pomponos papucsáig talpig narancsban, Urbanovits Krisztina irigyelt eleganciával társalog újgazdag miljõjében, Margittai Ági
a kihagyó emlékezet bravúros epizódját formálja meg tolószékes magányában.
Aki végigvezet a befelé tartó stációkon, Piroska a krónikus-osztályról: Gábor Éva, aki teljes
átlényegüléssel teremti meg emblematikus extremitását. Élõ szobor, amely feltárja titkait,
miközben maga is egyre többet lát magából. A szenvtelensége mögött szemében sötétlõ
gyõzhetetlen kíváncsiság, a lassúdad váltás a katatón motyogásból a célzott kérdések élességébe, az orgánum ellenállhatatlan vonzása teszi létezését múlhatatlanul izgalmassá.
A monitorfalon egy atomreaktor adatgörbéi helyett az utolsókat verõ szívek pulzálása rajzolódik elénk, de mi inkább hosszan figyeljük furcsa hõsnõnk szemmozgását, amely végül
összekapcsolódik ámuló tekintetünkkel. Sikerül elkerülni az elcsépelt szívhangokat, mint
minden, ez is vizuális jellé manifesztálódik Kocsis Ágnes képnyelvében.
Szokás értékelni a filmeket, de ezt most nem pontokkal mérjük, hanem "fokokban, mint a
lázat, karátban, mint a gyémántot" /Szép Ernõ/. - Huszonnégy karát.

Nem gondolom, hogy egy érzelmekkel, gondolatokkal teli lassú filmnek unalmasnak kellene lennie. Ez az. Kidobott idõ volt. Nagyon sajnálom, hogy rászántam több mint 2 órát. 3/10 nálam. Értem én, hogy lassan változik, kinyílik Piroska (de olyan lassan, hogy ha az elsõ két órában a nyitottságot 1-10-es skálán mérjük, akkor nyílik kb 1-rõl 2-re, majd az utolsó öt perceben hirtelen és hihetetlenül 2-rõl 5-6-ra. De nem tudott a sorsa, léte tétté válni, hidegen hagyott, nem tudtam szurkolni neki -tulajdonképpen majdhogynem ellenszenves volt a (csak mutatott? vagy tényleges?) sivár semmilyensége. Nem szippantott magába a film, ebben a sok életszerútlen, sõt rosszul megírt és rosszul (amatõr módon...) elõadott dialógus is "segített".

köszönjük gábor...

NAH ez az a film, amit soha a büdös életben nem tudnék végig nézni. Tipikus sötét színekkel és árnyalatokkal teli, magyar mûvész film. Hát, igen... jobb lett volna, ha maradunk inkább a Pirx kapitány stílusnál.
A film 2/10 pontot ér jó szívvel. Tényleg azt hitte a rendezõ és a producer, hogy vissza hozza film költségeit? Hát nem. Mint általában egy magyar film sem szokta visszahozni. Ritka... Magyarország is indulhatna inkább Andy Vajna bácsi után Hollywoodba, mert soha nem fogunk normális nézhetõ filmet látni.

MIKOR JÁTSSZÁK MÁR A MOZIKBAN???!!!

Ma voltam megnézni a filmet és ott volt a rendezõ is. Kérdésekre válaszolgatott a film végén és mondta, hogy a film készítése elõtt, amikor keresték a nõi fõszereplõt, embereket állítottak meg az utcákon és a buszok után szaladtak, ha láttak valakit, aki hasonlított a rendezõ fejében lévõ személyhez. :)
Amúgy nem rossz a film, a történet egyszerû, a látvány néha sokkoló, a történet lassú, de mégis van benne valami szeretnivaló.

Sikerült megnéznem Régen láttam ilyen jó magyar filmet. Talán a Nyomozó volt az utolsó A pár amatõr színész ellenére (néha kissé látszik, h betanult) nagyon jó. Nem könnyû, elég lassú, ugyanakkor érzelmekkel és gondolatokkal teli

Állítólag januárban kerül mozikba.
Kocsis Ági ismét nagyon eltalálta a periférián élõk lelkét.
Mûvész film, lila ködök nélkül. Bravó!

Okt. 5. (kedd) Pécs, Uránia 20 óra
CinePécs!

Szeptember 16. Miskolc - Cinefest
17:30 - Premier, Uránia
Pál Adrien
Director: KOCSIS Ágnes

Nem lehet tudni, hogy lesz-e magyarországi bemutató a mozikban?

Esetleg meg lehet nézni, vagy le lehet tölteni a filmet?

Majd ha látod rájössz hogy teljesen más. Nyilván mindenki hasonlítgat mindenhez, mert akkor lehet valamit jobban belõni, hogy milyen is az. De ez egy elég rossz összehasonlítás. Ennyi erõvel még ezer más filmmel össze lehetne hasonlítani. Mellesleg a variety-nél már nem dolgoznak az igazán jó kritikusok, s azóta vesztett a presztízsébõl. Ennek ellenére ez is egy dícsérõ kritika a filmrõl, bár az összes többi még ennél is jobban dícsérte. És a Fipresci díj is sokat elárul azért a fogadtatásáról.

Azért mégsem csak nekem.

"Local auds might be disturbed by the film's surface similarities to Attila Gigor's 2008 title "The Investigator," which was set in a similar universe."

/Variety/

Csak neked van. Teljesen másmilyen film, mint a nyomozó. Ráadásul mind a két film forgatókönyve ugyanabban az idõben készült.
Elképesztõen jó a Pál Adrienn, mindenkinek csak ajánlani tudom, akinek van elég érzékenysége hozzá. Nagyon szép film.

Csak nekem van A nyomozó utánérzésem? Elidegenedett szereplõ hullák/félholtak között. Aztán felcsillan a remény az életre az élõk között...

De legalább lehetne jobb, ha már ugyanannak a témának megy neki. Arról nem beszélve, hogy a rashomon effekt is már eléggé elkoptatott újhullámos cucc.

Prix Un Certain Regard - Fondation Gan pour le Cinéma !!!

gratula és pusza!!! :)