King horroradaptációi közül a legtöbb elég sutára sikeredik, ez azonban mindenképp az átlag fölött áll, de sztem picit talán túl van értékelve. A történet önmagában nem annyira hátborzongató, inkább a tálalása, az õrület folyamata. Az õrület mindig egy elgondolkodtató dolog. Kihozhat az emberbõl mûvészt, kihozhat az emberbõl a világból kilépõ filozófust, kihozhatja az emberbõl az EMBERT, és persze kihozhat skizofrén gyilkost is. Itt az utóbbi történik ugyebár. Kubrick remek rendezõ, de sajnos nem feltétlenül a horror mûfajban. A képi megoldásokkal volt némi bajom. A látomások egész jól lettek megcsinálva, az ember hátán föláll a szõr. Azonban Kubrick mûvészi látásmódja itt is tetten érhetõ, a végén nekem kicsit irreális volt az a bokordíszlet, és engem speciel végig zavartak a túl világos képek. Sokkal izgalmasabb lett volna, hogyha mégiscsak sötétben jön Jack bácsi. :) Apropó Jack bácsi, na õ volt az aki a filmet klasszikussá tette, nélküle ha nem is átlagos, de kissé közepes King-adaptációt kapnánk. Olyan vérfagyasztóan remekül játszik, hogy fel vagyok háborodva az Oscar-hiányon. Elviszi a hátán a filmet, még Shelley Duvall teljesen átéletlen színészi játéka sem zavart... annyira. A történetvezetéssel is volt némi gondom, nem volt eléggé kidolgozva a forgatókönyv szerint az õrület megjelenése, bár lehethogy csak azért mondom ezt, mert Nicholson nagyszerû színészi játéka többször elfért volna a vásznon. Valahogy annyira mégsem érezhetõ a filmben az ilyen téren való elkapkodottság, hisz Nicholson olyan finomsággal, olyan lassú mozzanatokkal, apró rezdülésekkel fedi fel elõttünk a pszichopatát, hogy az még Norman Batesnek is tiszteletére válna. A vége amolyan tipikus Kubirckos húzás. Az elhagyott, elfeledett, halott ember egy meghökkentõ képben, kicsit mint megtisztulva a hóban bûneitõl. Pillanatra még talán sajnáljuk is. Furának tûnik, hogy egy ilyen mûvészi kép található a végén egy King filmben. Nem lenne vele baj, csak nekem olyan ellentmondásos, ahogy az egész film. Összességében nem éreztem a Kinges feszültség -és félelemvonal megfelelõ arányú kibontását, helyette kaptam egy tulajdonképpen mûvészformába burkolt horrort. Szokatlannak szokatlan, valahol érthetõ, hogy Kingnek nem is tetszett. A rendezõ kicsit átértelmezte a mû célját (a könyvet nem olvastam). Ki-ki döntse el maga, sztem felemásra sikeredett, de Nicholson játéka már önmagában öt csillagot érdemelne, csak ezért is érdemes megnézni.

egyszerüen zseniális, épp tegnap néztem meg feliratosan.már várom a hetedikét, hogy szinkronosan is megnézhessem.nem vagyok az a félõs, de ez gyerekek megborzongtatott...áááá...hatalmas film!minden tiszteletem Nicholson-nak!

10/10

"Alapvetõen lehetne jó. Sõt lehetne zseniális. Ahogy elmesélték, mennyire profin felépített, milyen idegtépõen izgalmas, mekkora hatást gyakorol az emberre és mindezt megfejelve milyen pontos látlelet egy ember bekattanásáról összefutott a nyál a számban."

Alapvetõen jó, alapvetõen zseniális, alapvetõen profin felépített és idegtépõen izgalmas, velõt-, csontot- és agyat rázó hatást gyakorol az emberre és rendkívül pontos látlelet egy ember bekattanásáról.



"Sok mindent bele lehet látni egy filmbe, amit lehet, h a rendezõ is el akart mondani, de valójában nincs is ott."

Sokszor rengeteg dolgot nem veszünk észre egy filmben, ami pedig nagyon is ott van - sõt!



"Azt bármikor aláírom, h Jack Nicholson olyan ördögi volt, mint a filmtörténelemben addig senki, de számomra a Ragyogás csak ennyivel haladta meg egy átlagos B kategóriás horror szintjét."

A Ragyogás minden idõk egyik legjobb horrora, ha volt értelme e mûfaj létrejöttének, nem jelentéktelen mértékben e film volt az.

Az intellektuális feszültség és szinte gyönyörûség úgy ömlik végig az egész filmen, ahogy a vérfolyam a szállodai folyosón...

Csak ugye Kubrick nem tett bele a forgatókönybe olyan sokat - tudnivaló ugyanis, hogy az õ filmjeiben a nyelvhasználat rendkívül minimális, vagy pongyola (ld. a Mechanikus narancs tolvalynyelvét), vagy elsõsorban a látszólag leginkább érdektelen információkra korlátozódik (ld. a filmjei nagy részét).

Hja kérem, õtet is szokni kell...

Ugyanis Kubricknak éppen ez a szándékos "visszaélése" a nyelvvel (tudjuk, õ azt csak az igazság elleplezésére szolgáló eszköznek titulálja), amelyet a vizualitás oly sikeresen ellensúlyoz - a hihetetlen, lélegzetelállító képi világ olyan leírhatatlan hangulatot teremt, amelynek hatásától nem igazán lehet megszabadulni.

Nem hiszem el, hogy rád semmilyen hatást nem gyakorolt...

Ami pedig Nickolsont illeti, önmagában az általad említett tény bõven elég ahhoz, hogy egy film ne legyen b-movie...



"A többi színészt kimondottan rossz volt nézni, meglátásom szerint, és Kubrick is többször élt hatásvadász eszközökkel."

Kubrick sztem nem hatásvadász, hanem hatáskeltõ eszközökkel élt.
A kettõ fölött igen könnyû összeveszni, de itt szerintem egyértelmú a választás

Ami a színészeket illeti, azt aláírom, hogy Nicholson nõi partnere nem volt éppen mindig a helyzet magaslatán, de a kissrác zseniális volt és a többiekkel sem volt különösebb bajom...


"Az is lehet, h én voltam vak vagy nem elég figyelmes és a film tényleg hordozza azokat az értékeket, amikrõl annyian áradoztak nekem."

Hmm... Talán lehet... :):P



"Tény: nem rajongok a borzongás ilyen direkt típusáért, ahol mintha ki lenne írva a film alá, h (FÉLJ!), de ha mégis ilyet akarok nézni, akkor marad Hitchcock, õ sokkal rafináltabb. :-)"

Hát, attól függ melyik Hitckock...

Mert teszem azt a Madarak, amire az általad beszúrt kép is utal, DÖBBENETESEN GYENGE, TRASHMOVIE-nak sem minõsíthetõ alkotás.

Hethgren, Hitckock nagy csalódása ultragyenge, a többi színész még inkább, az effektusokat nézve, nem értem, hogy EZEN mi került három esztendõbe, a hatásvadászat pedig húszezerszer jelenlévõbb jelenség, mint ahogy szerintem te a Ragyogásról gondolod.

A Madarak nem hogy nem rafinált horror, de kifejezetten gyenge.

Azt szokták mondani, hogy a Madarak Hitckock félelmeit tükrözi élete egyik legmélyebb, 1961 és 1963 közötti válságperiódusa idején...

Én inkább azt mondanám, hogy a Madarak MAGA HITCKOCK VÁLSÁGPERIÓDUSA!!!

Te mirõl beszélsz??? Miért okozna a Sötét lovag rémalmokat??? Semmi köze ehhez a filmhez, teljesen más mûfaj. Sõt... A bárányok hallgatnak és a Hetedik után is nyugodtan aludtam, pedig nem mondható hogy túlságosan erõs az idegrendszerem...

Pszycho, Ragyogás, A bárányok hallgatnak, Hetedik, A sötét lovag..... A gonoszságnak, az õrületnek olyan hátborzongató oldalát mutatják meg, ami garantált rémálmokat okoz.

..transzcendentális...

Szerintem, de ez csak tényleg az én olvasatom, ez ilyen transzcentendtális "vörös farok". Jack figurája predesztinálva volt erre az egész dologra, sõt, az egész hely predesztinálva van arra, hogy ott ilyen dolgok történjenek meg, hiszen ott mindig is ilyen dolgok történtek. Jack arca a képen lehet a saját öregapja, vagy éppen az, aki ezen a helyen való öldöklésre van predesztinálva, az általában úgy néz ki, mint Jack. De amúgy tudja a pöcsöm...:) Azért, hogy a film elkészülte után 30 évvel is üssön szöget néhány buksiba a film... ördögi, nem? :)

Lehet hogy egy kicsit gyenge elméjû vagyok de én még mindig nem értem hogy mit keresett ott a képen

Természetesen csak szerintem, fogalmam sincs mire gondolt Kubrick...

Köszi szépen. Én mondjuk Jack Nicholson-nak egy arany szobrocskát adtam volna ezután a félelmetesen jó alakítás után. Nyílván a közelébe se ér Anthony Hopkins Dr. Lecteréhez de érdekes módon még csak nem is jelölték Oscarra.

Nyilván, mert Jack, miképpen a "genius loci", az õrület is örök.

A kiscsávó biciklimenete mellett a bukszusok a kertben se voltak semmik...

Zene. Kubrick filmzenéiben mindig is komoly magyar vonatkozások voltak, Bartók, Ligeti és Kurtág személyében. Delejes zajok delejes filmekhez.

SZiasztok!

Nagyon tetszett a film, most volt hozzá csak szerencsém. Egy dolgot viszont nem igazán értettem hátha valaki meg tudja mondani. Elnézést hogy nem olvasom mindet vissza lehet már valaki más is kérdezte.

--SPOILER--
Tehát a zárójelenet amikor a fénykép van, az 1921-es parti képén miért van ott Jack is az emberek között?

tényleg jobb a könyv,de azért az elég félelmetes amikor a kisgyerek biciklizik a tök üres hotelban.hát az hátborzongató

nos, a zene fenomenális. érdekes választás rögtön egy temetési indulóval kezdeni. megadja az alaphangulatot. a fényképezés is rendkívül érdekes. de valahol itt számomra véget is ért a zsenialitás.
Jack tud. nagyon is, ezt elismerem. Shelley is sztem nagyon ügyesen alakítja a szerepét. a kis sráccal már vannak bajok. de neki nézzük el, elvégre nem lehet tökéletes...
viszont a film semmiképpen sem éri el azt a hatást, amit szándékozik. meglepõ, érdekes, de semmiéppen sem félelmetes. azt hiszem - bár a könyvet is csak elmondás alapján ismerem -, nem jobb az eredeti írott verziónál. sõt...

Alapvetõen lehetne jó. Sõt lehetne zseniális. Ahogy elmesélték, mennyire profin felépített, milyen idegtépõen izgalmas, mekkora hatást gyakorol az emberre és mindezt megfejelve milyen pontos látlelet egy ember bekattanásáról összefutott a nyál a számban.
Sok mindent bele lehet látni egy filmbe, amit lehet, h a rendezõ is el akart mondani, de valójában nincs is ott. Azt bármikor aláírom, h Jack Nicholson olyan ördögi volt, mint a filmtörténelemben addig senki, de számomra a Ragyogás csak ennyivel haladta meg egy átlagos B kategóriás horror szintjét. A többi színészt kimondottan rossz volt nézni, meglátásom szerint, és Kubrick is többször élt hatásvadász eszközökkel. Az is lehet, h én voltam vak vagy nem elég figyelmes és a film tényleg hordozza azokat az értékeket, amikrõl annyian áradoztak nekem.
Tény: nem rajongok a borzongás ilyen direkt típusáért, ahol mintha ki lenne írva a film alá, h (FÉLJ!), de ha mégis ilyet akarok nézni, akkor marad Hitchcock, õ sokkal rafináltabb. :-)

Speciel ezt nem tudom melyik, de Frank Darabont rendezi! Õ rendezte a Halálsoront, és a Remény rabjait is! Ez nagyon jó lesz...

Amerikában nem sokára mozikba kerül egy újabb Stephen King adaptáció!!!! (Ez a plakátja, amit beszúrtam.) Remélem, hogy valami hátborzongató film jött létre... :)

És kik azok, ha szabad kérdeznem?:)

:) Ez jó...:D