Azért nem olyan gáz. Érzésem szerint jobban akarták karakterizálni a figurákat, azzal csak annyi volt a baj, hogy egy ideig nem tudtam megismerni Anakint.:) Várom már az élõszereplõs sorozatot, amit jövõre kezdenek el forgatni. Elég komoly téma a III.-IV. rész közötti sztorik egy részét elbeszélni.

Amúgy logikus lépés, hiszen úgysem tudnak olyan élethû embert rajzolni, mint amilyen élethû Ewan McGregor..:) De az én szemem kiszúrja ez a két tökéletesen eltérõ stílusú grafika.

Ja, állítólag direkt ilyennek akarta Lucas. Ám ez szerintem egy ballépés.

Csúnyák, de lehet hogy direkt ilyennek akarták?:)

Hát, a csúcs még mindig messze van. A harcjelenetekkel, a klón-, robot- és egyéb nem "élõ", organikus karakterekkel nincs is baj, de az emberek és az ilyen-olyan lények baromi rosszak. Csúnyák, igénytelenek.

Gyér grafika... Hát nem tudom, szerintem ez a csúcs...

Még nem láttam a filmet, csak a filmbemutatókat róla, de éppen elég volt belõle ennyi. Igaz én alapból nem vagyok egy nagy Star Wars fan sem, de elismerem a film nagyságát, látom milyen nagy dolgot tettek le személyében" az asztalra készítõi. És csak azt mondhatom, hogy méltatlan volt ezekhez a részekhez hozzácsapni egy ilyen gyér grafikával megáldott mesét. Még akkor is ha ez nem egy folytatás, csak egy alternatíva a klónok támadására, (vagy nem tom pontosan mi is akar ez lenni). Egy viszont biztos, hogy gyalázat.

Kicsit unatkoztam rajta.

Palpatine hatalomra kerülése mintha át lenne véve a római történelembõl. Mintha Octavianus hatalomra kerülése lenne. Agyafúrt egy fickó a drága fõkancellár, az biztos.

A regények egy csomó kérdésre adnak választ, azért szeretem. Fõképpen a Sötét nagyúrt, ami félelmetesen jó témához nyúlt: Darth Vader lelki világához.:) Hogy vajon hogy érezhet abban a fekete börtönben, mikre gondolhat. Az egyik legjobb mondata az volt, amikor a Császár arcára mutat, majd a sajátjára, és megkérdezi: "Ez volna a gyõzelem arca?"

Az egész egy nagy mese. Csak éppen Lucas túl sok scifiset magyarázott bele, pl a midi-clorianok.

ja mármint az elõzõ hsz.-em Vinogradovnak ment, csak elõször valami baja volt vele a fórum motorjának, és nem akarta elküldeni, aztán meg valamiért nem jelenítette meg, hogy ez válasz lett volna. na sebaj :S.

viszont amúgy azóta, mióta elõször írtam ide, megnéztem ezt a kis Clone Wars-t, és... végülis sokkal rosszabbra számítottam. egész nézhetõ, egy Star Wars-rajongónak meg biztos okés. alapvetõen gyerekfilm. van benne némi kavarás, pl. Anakin sosem kapta meg a Jedi Mester rangot, ez is volt a baja a III. részben, itt mégis egy csomószor Skywalker mesternek hívják, meg ilyesmik, de ez talán már szõrszálhasogatás.

na hát, ritkán járok erre, ennek fényében külön öröm a gyors válasz :). szóval, kicsit revideálom is az álláspontomat meg nem is. azért nem csak mese a SW, mert: egyrészt a könyvek között van egy csomó jó regény, önmagában jó sztorival, hangulattal, stb. esetleg "igazi" sci-fi elemekkel is, illetve ott van a II.-III. rész mögött zajló eseménysor, ahogy Palpatine összehozza ezt a kamu háborút, azért, hogy végül elszigetelje és elpusztítsa a legnagyobb ellenfeleit, és megszerezze a hatalmat - nos ez szerintem olyan politikai filozófiai iskolapélda lehetne, hogy Machiavellitõl Gramsci-ig vagy Carl Schmittig sokan csettintenének rá egyet ;). na jó, ezt mondjuk kéretik kellõ komolysággal venni. tehát azért csak lehet benne mondanivalót találni, ha akarunk :). egyébként ez a Palpatine-féle balhé legjobban a III. részrõl szóló könyvbõl, és a közvetlen elõzményeként játszódó James Luceno által írott A gonosz útvesztõje c. mûbõl derül ki. ez utóbbi amúgy szerintem egy kifejezetten jó regény, ha a második világháborúban játszódna, és Ken Follett jegyzi, akkor bestseller lett volna :).

de amúgy viszont tényleg mese, és fõleg a IV.-V.-VI. amikor a "szegény ember legkisebb fia" kategóriába simán beillõ Luke elindul az Isten háta mögötti faluból/bolygóról :), hogy megmentse a hercegnõt, és legyõzze a gonoszt, az egy klasszikus mesei szituáció. és mivel nagyon jó az egésznek a hangulata, "jól mesélik el", szerintem könnyen megszeretteti magát az emberrel. vagy velem legalábbis.

hát nézd, az agyalós versus látványos sci-fi témáról: a film annyiból alapvetõen iparmûvészet, hogy sok pénz kell az elinduláshoz, és aztán akkor jó a dolog, ha még többet kapsz vissza. ráadásul pont egy ilyen mûfaj esetében, ahol ugye azért fontos a látvány, még többet kell költeni, akkor is, ha nem George Clooney vagy Ben Affleck játszik benne. ezért aztán agyalós sci-fit még sokkal nehezebb filmre vinni, mert vagy gagyi lesz a megjelenítés a kevés pénz miatt, vagy sokat keresnek rajta, de akkor az az agyalás rovására megy. ezen a határon billeg egyébként az általad említett Matrix és Különvélemény. elõbbirõl mondta pl. a rendezõ testvérpár, hogy ennek a filmnek sokrétû a mondanivalója; lehet, hogy ebbõl valaki két dolgot fog levenni, valaki százötvenkettõt, de õk olyan filmet akarnak csinálni, hogy az is jó érzésekkel lépjen ki a multiplexbõl, aki csak két dolgot értett meg. és ez azért nem az agyalós sci-fi diadalát vetíti elõre. mondjuk a randevû a rámávalt szerinted meg lehetne így csinálni? én nem hiszem...

Hát ja. Én korábban a képregényeket gyûjtöttem (hehe, 2 hete dobtam ki õket), ami a Köztársaság címet viselte, a klónháborúk alatti történéseket dolgozta fel. Mármint azokat, amik a háttérban történtek.:)

Most is van egy nagon jó alapanyag, amibõl simán lehetne filmet csinálni, The Force: Unleashed címet viseli, és a 3. és a 4. rész között helyezkedik el:

http://www.youtube.com/watch?v=GssQ_kaV8-4

Ez csak a legeleje.:)

Visszatértem, és már nem tûnök el, boldogítom a jónépet majd.:D

Köszi az oldalt :P
Én is elolvastam pár ilyen "Star Wars" katyvaszt, amelybõl volt néhány ígéretesnek tünnõ darab, amit akár filmvásznon is szívesen meglesnék :)
De sajnos toka-George, nem a legjobb alapanyagokat választja :D

UI: Egyébként: Üdv újra a "Port"on....Norton!! :D

Nem csak õ mesél. Hanem mindenki.:) Star Wars-os könyvek, képregények, videójátékok tömkelege mind hozzátesznek rengeteget a galaxishoz. Íme egy oldal, ahol lehet böngészni:

http://www.wookieepedia.com/

Annyi szócikk van már, hogy az szörnyû.:D

Természetesen ez a mostani SW-os figurákra vonatkozott :P

Sziasztok! Valaki nem tudja véletlenül, hogy a mekiben eddig milyen figurák voltak (gyûjtõ vagyok, de nem mindegyik érdekel, ezért szeretném tudni)?

"A Star Wars alapvetõen mese. ûropera. én kedvelem, gyerekkorom egyik meghatározó filmje, de akkor is az. nem kell benne magvas gondolatokat keresni, ahogy mondjuk a Brémai muzsikusokban sem :). és még csak nem is sci-fi."

Ha ilyen szempontból nézzük, akkor persze nincs vele probléma, hiszen a jó meséket mindenki szereti (az SW mesének elég jó), de sajnos az a baj, hogy sokan túlságosan komolyan veszik. Szerintem teljesen másként kéne hozzáállni a dologhoz. Mondjuk én, mint mesét sem kedvelem jobban, de meg tudom érteni azokat, akik gyermekkoruk fontos szeleteként nagyon szívesen emlékeznek vissza rá.
A baj viszont igazából az, hogy a 70-es évek végén és a 80-as évek elején egy alapvetõ válaszúthoz érkezett a sci-fi film mûfaja. Az volt a kérdés, hogy inkább az agyalós, vagy inkább a látványos sci-fié lesz a jövõ.
Ugye nem kell mondanom, hogy melyik gyõzött...
És ugye nem kell mondanom, hogy többek között, még hozzá elég nagy részben a Star Wars döntötte el ezt a kérdést...
Na, igazából ez az igazi oka annak, hogy nem kedvelem...



"Mondjuk az általad említett Dûne az már sokkal inkább az, bár arról se lehetne teljes bizonyossággal állítani, viszont sokkal "komolyabb" történet. ha sci-fit szeretnél olvasni, akkor Arthur C. Clarke, Asimov, Philip K. Dick, Lem, stb. mûveit ajánlom, filmre -kevés kivételtõl eltekintve, pl. 2001 Ûrodüsszeia- nem is nagyon vitték õket."

Hát ez az...
Pontosan errõl van szó!
Miért is nem vitték filmre a nagy részüket?
Azért, mert a cselekménynél kicsit fontosabb ezekben a mûvekben (általában) az atmoszféra és a karakterek kidolgozottsága, valamint, mint már kifejtettem, némi - nem egyszer igen komoly - agymunkát igényelnek.
Ezt kevés rendezõ (Tarkovszkij, Ridley Scott, Kubrick, Lynch stb.) merte bevállalni, és, a filmjeik többnyire mindig megkapták az elõkelõ "mûvészfilm" megjelölést - ami egyet jelentett a halállal a tömegek szemében. De, szerencsére húsz évvel az SW után kezdenek rájönni a rendezõk, hogy a látványos és az agyalós sci-fi keverékébõl remek dolgokat lehet ám összehozni (Mátrix - az elsõ rész, a többi igazából (az amúgy nagyon jó) látványra épül, Soedeberg Solaris-remake-je vagy teszem azt Spielbergtõl a Különvélemény), és egyre több az ilyen kísérlet, ami õszinte örömömre szolgál...

OFF:

"A Dûnének amúgy van két filmfeldolgozása is, mind a kettõt volt szerencsém látni, a Stinget is felvonultató David Lynch-féle verzió nagyon elborult, de nem sok köze van az eredeti sztorihoz, a másik, a 2000-es évek elejérõl, noname színészekkel, az jobban követi a történetet, de látszik is, hogy nem voltak Dagobert bácsi-szinten eleresztve a készítõk anyagilag, meg hát nem is ad akkora élményt, mint a könyv. szóval a Dûnét nehéz lehet filmre alakítani, sok a monológ, a gondolati síkon zajló történés, és hogy ezek ne vesszenek el, de összeálljon a sztori is, ahhoz valami olyan pluszra lenne szükség, ami eddig senkinek sem jött össze. de ezt szerintem folytassuk egy Dûne-topikban :). bocsi az offért..."

A 84-es Lynch féle Stinges-Kyle McLahan-es verzió legnagyobb erénye a nagyon eldurrant képi világ és a hihetetlenül intenzív és zseniális zene (Toto, Brian Eno stb.)...
Az a sötét hangulat, ami a filmet jellemzi egyszerûen elképesztõ - ezért az atmoszféráért szerintem már megérte megcsinálni, még akkor is, ha a cselekmény és a forgatókönyv totális bukás (pedig a születésénél még ott bábáskodott maga F. Herbert is!)

A hat nemzet koprodukciójában készült Hallmark-os minisorozat egy érdekes próbálkozás volt. Szerintem túlságosan követi a mûvet és kevés helyet enged az egyéni kezdeményezéseknek, ráadásul a képi világa nem igazán jött be - és nem csak azért, mert tényleg nem volt túl sok pénzük rá. Az egész kicsit steril lett és egyáltalán nem érzékeltette a könyv hangulatát, de még saját atmoszférát sem teremtett.

A folytatás, a Dûne gyermekei minisorozat már sokkal jobb és kidolgozottabb lett. Az az eddig készült legjobb Dûne feldolgozás. A három részes mû követi ugyan a könyvet, de vannak benne érdekes cselekményszálak és izgalmas megoldások is. Ennek ellenére nem sikerült megtalálni még a sok gondolkodási és döntési folyamat izgalmas logikai kohéziója filmes megjelenítésének megfelelõ eszközeit.

De ennyit errõl, mert szerintem is érdemesebb ezekrõl inkább valamelyik Dûne topicban vitatkozni...

ON

üdv,
na, elsõ hozzászólásomat gondoltam a Star Wars-szal kapcsolatban teszem meg :). nagyon szeretem a IV.-V.-VI.-ot, és szerintem az elõzmények sem lettek annyira rosszak (fõleg a III. rész), de mostmár én sem értem egészen, hogy miért kell ezt a klón-háborút annyit nyúzni. egyrészt volt az a sorozat, a cartoon nw-ön, ami a Samurai Jack "grafikájával" készült (ezt nem tudtam máshogy mondani), ami mellesleg nem is volt rossz, és már feldolgozta ezt a témát. most akkor, ha jól értettem, ez egy új sorozat (!) elsõ epizódja lesz, de akkor az már tényleg a rókáról a sokadik bõr esete, vagy az értelmetlenségé, ha pl. animálva akarják újraforgatni a régi részeket, annak mi értelme lenne? azért persze megnézem, mégiscsak SW :).

egyébként, innentõl Vinogradovnak (fõleg): a Star Wars alapvetõen mese. ûropera. én kedvelem, gyerekkorom egyik meghatározó filmje, de akkor is az. nem kell benne magvas gondolatokat keresni, ahogy mondjuk a Brémai muzsikusokban sem :). és még csak nem is sci-fi. mondjuk az általad említett Dûne az már sokkal inkább az, bár arról se lehetne teljes bizonyossággal állítani, viszont sokkal "komolyabb" történet. ha sci-fit szeretnél olvasni, akkor Arthur C. Clarke, Asimov, Philip K. Dick, Lem, stb. mûveit ajánlom, filmre -kevés kivételtõl eltekintve, pl. 2001 Ûrodüsszeia- nem is nagyon vitték õket.
A Dûnének amúgy van két filmfeldolgozása is, mind a kettõt volt szerencsém látni, a Stinget is felvonultató David Lynch-féle verzió nagyon elborult, de nem sok köze van az eredeti sztorihoz, a másik, a 2000-es évek elejérõl, noname színészekkel, az jobban követi a történetet, de látszik is, hogy nem voltak Dagobert bácsi-szinten eleresztve a készítõk anyagilag, meg hát nem is ad akkora élményt, mint a könyv. szóval a Dûnét nehéz lehet filmre alakítani, sok a monológ, a gondolati síkon zajló történés, és hogy ezek ne vesszenek el, de összeálljon a sztori is, ahhoz valami olyan pluszra lenne szükség, ami eddig senkinek sem jött össze. de ezt szerintem folytassuk egy Dûne-topikban :). bocsi az offért...

Tényleg nem akarok belemenni egy nagy vitába, de a Bibliát nyilván úgy értettem, hogy egy csomó könyvben van már olyan, mit megírtak elõtt, pl a Bibliában. Vagy mondjuk mondhatnánk azt, h mittomén Tolkien minek írta meg a Szilmarilokat, mert kb olyat már láttunk a görög mitológiában is (jaj, könyörgöm, a Tolkien-rajongók ne essenek most nekem, most csak a hasamra ütöttem, és amúgy is imádom a Szilmarilokat). Remélem, ez így érthetõ. De tényleg nem akarok kardoskodni emellett, mert azért annyit tényleg nem ér.