Igen, jó a befejezés, miért lenne Happy End? Jó volt ez így.

Egyedül a zene az ami nekem nem teljesen tetszett, vagyis tetszet de nyûgözött le, de ez már ízlés kérdése, hogy kinek milyen zene tetszik.
És ezt direkt nem is nézem amikor azt mondom,hogy ez egy remek film.

Egyetértek veled - kivéve, azzal, hogy Te biztosan a befejezéssel is elégedett vagy.
Én nem.
De hát ez a jó, hogy pofonok és pofonok különbözõek...

Na, már alig várom, hogy a mi városunkban is játszani kezdjék. Johnny Depp, plusz ez a "HP" szereposztás (drága, imádott, ûbergenya, szexi Rickman tanár úr!), plusz még zene is...

Kíváncsi vagyok, tud-e Johnny úgy énekelni, mint Bryn Terfel, aki külföldön alakította ezt a szerepet. (Tudni kell, hogy Terfel - operaénekes... szuép, sötét basszbariton hanggal.)

Ennyi ígéretes film hirtelen... ez, a Jesse James, a No Country és a There Will Be Blood... :)

Igen, ez igaz, de azért más a közizlés, és más az ember egyéni ízlésse.
Feltûnt benne - persze - a burtoni zsenialitás számtalan jegye. De azért nem nagy film, sõt, szerintem borzalmasan el lett bénázva, s hál istennek, már abszolúte a múltté.

A S T-hez képest, meg úgy egyáltalán is, Burton egyértelmûen legrosszabb filmje a Majmok bolygója után (az a film egy szörnyû filmtörténeti baklövés volt)...

"Ez a film is nagyon jó volt, egy aprócska hibától eltekintve: hogy intellektuális horrorból úgy az utolsó húsz percben átment fizikai horrorba.
Megítélésem szerint, ez méltatlan a filmhez, Burtonhoz, Depphez, minden szereplõhöz, a képi világhoz, a musicalhez (dícsértem már a fantasztikus, elképesztõen izgalmas, 100 %-osan közhelymentes zenét és a színészek egészen, kiemelkedõen jó hangját?) és ahhoz az egyetemes mércéhez, amelyen a Mester igen kitûntetõ helyet vívott ki magának a filmtörténetírásban.
Egy jó szombat esti horrorban ez OK-s, sõt, kell is, de egy Burton filmben ebbõl nem kérek.

Az már csöppet durva (barátnõm, akivel néztem, nagyon szenvedett), de szerintem még kifejezetten zseniális volt, mikor S. T. énekelve metszette el sorra a torkokat. De a befejezés, pongyola, ügyetlen, összecsapott, trehány mivolta mellett, abszolút fölösleges vértõl tocsogást produkált, és emellett egyszerûen nem lehet szó nélkül elmenni.

Ez Tarantinonak jól megy, de nem Burton mûfaja: õ az intellektuális horror egyik királya, fájt, hogy leereszkedett egy bizonyos színvonal alá. és ezzel (HORRIBILE DICTU!) megbecstelenítette saját filmjét.
Ez volt talán Burton Fanny és Alexandere (Bergmann), Dûnéje (David Lynch) - a mû, ami kivételesen közhelyes, ami kilóg a Nagy Rendezõ életmûvébõl, méghozzá éppen azért, mert azt csúfolja meg, amely az alkotó nagy újítása volt.

Kár érte - már madjnem azt mondtam, hogy tökéletes adaptációval van dolgunk, mikor becsapott ez a röhögésre sem méltatható fölösleges vérár, és elmosta az egész filmet."

Kész...
Ha ebbõl nem értetted meg, hogy miért "b*ssza a csõrömet" a befejezés, akkor ne is áljunk le szerintem most vitatkozni...
Ha tényleg nem érted, amit írok, mert nem tudsz különbséget tenni intellektuális és fizikai horror között stb, az már nagyon nem az én hibám...

nekem a Sin City és a Kill Bill is tetszett, de azoknak semmi közük ehhez a filmhez.
Egyébként Sweeney Todd, elképesztõen jó lett!
Ami neked nem tetszik benne, pont attól remek film, szóval...inkább semmi csúnyát nem mondok

A zene pedig ízlés kérdése. Én imádom a musicaleket, és a Sweeney Todd zenéje a kedvencem. Egyébként pedig adottak voltak a számok színházi elõadásból, azokból csak kicsit levágtak, mert egyébként 8-10 percesek. :P:P

Én olvastam és megnéztem az interjúkat Tim Burtonnel és Johnny Deppel a filmrõl. Azokban többször is megemlítik, hogy a film nem Johannaról és Anthonyról szól, hanem SWEENEY-RÕL. Ezt már egyszer kérdeztem, de újra felteszem. Akkor miért végzõdött volna a két szerelmessel? Az egész film központjában Sweeney fájdalma és bosszúja állt. A végén pedig jött a következménye mindennek...

Nem tudom, miért t*ssza itt egyesek csõrét, hogy

***SPOILER***

a film erõsen tragikus fordulatot vesz, ami a horrorisztikus trükkökben is kifejezõdik. Menjünk hollywood-ba tündérmesét nézni a sok kisgyerekkel, és kellemesen mosolyogjunk a végén, vagy mi? Depp legjobb filmjei tartozik a Sweeney, Burton pedig azzal amit "az utolsó 20 percben mûvelt" bebizonyította, hogy érti a stílusát. De tényleg, ez olyan, mintha elmennél a templomba, és megköveznéd a papot, ha csodát tesz, és nem csak prédikál. Ez pont attól lett teljes, hogy ennyire groteszk.

Hát nekem tetszett a Kill Bill és a Sin City is és Tim Burton az egyik kedvenc rendezõm, és Johnny Depp is kiemelkedõen jó színésznek tartom (egyik, ha nem egyenessen a kedvenc színészem), de ez a film nem tetszett.
A képi világ... hát igen, Tim Burton. Varázslatos. A színáézek is jók, de a történet,... inkább a forgatókönyv. Nem akarom szidni, nekem nem jött be. A vége öszecsapott.

Spoiler: Mi lett a szerelmesekkel? Élnek mint hal a vízben, kefélnek mint a nyulak, vagy mi lett velük?

A filmre magára vonatkozó észrevételeiddel messzemenõkig egyetértek, különösen azzal, hogy egy "szolidabb" befejezéssel zseniális lett volna.

A Burton-Depp páros kétszer okozott hatalmas csalódást nekem (s ezek körülbelül azok is, amelyeket akár Burton, akár Depp valaha okozott)...
Az elsõ az Ollókezú Edward címû, most hadd ne minõsítsem, milyen film volt. A Mesterhez méltatlan, és hogy miért, azt most nem taglalnám (valószínûleg így is úgy fog nekem támadni Burton rajongók hada ezért a kijelentésemért, mint a Sweeney Toddban az elmeszakorvosnak a "kezeltjei")...
A második csalódás ennek a filmnek az utolsú húsz perce volt...

A történet csodálatosan indul. Egy-két pongyola animáció, elhibázott képi elem ugyan van, biztosan van akit idegesített a mûvies, géppel generált égbolt is, szerintem azonban gyönyörû volt, akár csak a technikai megoldások mondjuk kilencven százaléka.

Ahogy az egész film zseniálisan folytatódott, és folyt-folydogált a végig.
Nem dícsérhetem eléggé a képi világot, a megvalósítás zsenialitását, a jellegzetesen Burtoni sminkeket és díszleteket, és a számtalan ötletes metaforát, a színészi játékok (Depp, H. B. Carter, Al Rickman, Sasha Baron Cohen (mein gott, zseniális ötlet volt a szerepre!!!)) és a rendezés klasszikus mivoltát.
Hihetetlen élmény volt, tényleg elképesztõ - minden idõk egyik legjobb mucical-adaptációja.

Az intellektuális horrornak az a fajta megtestesülése, amit Burton mûvel, mindig is nagyon-nagyon vonzott, amióta ismerem, mindig nagyra tartottam a Mestert, sõt, nem viccelek simán emeltem - tehettem - nem egy filmjét lelkesedésemmel Fritz Langi vagy Bergmanni magasságogkba.

Ez a film is nagyon jó volt, egy aprócska hibától eltekintve: hogy intellektuális horrorból úgy az utolsó húsz percben átment fizikai horrorba.
Megítélésem szerint, ez méltatlan a filmhez, Burtonhoz, Depphez, minden szereplõhöz, a képi világhoz, a musicalhez (dícsértem már a fantasztikus, elképesztõen izgalmas, 100 %-osan közhelymentes zenét és a színészek egészen, kiemelkedõen jó hangját?) és ahhoz az egyetemes mércéhez, amelyen a Mester igen kitûntetõ helyet vívott ki magának a filmtörténetírásban.
Egy jó szombat esti horrorban ez OK-s, sõt, kell is, de egy Burton filmben ebbõl nem kérek.

Az már csöppet durva (barátnõm, akivel néztem, nagyon szenvedett), de szerintem még kifejezetten zseniális volt, mikor S. T. énekelve metszette el sorra a torkokat. De a befejezés, pongyola, ügyetlen, összecsapott, trehány mivolta mellett, abszolút fölösleges vértõl tocsogást produkált, és emellett egyszerûen nem lehet szó nélkül elmenni.

Ez Tarantinonak jól megy, de nem Burton mûfaja: õ az intellektuális horror egyik királya, fájt, hogy leereszkedett egy bizonyos színvonal alá. és ezzel (HORRIBILE DICTU!) megbecstelenítette saját filmjét.
Ez volt talán Burton Fanny és Alexandere (Bergmann), Dûnéje (David Lynch) - a mû, ami kivételesen közhelyes, ami kilóg a Nagy Rendezõ életmûvébõl, méghozzá éppen azért, mert azt csúfolja meg, amely az alkotó nagy újítása volt.

Kár érte - már madjnem azt mondtam, hogy tökéletes adaptációval van dolgunk, mikor becsapott ez a röhögésre sem méltatható fölösleges vérár, és elmosta az egész filmet.

8-8.5 - egy tízes skálán talán az a helyezés, amit a film megérdemel - s ez bizony kizárólag a befejezésnek köszönhetõ, ugyanis az nagyon lehúzta a filmet.
Szomorú, mert tízest érdemelt volna...

Nagyon jó film, bár kevesebb zenére számítottam, lehet nem figyeltem jól a bemutatóra vagy nem tudom miért, de nem gondoltam, hogy ennyi lesz benne.. de ennek ellenére is iszonyatosan tetszett :)
Tényleg le a kalappal, jól kiválasztott színészek és a látvány... hát valami lenyûgözõ.
Az egyetlen "hátrány", hogy amikor láttam tele volt a moziterem:()
Nem kevés a véres rész (a vége felé tényleg egyre több), de érdemes kivárni a végét, nekem leesett az állam..:)!

Nem bántás képp:), de mire számítottál, mikor elolvastad a film címében a démoni és borbély szavakat egymás után?:D
Még az elején nem is volt gondom, de a vége felé már nagyon sokaltam én is a vért.
Gondolom ez azért is kellett, hogy így is érzékeltessék, hogy hogyan lesz egyre õrültebb és õrültebb Sweeney...

Én kiakadtam rajta.
Nem gondoltam, hogy ennyire véres, és szadísta...(Mondjuk most kivételessen nem olvastam elõtte róla, csak beültem a moziba. Tim Burton?! Csak jó lehet.)
De nagyon brutális volt. Azért tetszett, bár a castot végig röhögtem, mert erre a végre nem számítottam azért jó, volt de elég durva, így a Hallott mennyasszony, meg a Álmosvölgy legendája és a többi után.

Jól tudom, hogy 3 Oscar jelölést kapott?

Valóban fantasztikus volt, a szinészek, a zene, a fényképezés.
Hatalmas és tragikus, de megéri. Vérbeli musical!
Oscar-t mindenkinek!

Feliratos a mozikban ez a film? Aki látta, az elmondhatná. Köszi

Én jövõhéten fogom megnézni!:)Már nagyon várom!:)))))

basszus...hatalmas ez a film...ezt mindenképpen meg kell még néznem jövõ héten.ott motoszkál bennem,pedig már 2 napja láttam...Depp csodálatos színész,nagyon tehetséges!!!