De sötét vagy...
Rajta volt a kislányon a varázsköpeny, azért nem halt meg...
Viccet félretéve vaktöltény volt a pisztolyba, mutatták.
És igazad van, az hatalmas dráma lett volna, ha az autós hívja a zsarukat...

Mindenki nézze meg ezt a filmet, csodálatos. Talán a legjobb dráma a világon.

Borzasztó gyenge film, nevetséges a 3 Oscar... Ez a film magasan túlértékelt, sokkal jobbak nem kaptak ennyi díjat.

Egyik-másik jelenet egyszerûen nonszensz, például mikor az arab rálõ a kislányra, az apja nézi, mi van, vér sehol, "na mindegy" módon bemennek a házba,és ennyi. Ilyen a világon nincs. Egy másik ilyen kiragadott valószínûtlenség, mikor a tévés néger kocsiját el akarják rabolni, az meg ellenáll, az egyiket elviszi kicsit kocsikázni, a rendõröknek ki se adja, csak magyaráznak.

Egyébként nem lenne baj, ha egy filmnek úgy általában nincs köze a valósághoz, de könyörgök, ha olyat akarok látni, akkor megnézek egy sci-fit, egy akciófilmet, vagy valami fiktív sztorit, de nem egy filmdrámát. Egy dráma legyen már dráma, a valóságról szóljon, mert azért dráma, hogy lássuk, akár velünk is megtörténhet.

ugyanígy vagyok ezzel én is!
imádom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
kötelezõvé tenném azok számára akik ösztönösen messzirõl kerülik...

Nem vagy túl finnyás, sõt! Teljesen jól látod a dolgot, szinte minden egyes mondatoddal egyet tudok érteni.

Emberekrõl szól embereknek. Senki sem skatulya. Rengeteg megfogó, feledhetetlen dolog, jelenet van benne. Számomra a legdurvább a "genyó" zsaru, aki otthon a fater vállát fogja éjjeleken át, mert az szenved. Miért? és még sok-sok miért? Hatalmas film.

Az ELSÕ film, ami nagyon mély benyomást tett rám. Ahogy Nas - God love us címû száma a rap szerelmet, addig ez a film a "filmbuziságot" aszfaltozta elõ.

10/10 - base!

Nagyon fontos film.
Fontos, mert egyszerû emberekrõl, egyszerû élethelyzetekrõl, azok egyszerû megoldási lehetõségeirõl szól de leginkább nekünk, egyszerû embereknek szól.
Nincs moralizálás, felesleges. Nincs jó és rossz. Vagy pedig egyszerre van jó és rossz, hát ilyenek vagyunk mi, emberek.

Talán sose volt még életemben akkora hatással rám jelenet, mint az a védõ-láthatatlan köpenyes jelenet... Felejthetetlen...

Nekem ez a film mutatta meg,hogy minden emberben ott a rasszizmus és az intolerancia.

Tisztelt hazánkat lejárató, és lerasszistázó jogvédõk!Remélem,hogy látták és elgondolkodtak!

Tényleg túl finnyás vagy!

Ez a film messze kiemelkedik az amerikai filmek baromságaitól, és ostobaságaitól!
Aki ebbe a filmbe is beleköt,annak nem tudom,hogy mi lehet a jó film.

Ez egy realista alkotás a kõkemény valóságról!

Amellett, hogy nagyon jó filmnek tartom, megjegyzem - talán túl sok volt kicsit a "jóból". Úgy értem ezt, hogy talán több karaktert és történetet próbált fölvonultatni a rendezõ, mint kellett volna. Egy kicsit kevesebb szereplõ, nagyobb rákoncentrálás mondjuk egy-két jellegzetes alakra-sztorira - és akkor 10est adtam volna neki. Nagyon zavart a feketék párbeszédénél, hogy nem eredetiben hallom -hisz úgy egész másképp hatott volna. Elõször ledöbbentett a film, de aludtam rá egyet és kicsit visszaesett a lelkesedésem.
Matt Dillon is megkaphatta volna a szobrocskáját ezért a szerepért. Aki talán nem passzolt az egészbe, az Brendan Fraser (lehet velem vitatkozni). Általában véve nagyon amerikai volt ez a film, hogy is mondjam, olyan, mint amikor egy ügyes mesterember összeilleszti a háztetõ alkotóelemeit -de valami mégis hiányzik belõle... Lehet, hogy túl finnyás vagyok. A film befejezése utáni eufóriám elmúlt és ma az jutott róla eszembe, hogy ez egy nagyon szépen(líraian) összerakott társadalmi célú félhívás-füzér is lehetne. Olyan, mint egy szocio-reklámfilm, az amcsiknak, hogy mit nem szabad csinálni -és hogy milyen az õ álomföldjük.

A film elõtt Szinetár Miklós méltatta az alkotást és ezzel kellõen fölkeltette érdeklõdésemet. Nem vitázom vele, jó film. De egy kicsit még jobb is lehetne.

Na, most jöhet hideg-meleg a fejemre. :)

Fantasztikus film volt, megérte fennmaradni ilyen sokáig.
10/10

A rasszizmus jelen van hazánkban is,fõleg a roma rasszizmus irányunkban.

Mi tegnap néztük meg a filmet, nagyon tetszett, bár este néhol kissé felkavarónak találtam.
Annyi mondanivalója van, és annyira sok szálon fut a történet, amelyek végül egymásba futnak.
Remekmû, hiteles alakításokkal, színészi játékkal.
10/10

Nekem tegnap volt alkalmam megnézni a filmet és véleményem szerint teljes egészében megérdemelte a oscar díjat. Hihetetlenül tetszett a film, de szerintem szükségtelen tovább szaporítanom a szót ezzel kapcsolatban, mert az elõttem szólók már leírták a filmben található összes pozitívumot, illetve negatívumot. Viszont mégis lenne egy megjegyzésem: szerintem badarság csak azért elítélni egy filmet, mert nagyobb tömegeknek szól... Egyébként is a téma, amit a film felölel nagy tömegeknek szól, így talán érthetõ ha a film készítõi úgy hozták létre ezt a mestermûvet, hogy szélesebb nézõközönség is be tudja fogadni. Mert a rasszizmus, a gyûlölet igenis létezik, körbe vesz minket minden nap és errõl beszélni kell. Szóval tudom, hogy most egy kicsit sértõn fog ez hangozni egyesek számára, de én mégis arra kérek mindenkit, hogy próbálja meg egy kicsit félretenni "filmsznobizmusát", tudom nehéz, mert néha én is hajlamos vagyok rá és nézze meg megint a filmet, de csak a lényegre koncentrálva :) Peace mindenki :)

Én is szerettem volna ide valami frappáns és tényleg olyan véleményt írni, ami igazán kifejezi, hogy mit is váltott ki belõlem ez a film. Viszont miután elolvastam a te véleményedet, csak ezt tudom mondani: köszönöm, ennél jobban én sem tudtam volna megfogalmazni.
Nagyszerû színészijáték és történet, csak az a kár, hogy igaz, és épp ettõl olyan megrázó!

A 2005-ös Oscar nagy meglepetése volt, hogy a legjobb dráma Golden Globera nem jelölt film megkapta az Oscart. És nem véletlenül. Kitûnõ és megindító alkotás. Sajnos napjainakban -hazánkban is- teret nyer az a szó, hogy rasszizmus. Már az elején tetten érhetõ volt, hogy ez a film eköré a téma köré épül majd, de hogy ennyire azt én sem gondoltam volna. Rengeteg kis apró élet, apró sztori kötõdik egybe, és mindegyiknek megvan a maga varázsa és a maga mocska. A film bemutatja, hogy mennyire undorítóan diszkriminatív ez a világ, ugyanakkor a másik oldalt sem állítja be szentnek. Gondoljunk csak a mexikóira, aki meg akarta ölni a zárjavítót, vagy a fõnõvérre, akibe nem sok empátia szorult (bár ez talán érthetõ a rendõr viselkedése után). Apropó rendõr. Matt Dillon az élvonalban, remekül játszott, a legprovokatívabb személyiség talán. Viszont ne feljetsük el, hogy a film a nagy drámák és egyben a nagy meglepetések sorozata. Hát nem az addig rasszista, undorító viselkedésû rendõr ment meg egy fekete nõt saját életét kockáztatva a tûzhaláltól? És akkor vegyük Ryan Phillippe karakterét. Mindössze egy haláleset történik a filmben, egy fekete srác, akit történetesen az a fiatal rendõr öl meg, aki addig társát nézte le azért, mert rasszista kijelentéseket tett, vagy megalázóan bánt a feketékkel. Õ pedig megöl egyet. És az addig szimpatikus srác sunyi módon be sem vállalja tettét. Talán ezt jósolta meg neki Dillon, mikor azt mondta: "Fogalmad sincs róla, hogy ki vagy." Igen, fogalmunk sincs róla kik vagyunk, egy-egy helyzetben hogyan cselekednénk, mi fog velünk történni a jövõben, szükség lesz e feladni elveinket. Ez a film is rámutat arra, hogy nem vagyunk egyformák, és nyugodt kis életünk, elhatározott ideáink egyik pillanatról a másikra megváltozhatnak, a film fõ mondanivalója pedig, hogy bõrszíntõl, kultúrától függetlenül ez bárkivel megtörténhet. Bárkivel megtörténhet, hogy félreért egy mozdulatot, és önvédelembõl megöl valakit, akit nem kéne. Báérmelyikünkkel megtörténhet, hogy egy általunk addig lenézett embertípus egyik tagját megmentjük, vagy segítünk rajta. Bármelyikünkkel megtörténhet, hogy rájövünk, mennyire rosszul cselekedtünk, vagy arra, hogy azt hisszük jók vagyunk, és mégsem. Egy pillanat alatt válhatunk rosszá. De ha ezt belátjuk talán nem is vagyunk azok. Kemény az élet, tele van ütközésekkel, az hogy egy-egy ütközés után, hogyan állunk talpra csak rajtunk múlik. A film ezen mondanivalóit gyönyörûen megrendezett történetekkel adagolja, megfûszerezve a könnyfakasztó zenével. És a színészi játékok. Matt Dillon és Don Cheadle viszik a hátukon abszolút a filmet. De remek volt mellékszerepében Sandra Bullock is. Utolsó mondata és arckifejezése mindent elmond. Egy boldogtalan nõ arckifejezése, aki rájön mi is a legfontosabb az életben. Az, ha törõdnek vele. És mindössze egyetlen ember törõdik vele: a házvezetõnõje. Életben maradt, és idõben kapaszkodott egyetlen menedékébe. Thandie Newton és William Fichtner tetszettek még nekem nagyon, de szinte mindenki kiemelhetõ, még Ryan Philippe-ben is kellemesen csalódtam. Próbáljuk meg elfogadni embertársainkat, nem olyan nehéz, és talán egy picit több szeretetet vinni a hétköznapokba. Úgy talán az ütközések sem lesznek olyan veszélyesek.

Remek film.
Egyfajta költészet.

szörnyû szinkronnal ... mjuk mindegyik film!

De én mindig is pártoltam a fajgyûlöletet. (A legvalódibb karakter volt.)

Bár nekem végülis OK volt a film (ha fenntartásokkal is), jócskán van igazság abban, amit írsz. Köszönöm, hogy megosztottad.

A kedvencem a filmben - akivel azonosulni is tudok - Matt Dillon figurája.