Színház

Határaink

előadás, magyar, 2015.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

Dokumentarista jellegű előadásunk azt vizsgálja, hogy mi a magyar emberek reakciója a menekültkérdésre. Mit jelent számunkra az az európai kultúrkör, amelyet féltünk? Miért van szükségünk összeesküvés-elméletekre? Miért félünk a változásoktól? Hányféleképpen tálalható a valóság? Az előadás nem kíván konszenzusos megoldást találni a felmerülő problémákra, inkább különböző általános emberi történeteken keresztül együtt gondolkodásra invitál.

Általános emberi történeteket látunk majd, a megidézett helyzetek bárhol játszódhatnak, mindez mégis a jelenkori magyar valóságot juttathatja eszünkbe. A migránskérdést nem lehet a globális európai kontextus nélkül tárgyalni, ezért az alkotók igyekeznek a történetüket egy összeurópai diskurzusba is beilleszteni.

Köszönet: Tóth Irén, Younes El Kerat, Sikhegyi Erika, D. Zsuzsa, D. Zsófi, Csányi Krisztina, Bánfalvy Csaba, S. Zoltán, T. László, Lukács Gábor, Pázmány Virág, Zubek Adrienn, valamint a Tudósok zenekarnak a Bevándorló Blues című dalért, továbbá a Csókolom zenekarnak a Persze című dalért.

A(z) Stúdió "K" Színház előadása

Bemutató időpontja:

2015. október 9., Stúdió "K" Színház

Stáblista:

Hozzászólások

10/10
FElepHánt 2015 okt. 22. - 15:12:34 10/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

HATÁRAINK---Simányi Zsuzsanna---Stúdió K

A színpadi drótkerítésen nincs, ám az elõadás gyilkosan penge! Hol volt még a nagy menekülthullám, mikor Simányi Zsófia és Kelemen Kristóf lecsapott a témára, azonnal elindult a határra interjúkat készíteni. Rendõrök, segítõk, helybeliek és migránsok mondataiból állt össze a darab. Noha a szegény készenlétiek géz-maszkban terelgették a tömeget, Spilák Lajos járványszak-
értõje cáfolhatatlanul bizonyítja a fertõzés-rémhírek alaptalanságát. A hivatalos propagandával szemben álló, humánus európai véleményt Homonnai Katalin vörösbe öltözött aktivistája fejti ki. Nyakó Júliá-tól hallhatjuk a falusiak ellentmondásos szavait, szerencsére, mert bajszos férjeura, Lovas Dániel orrhangon hadaró karikatúrájával nem sokra jutnánk.
A menekülõk Szabadság-kórus helyett a Tudósok zenekar Bevándorló Blues-át éneklik, egyre jobban kirajzolódik az alkotók véleménye, pedig csak valós szövegek hangzanak el, igaz, tökéletesen értelmezett és kidolgozott színészi jelenléttel. Simányi Zsuzsanna jelenetezése jelenetezése korrekten komponált, pontosak az arányok, hibátlan a tempó. A társulat nagy kedvvel,
alkotói hozzáállással játszik, mindenkinek jut egy nagyobb és sok kisebb szerep egyaránt. Sipos György büszkén hordja mezõõri sóspuskáját, a polgármester sameszaként pedig iskolapéldaként szolgáló rezonõri alakítást nyújt. Ahogy a kábel-köteget tekergeti méretes zavarában, ahogy meredten bámul és magadóan bólogat...!!! TV-rendezõként bukkan újra fel Lovas Dániel, a kvízjáték kérdései közül kedvencünk: "Gondolt-e már politikus meggyilkolására?

Nagypál Gábor hungaromán polgármestere szédületes otrombasággal fejtegeti zavaros eszméit, kvintesszenciáját adva a fasisztoid senkik bárgyú retorikájának. A kis rendõrnõ, aki oly kedvesen énekelgetett a menekült-áradat kellõs közepén, hazaérve anyukája sminkes keze alá fekszik. Nyakó Júlia vigasztaló szavakkal szépíti lánykáját, a szürke zubbony fényes selyemruhára cserélõdik, Pallagi Melitta seherezádi csábtáncát fehér
burkában lejti, ám szerencsére nem fedi fátyol mennyei mimikáját.
A szúrós paródiát szellemes humor enyhíti, a fenyegetõ légkör végül dalban oldódik: tétlen együttérzésünk gúnyolja a Csókolom anti-slágere, legszívesebben együtt dünnyögnénk ismételgetve: "Persze!"
Lám, a független szcéna egybõl reagál. Ahogy a Vörösmarty gimnázium, a fiatalok elvándorlását elõször szóba hozó "Jövõképtelen"-jét loholva követte a kõ- és nemkõ-színház, úgy fog rövidesen elszaporodni színházainkban a migráns-téma...