Egy magyar festő, kinek képei előtt leborult az egész világ. Ki gyalog indult útnak és korának legnagyobbja lett. Egy magyar zongoravirtuóz százötven esztendővel később: koncertjeit százmilliók látták. Zenéje híd világok és kultúrák között. Egy különleges találkozás a művészet végtelen univerzumában.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
jooasszony
2014 jan. 30. - 00:04:43
Ma hallottam ezt a zenét. Mekkora lopás?????!!! Hallgassátok meg a Guillermo Del Toro fantasztikus filmjének Faun labirintusának zenéjét. http://www.youtube.com/watch?v=JktNRlNTfMs
Hay StanLee!
2010. júl. 13. 12:01-kor még ékes, magyar szóval kommenteltél, azóta sok idõ telt el! Szerencse, hogy most angolul írtál, így legalább sokan nem értik a sok zagyvalékot!
Üdv:Laci.
Nem beszélek jól angolul. Elveim szerint fogyatékos embert nem bántunk ! Aki nem jól hall és még a látásával is gond van, nem beszélve az emlékezetérõl : az ünnepségek valószínû magyar nyelven bonyolódtak, sajna, hogy a nyelvet már elfelejtetted az élményt viszont megõrizted ! Éljen november 7 !!!! Vagy nem ?
Terrible music. Another lame Liberace wannabe. Zero talent for composition, it's all about banging on the keys at high speed. Confusing the musically challenged audience to call him a "virtuozo" and his "music" classical.
Any History Channel documentary would have been more entertaining and educational than this show, based on long and boring school celebrations of November 7 in the Kadar regime.
Munkácsi deserves better.
Érdekes vállalkozás: zene és festészet összekapcsolása. A festészet által ihletett zene, és a festményeken fellelhetõ színek, harmóniák, formák átültetése a zenébe.
Havasi Balázs alkotása imponálóan szép: leheletfinom dallamok, behízelgõ harmóniák, erõteljes dinamika.
Csodálatos volt a Szülõföld tétel, ahol a hegedû-szólóban benne volt a magyarság, az Ölelés tételben a cselló hangszíne adta vissza az anyai érzelmek színeit, a Katedrális fejezetben pedig szinte beethoven-i a gondolat: azt az áhítatot, amit az instrumentális zene már nem tud visszaadni, arra csak az emberi hang képes.
Hogy milyen hatalmas alkotás a Trilógia, arra a zene is figyelmeztetett most.
Ez egy nagyon szép ünnepi mûsor volt.
Valóban, a koncertteremben ülõk élménye teljesebb lehetett, hisz a hatalmas kivetítõn megjelenõ Munkácsy-alkotásoknak csak a töredékét láthatták a tv-nézõk.De arra inspirál, hogy a hétköznapokon forduljunk újfent, nagyobb figyelemmel a nagy festõ alkotásai felé.
És hogy ki volt Garas Dezsõ, micsoda hangszín, micsoda orgánum! - azt tapasztalhattuk a mû utolsó percében. Mûvészi érték lehet az emberi hang is, a gondolatok tolmácsolása mûvészi szinten.
több Munkácsyt és kevesebb zenészt szerettem volna látni... egyébként szerintem nem volt rossz, csak kicsit másra számítottam, azt hittem, csak egy-egy kép lesz a zenekarról, és az idõ nagy részében a képeket lehet majd csodálni
Fogyasztható ez, nagyon is fogyasztható.
Hosszú idõk után valami olyan, ami komolyzenei szinten tartalmas.
Még több hasonlót szeretnék látni és hallani.
Ez, így, ebben a tévés tálalásban fogyaszthatatlan. Mécs Károly (aki egyébként imádok), egy mappából olvas fel... ez így nem televíziós produkció, még akkor sem, ha tudom, igen, ez alapvetõen egy koncertfelvétel. Na és a zene: igen vékony az is...
Nem vagyok a komolyzene nagy ismerõje és élvezõje, de Havasi életútját követem és kifejezetten örömmel hallgatom.
Remélem sok embernek okoz ma is örömet. Végre egy élvezhetõ mûsor az ünnep estéjén ! Valóban ünnepi !
Feledteti az elõzõ csúfos rendezvényt a stadionból !
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások