Színház

III/II-es Richard, avagy hús és hentesáru

színmű, magyar, 2013.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

Bőkezű volt még erején felül is; gazdag ajándékokkal bizonytalan barátokat szerzett magának, és azután kénytelen volt másutt zsákmányolni és zsarolni, ami biztos gyűlöletet hozott számára. Alattomos volt és hallgatag, szavaiban alázatos, szívében kevély. Mindig kész megcsókolni azt, kit megölni szándékozott. Céljának elérése végett nem kímélte életét egy embernek sem, aki útjában állt.
Nem túl széles késsel egy tenyérnyire a szegytől a fej felé eső részen megszúrjuk, és a mellkasnál lévő ütőereket iparkodunk elvágni olyformán, hogy a behatolás alatt lefelé irányuló vágásokat teszünk. Ügyelnünk kell arra, hogy túlságosan befelé a gerinc irányában ne hatoljunk, mert akkor a légcsövet vágjuk el, aminek az a hátránya, hogy a vér a tüdő levegője által széjjelfröcsög. Ha a szúrás szakszerűen sikerül, és az ütőereket is elvágtuk, akkor abban a pillanatban már összehúzódik és agonizál, a vér pedig a kés kihúzása után bő, erős sugárban hatol ki a nyíláson.

A(z) Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Hozzászólások

10/10
FElepHánt 2013 ápr. 30. - 16:04:55 10/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
III/II RICHÁRD Felhõfi-Kiss László Utolsó utáni Vonal Jurányi
Nem dönt úgy, hogy gazember lesz: de genere az, gyengéd szavakkal csábítja híveit, hogy aztán holttestükön átgázolva lépkedjen a trón felé. Keresztény Tamás Richárdja egyáltalán nem púpos, "tudós, világfi szeme, kardja, nyelve", körül is dongják egybõl a hízelkedõk. Stubnya Béla kín-mosolyba meredve alázkodik meg, Róbert Gábor Hasting-a alig veszi észre, hogy a bitó alá viszik.
Felhõfi-Kiss László textusa tiszta forrásokból merít, Shakespeare jambusai vegyülnek kedves Vezérünk és szeretett alávalóinak szó szerinti idézeteivel. Nagyokat derülünk, ám lassúdad ajkunkra kérgesül a mosoly, ahogy az áldozatok levágott, I.osztályú hentesárú disznófejei elõttünk sokasodnak a fejedelmi padlaton. A temetõi sokaság kezeiben virágként csirkelábak díszelegnek, a baráti üdvözlések mottója: itt a kezem: disznóláb!
Feuer Yvett, Lady Anna J. V.Sztálin kedvenc dalának, a grúz Szulikó-nak hangjaira fogadja Plantagenet Richárd hódító közeledését, míg az anyakirálynõ Bede Fazeka Annamária átkokat szór a trónbitorló fejére.
A jeleneteket tökéletes akcentussal énekelt, torlódó mássalhangzókkal ékes, penetráns humorú finn dalok tagolják, szövegükben észrevétlenül bujkálnak a magyar vendégszavak, például a pazar ritmusú "vinyetta"...
Álmosd Phaedra malváziás hordóba fojtott két kisgyermekét siratja, Buckigham hercege, Molnár Csaba, addig hordja arisztokratikus eleganciával fennen a fejét, míg végül, utolsóként, az is porba hull. Az úri társaság enerváltan tépkedi szét a leleplezõ háromperkettes
dokumentumokat, minden bûnt Richárdra hárít, aki menekülés közben hiába kiáltja: "Országomat egy lóért!", - a lovak már régen kolbásszá lényegültek a király mészárszékben.
Stubnya Béla a leigázott nép nevében nagyívû lendülettel deklamálja a Walesi bárdok-at, Keresztény Tamás lézererõs alakítása mindvégig gyújtópontja a zsigerekbe döfõ, sajnos örök aktualitást hordozó, nagyszerû produkciónak.
A múlt és jelen vérfürdõibõl még a hóhérnak is elege van: Felhõfi-Kiss László gigászi monológban fröcsögi szét, minden és mindenki ellen égre kiáltó gyûlöletét. Félelmetes felsorolásában helyt kap élõ és élettelen, élõsködõ és nincstelen, politikus, polgár, hatalmas
és ellenzéki. Nincs pontja ez árva világnak, melyet nem érnének el biblikus átkai, megkapjuk a magunkét mi is...
A hatalmas tiráda méltán koronázza meg a királyi drámát, óvatosan osonunk haza a kihalt városon át és talán a jövõben inkább vegetáriánusok leszünk...