Ha valaki nem nézi meg ezt a filmet - őszintén - nem marad le semmiről. Több tucatnyi jobb skandináv filmet láttam már korábban. Ettől függetlenül nem érzem elfecsérelt időnek a megtekintésére szánt másfél órát.
Aki viszont azt kifogásolja, hogy életszerűtlen, meg nem komolyan vehető, annak nem is valók skandináv alkotások. Ez egy szatíra. Céltáblája pedig az IKEA mögött rejlő ideológia, amit Ingvar Kamprad testesít meg, éppen ezért valószínűleg sarkít, de ezáltal egy pillanatra sem tudunk együtt érezni az emberrablás áldozatával.
Ha pedig egy film értékét a realitás mércéjén mérjük le, akkor az egy téves út, hiszen a művészet egyik ágának sem az az elsőrendű célja, hogy valósághűen ábrázoljon egy adott témát. Egy színházi darab után sem méltatlankodik a néző, hogy "bezzeg a valóságban nem állunk egy pont felé tekintve közben hosszú, drámai monológokat mondva" (már aki, ugye :D ).
És igen, valóban nem pörögnek benne feszített tempóban az események, nem, nem lesz térdcsapkodós hahotázásra ingerlő viccáradat. Aki ezt keresi, csalódni fog, de neki meleg szívvel javaslom egy másik kontinensen található ország filmremekeit.
Ennek, mint általában az európai filmek - de a skandinávoknak különösen -, a dramaturgiája is csak akkor emészthető, ha el tudunk rugaszkodni attól az elvárásunktól, hogy minden szereplő motivációját, jellemrajzát, előéletét, a jelenhez vezető lépéseket és magát a cselekményt is a szánkba rágják. Ezekkel a filmekkel nekünk is dolgunk van, meg kell emészteni, leülepíteni, saját magunk számára interpretálni.
A szereplőkkel és az esendőségükkel ha teljesen azonosulni nem is, de rokonszenvezni mindenképp lehet, és talán ez a mértékletesség, illetve bizonyos mértékű távolságtartás szándékos is, a skandináv néplélek sajátja. Nem fog elragadni senkit a túláradó szentimentalizmus, a hatásvadász érzelmi túlcsordulás. A humor is csak amolyan keserédes benne, megmosolyogjunk, de közben szánjuk is a szereplőket, illetve a helyzeteket, amibe keverik magukat.
Végeredményben azonban ha lecsupaszítjuk, arra jutunk, hogy közelebb áll mindez a valósághoz, hiszen traumák sorozatán túlesve, vajon ki viselkedik logikusan? Harold ezt a bizarr módját, az ügyefogyott emberrablást választotta az őt ért megrázkódtatások feldolgozásához. Aki számon kéri rajta miért nem csinálta profibban, az ugyanilyen helyzetben, átlagemberként mennyire volna "szakszerű" és körültekintő emberrabló?
A film pedig ahogy in medias res indul, úgyis ér véget, hirtelen, elvarrt szálak nélkül. Csak sejtjük a folytatást, illetve hogy a főszereplő nagyjából talán túljutott a krízisen, de nincs katartikus végkifejlet, ahogy az életben sincs, nemdebár?

Igazi hamisítatlan északi film, bárcsak több hasonlót láthatnánk. Zseniális norvég humor. Aki mást vár tőle, lehet, hogy csalódott lesz, de európai filmekért rajongóknak kötelező.

Nagyon tetszett a hozzászólásod, köszi! :-). Inkább kihagyom.....Köszönöm a többieknek is.

nekem tetszett és tudtam nevetni a mindig konfliktusba keveredõ csetlõ-botló szereplõkön (3 és fél éve)..most ideje újra megnéznem (miután mégis csak sikerült elhaláloznia az IKEA alapítójának január 27-én 91 évesen :)) http://www.origo.hu/nagyvilag/20180128-meghalt-az-ikea.html
ez nem spoiler volt hanem a rideg valóság!

Az a típusú film, amire az ember nagyon készül... Aztán ahogy nézi, végig várja, hogy majd elindul és történik. De nem. És akkor egyszer csak vége lesz. És ez a legjobb, ami elmondható róla. Mert az ember megkönnyebbül, hogy most már nem kell várni, hogy valami történjen benne, amiért érdemes volt leülni és készülni rá. Tragikus!!!

Elég siralmas ez a film, sokkal többet ki lehetett volna hozni belõle.
Jó a történet, a szereplõk is, mégis hiányzik a nagy humor, a nagy fordulópont, a befejezés, a lélekig hatoló átérzés, érzelmi hullám, biztatás, nevetés, bármi... SPOILER
Amikor elérkezett oda a film, hogy gyakorlatilag beszáll az Ikea igazgatója az autóba véletlenül, onnan nem tudtam komolyan venni, és ha éppen sûrûbb napom lett volna, lehet kijövök egy kicsivel késõbb. A történet jó, de mégis rossz, mert egy nagy embert elrabolni komoly akció, tervezés, nem ilyen félvállról vett, meggondolatlan húzás, ráadásul az elrabolt alany szkriptje nagyon rossz, nem fél, nem próbál meg menekülni már az elején, csak hagyja, hogy teljesen unreális legyen az egész. Ezzel az egész filmmel nem lehet azonosulni, mert annyira lehetetlen és mese habbal, hogy jobban már nagyon nem is lehetne.
Sajnálom, hogy a svédek még ennyire leragadtak ennél az életérzésnél, ami mára már ódivatú lett. Utoljára 2009 környékén nézhettem svéd filmet, akkor menõ is volt a norvégpulcsis, melankólikus, belassult életérzés némi Sigur Rós féle zenével, de ez már 2012 környékén elavultnak számított. Lehet jeleneteket húzni erre az életérzésre, de hogy egy egész filmet ma felépíteni erre a szájban tejmegalvós vonalra eléggé gáz. Kb. mintha egy magyar produkció 100%-ig magyar lenne, és a bevált, sablonos, könnyen elõhozható hazai jellemzõ érzésbõl nem akarna, vagy nem is tudna kitörni.