Programkereső

Két nap az élet

Bakancslistához adom
Week-end ŕ Zuydcoote
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott francia háborús filmdráma, 125 perc, 1964

Értékelés:

28 szavazatból
Szerinted?
4 hozzászólás
Merle a dunkerque-i csata végakkordjait örökítette meg egzisztencialista színezetű regényében, s Verneuil nem változtatott a történeten. Négy, csapatától elszakadt francia katona próbál megmenekülni a halál elől. A film tökéletesen adja vissza az értelmesnek hitt világrend szétrobbanását, a tébolynak kiszolgáltatott ember illúzióinak végső szétfoszlását.
Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista:

Szereplők

Jean-Paul Belmondo profilképe Jean-Paul Belmondo
Julien Maillat
Catherine Spaak
Jeanne
Georges Géret
Pinot
Jean-Pierre Marielle profilképe Jean-Pierre Marielle
Pierson
Pierre Mondy profilképe Pierre Mondy
Dhery
Marie Dubois profilképe Marie Dubois
Helene
François Périer profilképe François Périer
Alexandre
Albert Rémy
Virrel

Alkotók

Kapcsolódó cikkek:

Játszási időpontok

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
olahmiki1959 máj. 23. 16:37:55 Előzmény durumdara
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mai szemmel milyen lesz a film, mert én is gyerekkoromban láttam - évtizedekkel ezelőtt -, és úgy emlékszem, hogy nagyon tetszett! Drámai volt, katarzist okozott, felkavart.
Mondjuk, én a könyvet is olvastam, tehát lehet, hogy az olvasási élmény is hatott rám, amikor a filmet néztem, nem tudom...:)
Úgyhogy kifejezetten várom, a tv pedig nagyon régi adósságát törleszti azzal , hogy most végre leadja.
Válasz
durumdara 2011 júl. 28. - 08:32:53
Sziasztok!

Erre a filmre + az "Arany bûvöletében" c. filmre gyerekkoromból emlékeztem.

Visszanézve õket nagyot csalódtam, mert JPB úgy játszik, mintha nem is játszana. Van benne valami beleéletlenség, valami olyan, mintha nem színész volna, hanem egy kamasz, aki képtelen a helyzetben ott lenni.

A mozdulatai, a mimikája olyan hol semmilyen (komolytalan), hol pedig túljátszott és az egész így hiteltelenné válik.

Igaz, ez sajnos az egész korszakra vonatkozik, bár jobban szerettem ezeket a "vértelen" háborús filmeket, mint a trancsírozókat, de ezek tömegével ("Kelly hõsei"-tõl kezdve a "Híd túl messze van"-ig) özönlöttek és ha volt is bennük valami értelmes mag (ld. Remagen hídja), akkor is elveszett a színészet hiányában...

Talán az is baj, hogy vannak színészek, akik sosem játszanak és mindig azonos szerepekbe kerülnek, ahol önmagukat adják... mint pl. Hugh Grant.

Üdv: dd
Válasz