Lépcsőházi történetek

Bakancslistához adom
Asphalte
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott francia-angol komédia, 100 perc, 2015

Értékelés:

44 szavazatból
Szerinted?

Valószerűtlen találkozások sorozata csempész gyengédséget, nevetést és részvétet a városi világ elidegenedett közegébe. A három történetből álló filmben megismerhetjük egy társasház lakóit: Sternkowitz nem akar hozzájárulni a lift kiépítésének költségeihez, ezért szerződésben vállalja, hogy soha nem fogja használni - egy baleset azonban tolószékbe kényszeríti. A másik lakásba egy egykor híres, ám mára elfeledett színésznő, Jeanne Meyer költözik be, aki egy váratlan, gyengéd barátság hatására újra szerepet vállal. A ház tetején eközben véletlenül amerikai űrhajós landol, akin az egyik lakó, egy idős és magányos arab asszony, Madame Hamida végre kiélheti anyai ösztöneit.
Bemutató dátuma: 2015. december 31. Forgalmazó: Cirko Film

Stáblista:

Hozzászólások

Szerinted?
10/10
RoyTucker 2020 jan. 28. - 10:18:49 10/10
Ritkán lépek be véleményt írni, de itt annyira nem volt összhangban a korábbi véleményezők értékelése az én filmélményemmel, hogy gondoltam leírom a saját benyomásaimat.
Szerintem a maga műfajában ez a film tökéletes alkotás. Fontos tudni, hogy szeretem a lassú, nem szájbarágós, de szép, őszinte filmeket. Ez a film gyönyörű. Valóságos. Hiteles. Az itt három szálon futó majdnem csupán egy házban játszódó film színészeinek játéka páratlan. A film finom humora, a karakterek egymás iránti empátiája... ha csak ennyit tennénk meg mindannyian az életben mennyivel derűsebb lenne a világ? Kin múlik, ha nem rajtunk? Apró gesztusok, amik bearanyozzák az életünknek, melyekre épülve emberéletek változhatnak meg. Szinte észrevétlenül, mégis nagyon precízen van kidolgozva minden jelenet, gondolat szerepe a filmben. Emberi, egyedi, különleges alkotás, aminek egyes jeleneteit biztos, hogy időről-időre újra fogok nézni, ha őszinte emberséget szeretnék látni a filmvásznon. Meglepő, hogy nem hallottam sokat erről a filmről korábban. Gyöngyszem. Nem ajánlanám mindenkinek, de azoknak mindenképpen, akik a valóságot szeretnék látni egy csipetnyi emberséggel fűszerezve, amitől az egész életünk válik sokkal finomabbá, akárcsak a vasárnapi húsleves attól a késhegynyi sótól. 10/10
1/10
NADAL14 2018 jan. 30. - 16:24:42 1/10
piszokul fárasztó egy film ,kínkeservesen néztem végig.életképek egy elképzelhetetlen paneldzsungelben. nagyon nem jött be.
0/10
10/10
elszabó 2016 ápr. 10. - 22:06:22 10/10
A magyar nézõ számára is roppant mód lepukkant francia lakótelepi házban zajló történeteket vígjáték helyett inkább - Lengyel Nagy Anna szóképével - embermeséknek nevezném. Talán még Kaurismäkinek van ilyen nagy lelke, ami meglátja a kisember groteszk esetlenségében a szeretet utáni vágyat. A lifthasználatból magát kizáró álfotós, akit abszurd balesete tolószékbe kényszerít és csak éjszaka meri a liftet használni, hogy kiosonjon a kórházi automatánál bevásárolni, ahol aztán beleszeret az ott cigaretta szünetét töltõ szintén magányos ápolónõbe. Vagy az idõs arab asszony, aki a NASA hibája folytán a ház tetején landoló amerikai ûrhajóst kényezteti - amig érte nem jönnek - börtönben ülõ fia pótlékaként. És végül az egykor híres, de mára elhagyott és elfeledett szinésznõ, akibe a szomszéd tinédzser önt lelket. Úgy nevetünk, hogy közben melegséget érzünk.
grathtb 2016 jan. 06. - 18:12:59
Izé. Jó, humorosnak ígérkezõ helyzetekkel indult, de végül nem tudott mit kezdeni a film velük. A panelproletariátus sivár mindenapjai végülis csak másfélórás unatkozást hoztak. Kár, akár fergeteges is lehetne.