Színház

Persona

előadás, magyar, 2010.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

Az előadás alap koncepciója, hogy magyar és szlovák alkotók közösen készítsenek egy előadást. Szlovákia és Magyarország közös történelme sok félreértésre és feszültségre ad okot a két ország között. A cél, hogy ugyanaz a rendezés - szlovákiai, magyar anyanyelvű színészek segítségével - két különböző nyelven szólaljon meg, s az alkotói folyamaton keresztül megmutatkozzék az, hogy a közös gondolkodás és párbeszéd megoldást jelenthet. Négy ország - Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia - független alkotói közösen hozzák létre az előadást. Az alkotók ezért egy semleges darabot választottak, Ingmar Bergman: Personáját. Maga Bergman annyira meghatározó alkotó, hogy a vele közös gondolkodás átnyúlik országhatárokon és politikai csatározásokon. Nem marad más, csak a lecsupaszított ember. A tervhez sikerült megnyerni rendezőnek Gigor Attilát, aki korosztályának egyik legkiemelkedőbb alkotója. Koncepciójában a következőket írja az előadásról: "Előadásunk gerince a novella lesz, a jegyzetek, amiket Bergman a kórházban írt, és amit később forgatókönyv helyett használt. Töredékes szöveg, jelenet-lehetőségek vázlatos sora, mely természetesen sokat változott a forgatás során. Én és alkalmi társulatunk az angol változat alapján elkészítjük a magunk fordítását, és úgy kezeljük, ahogy hitünk szerint érdemli: modern klasszikusként. Nem Bergman Personáját dolgozzuk fel - inkább elkészítjük a magunkét." Íme egy rövid részlet az előadásból: A színpad nagy részét egy kör foglalja el, a kör közepén Elisabeth Voglerrel, hiszen a darab első fele arról szól, hogyan fészkeli be magát Alma nővér egyre inkább a kör közepébe. Ahol a darab végén magára marad, mikor Elisabeth továbblépve egy újabb szerepet ölt magára... A szöveg, mint a Bergman szövegek általában, a magány kérdéskörét járják körül: testünkbe zártságunk magánya, a többiekkel való magányunk, magány Istenhittel és anélkül. Hol húzzuk meg személyiségünk határát, mennyire engedjük a többieket az "én"-nek nevezett homályos fogalomhoz? Ha a személyiség nem más, mint szerepek elkülöníthető rendszere, van-e Egy Nagy Szerep, amit személyiségnek hívunk? Lehet-e, kell-e hámozni a hagymát?

A(z) Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások