8-adikos alsós voltam mikor láttam a filmet, Henry Fonda örökre egyik kedvencem lett. 3 dologra emlékeztem egy életen át a filmből semmi más nem maradt meg. ezek a következők: 1. úgy megpakolták a teherautót, hogy egyik induláskor megemelte az első kerekeit. 2. alig volt pénz benzinre és a kutas megdöbbent mikor 1 gallont kértek. 3. Casey Henryvel megnézette, hogy nyakán hátul nem jelent-e meg a 11-es. Nem hiszem, hogy ezzel lelőttem a film poénjait (nem spojler ugye)

Van errõl egy sztori, a filmet bemutatták a szovjetunióban is, annak érzékeltetésére, hogy a kapitalista amerikában nyomorognak az emberek.
Nagy volt az érdeklõdés, amerikai film a szovjet mozikban.
Ám a moziból kitóduló emberek nem arról beszéltek, hogy milyen szar az amerikaiaknak.
Hanem arról, hogy Tom Joad autóval, a SAJÁT autójával jár városról városra.
Hamar levették a mûsorról a filmet.

Okik, vagy pakik? A "migránsok" és köztünk valóban a vallásban keresendõ a legnagyobb különbség, vagy ennél többrõl van szó???? (:

Jó film,nagyon tetszett!Annyira igazi...teljesen elcsodálkoztam,hogy amerikai film ilyen is lehet,valóságos,nem andalító történet,nem mézes-mázos karakterek,hanem kemény valóság,nem pedig habos sütemény.Kalifornia a jólét,munkalehetõség szimbóluma,de az "okik"(Oklahomaiak)szerencsétlen nyomorultak,mint most a koszovóiak.A film ráadásul 1940-ben készült,amikor leginkább csak a romantikus "american dream",vagy az épp elkezdõdött háború volt a szokásos séma.

Nem tudom, ki írta az ajánlót, de elég érdekes lett. :D Végülis a párhuzam rendben van, hiszen itt is "utaznak", és egy küzdelmes utazáson vesznek részt, ahol ezúttal a pionírok/farmerek ellensége valóban a saját fajtájuk, ám mégis félrevezetõ. Ugyanis ez nem éppen kalandfilm, hanem tényleg "filmdráma". Leginkább én is az alattam szólóhoz hasonlóan az olasz neorealizmus filmjeihez tudnám hasonlítani. Minõ érdekes, ugye, hogy minden válságos kor kitermeli a maga "realista" alkotásait. Ha megnézünk egy korabeli hollywoodi filmet, vagy akár csak Ford elõzõ mûvét, a Hatosfogatot, mi jön le belõle? Az, hogy minden rendben van. Legalábbis a középosztályban. Jön 1-2 deviáns alak, de azok vagy bûnözõk vagy olyan "mocskos kívülállók", mint az indiánok, de a happy end mindig biztosított. Persze ennél a filmnél is sikerült "beerõltetni" azért, de mégsem marad nyugodt a nézõ. Nem is tudom, hogy adhattak ennek Oscar-díjat, hiszen köztudott, hogy a cenzúra az "Álomgyárban" is mûködött, és ilyen, az amerikai társadalmat megosztottként bemutató alkotás nem igazán érdemelt dicsérõ szavakat. Bizonyára John Ford személyének köszönhetõ, aki a '40-es évekig tényleg "hûen szolgálta" az American Dreamet, és csak a háború alatt kezd el megváltozni, mely változás leginkább westernjein érezhetõ. A Grapes of Wrath ennek egy elindítója, úgy vélem.

Mondjuk az érezhetõ ezen is, hogy egy nagy westernrendezõ csinálta. Hiszen az egész kálváriát az indítja el, ami a westerneknek is az alapja. Sõt, nem hiába érezhetõ a párhuzam a Hatosfogatban sem a '30-as évek és a film cselekménye között. Itt bizony a megszokott Természet vs. Civilizáció, Vadon vs. Kertesítés, Kelet vs. Nyugat konfliktusok uralkodnak. A hagyományos paraszti értékek kerülnek szembe a városi lezüllöttséggel és elhidegültséggel. SPOILER: Jellemzõ jelenet ilyen szempontból az, mikor a bulldózer megérkezik az egyik farmer házához, és egyszerûen végigmegy rajta. Utána pedig látjuk, ahogy a felszántott földre rávetül a kétségbe esett és kiábrándult parasztok árnyéka. Nagyon erõs kép, s mindent elmond. SPOILER. Tehát annyira nem volt nehéz dolga Fordnak, s talán nem hiába kapta meg õ a lehetõségét annak, hogy feldolgozza Steinbeck regényét.

S valóban megdöbbentõ, amit látunk. A '60-as évek végén lett nagy divat fikázni az amerikai társadalmat és a hatalmat, elõtte nem nagyon volt erre lehetõség a stúdiók öncenzúrája miatt. Azonban itt van ez a film, ami szinte anakronisztikus. Persze stílusát és történetét tekintve sem nevezhetõ lázadónak, sõt, Ford konzervatizmusa uralkodik rajta, ám ez koránt sem jelenti azt, hogy ne tüntetne csendesen. Ez már csak Tom Joad (Henry Fonda) karakterébõl is kiviláglik. Tûr, tûr, harcol a hullámokkal, amerre a kegyetlen Hatalom folyója sodorja, azonban egy idõ után nála is kiborul a bili. Meddig tûrheti el az ember, hogy az állatnál is alacsonyabb számba vegyék? Meddig lehet azt elnézni, hogy ide-oda rángassanak farmerokat, akiknek elvették földjeit, s hontalanná váltak? Persze mit is tehet a szegény ember: alkalmazkodik. Az állam elveszi földjét, Nyugatra tereli, ahol pedig szintén nincs maradása. Szinte Harrington: A másik Amerika címû könyvét látom itt filmen (ami jó 20 évvel késõbb írodott csak meg az amerikai szegények nyomorúságos körülményeirõl). Itt a kegyetlen törvény uralkodik, melyet azért hoztak létre elvileg, hogy védje az állampolgárokat. Ám itt az derül ki, mint sok más alkotásból, hogy a törvény a hatalom és az elnyomás biztosítására született meg. Leváltották az ököljogott a westernben - Ford pedig megmutatja itt, hogy mi ennek a következménye. Tessék, ez lett abból az ideából, amit mondjuk az Iron Horse (1924) címû filmben a vasútépítéskor kigondoltak. Akkor még kéz-a-kézben dolgozott paraszt és arisztokrata, s a film végén Nyugat és Kelet, Észak és Dél is egyesült. Itt viszont azt láthatjuk, hogy ebbõl az egyesülésbõl semmi jó nem származott. Ember embernek farkasa, még a farmerek sem tudnak összefogni. Õket pedig mindenki lenézi, akik elõtt csak végigvonulnak. A honfitársaik számára, akiknek dédapái együtt építették fel az országot, most korcsok, betolakodók, akik elveszik a munkát az itteniektõl. Nincs itt Egyesült Államok. Itt csak Széttartó Államok van. Az ököljog le lett váltva, mondván, barbár törvény az. Ám a már említett jelenetbõl is látható, illetve a rendõrök agresszivitásából is, hogy egy cseppel sem jobb a "civilizáció" törvénye. Sõt, míg az ököljog igazságot szolgáltatott, addig az államhatalom jogszabályai csak jogot szolgáltatnak, a mesterségesen felállított pontjait tartatnak be, amit olyanok alkottak meg, akiknek fogalma sincs az emberekerõl és az emberi életrõl.

A legszebb jelenet pedig az, amikor SPOILER: Tom Joad anyjának elmondja terveit. Komolyan, itt azt hittem, egy Batman-filmet látok realista köntösben. :D "Ahol munkásokat bántalmaznak, én ott leszek." Ez más hollywoodi giccsfilmben patetikus szónoklat lett volna, ám itt velõig hatolt és átérezhetõ volt. Majd, mikor elment, s a távolban láttuk... Nos, ebbõl az akkori nézõ talán feltehette magának a kérdést: hol van Tom Joad? Mert nem tudjuk, mi lett vele. De bizonyára köztünk járt. Illetve jár talán a mai napig. Persze nem õ, hanem a legenda, a szimbólum, amit õ és lázadása képvisel SPOILER.

Ja, és alább valaki említett, hogy meg kell nézni a filmet, és akkor a mai helyzetre nem panaszkodunk. Errõl két dolog jutott eszembe.

1. Már a film alatt is eszembe vágott, hogy "jé, ez a film a mai Magyarországra is érvényes". S nem is véletlen. A téma örökzöld. Nemcsak az amcsik rossz helyzete jelenik meg ebben. A téma egyetemes. A modernizáció, mint az az évek során kiderült, elembertelenedést hoz magával. Nem szeretem a fanatikus internet- és videójáték-ellenes demagógokat, de való igaz, hogy a technikai fejlettség egyrészt az elidegenedést, a személyek közti kapcsolatok hiányát hozta magával. Az ember már nem érzi úgy, hogy azzal a másikkal, ott, az utcán egy közösséget alkot. Õ idegen, hiába beszéli azt a nyelvet, amit én, hiába él ugyanabban az országban, városban, de már a falu is említhetõ. Munkanélküliség, teljesítménykényszer stb. Az emberek egy közösségben már nem egymásért, hanem egymás ellen vannak. A létért folyik a küzdelem, azért, hogy munkát kaphassanak. Nos, manapság nem ez van? S talán még konkrét kapcsolat is van a film és a ma között, hiszen saját tapasztalatból is tudom, hogy a parasztembert az Érik a gyümölcs farmerjeihez hasonlóan kizsákmányolják és ide-oda rángatják, szarba sem nézik.

2. A másik gondolat pont ebbõl következi. Illetve inkább egy kérdés: mivel jobb vajon a mai (magyar) ember helyzete, akit nem vet fel a pénz, mint az itt látott farmereké?

Na, mindegy. Ebbõl is látszik szerintem, hogy ez egy nagyon jó, magával ragadó film. Tényleg egyedülálló Hollywoodban a '40-es évek elején. Mondhatnám, egy korai "szociális problémafilm", mely "mûfaj" majd az évtized végén lesz divat, mikor elkezdik cseszegetni a stúdiókat is a hidedgháborús helyzet apropóján.
Egyedülállóságát az adja, hogy itt nincs egy feszes, fodulatos történet. Itt az epizódokon van a hangsúly, melyek megteremtik a hangulatot, és bemutatják a farmerek nehéz életét a Világválság idején. Az Érik a gyümölcs egy körképet ad, nem keres megoldást, nem akar megváltó lenni, s még inkább nem kíván rózsaszín ködöt vonni az egész köré, és mitizálni a történetet. Mondhatnám, egy tükröt tart Amerika elé, talán elsõként Hollywoodban. Persze tudom, a gengszterfilmek pl. már korábban megtették ezt, ám az a tükör "színes" volt, és talán maszatos is, nem lehetett jól látni benne az igazi problémákat. Tehát egy lassú, kimért, sokak számára lehet, hogy unalmas történetet kapunk. Ám annál elgondolkodtatóbbat!

A színészek pedig tökéletesek voltak. A legjobban tényleg az anya játszott, aki díjat is nyert munkájáért, ám Henry Fonda is hozta a formáját. Sõt, örültem neki, hogy itt azért nem patyolattiszta westernhõst alakított, hanem egy, a régi becsületkódexet tiszteletben tartó, de koránt sem "white knight"-figura.

Úgyhogy összességében elmondható, hogy maradandó élmény volt számomra. Jó volt látni, hogy nemcsak színes-szagos filmek készültek az Álomgyárban, hanem már az '50-es évek elõtt is akadt 1-2 ilyen "odamondós".

10/10

Egyetértek azzal, aki ajánlja az alapmûvet, Steinbeck könyvét elolvasásra.

John Steinbeck tudott valamit az emberekrõl... az emberi sorsok nagyon meg szoktak fogni engemet és ez a regény bizony olyan emberi sorsokat mesél el, amit mi elképzelni sem tudunk. Ha a mai világban rosszul élünk, akkor nézzük meg ezt a filmet, de inkább a könyvet ajánlom (nem mintha bármi probléma is lenne ezzel a filmmel, egyszerûen csak más olvasni valamit és más megnézni az abból készült másfél, két órás filmet) és akkor legközelebb talán nem fogunk olyan gyorsan méltatlankodni a saját helyzetünkön.

Ez a film megvan valakinek? Ha igen akkor vegye fel velem a kapcsolatot az illetõ! Köszönöm

A 7 jelölésbõl 2 díjat el is vitt az 1941-s Oscar-on:

1941 - Oscar- a legjobb rendezõ (John Ford)
1941 - Oscar- a legjobb nõi epizódszereplõ (Jane Darwell)