Ahogyan az Írás is mondja: Mindennek megvan a maga ideje. Így van ez az öregedéssel is. Polcz Alaine, aki egész életében a nehézsorsú, beteg emberekkel foglalkozott, segítve, megértve a szenvedőket, az élete utolsó időszakában is hasonlóképen tett. Megosztotta gondolatait, apró-cseprő, vagy éppen nagy bajait, gondjait másokkal, hogy erőt merítsenek, tanuljanak belőle. "Az életnek egy olyan szakaszáról szól ez a történet, amelyben az ember már összegez, dobozokba teszi a kincseit, megpróbálja továbbadni azokat a tapasztalatokat, amiket eddig nem tudott, mert a mindennapok elsodorták." Novák Emil rendező kiemelte, hogy ezzel a filmmel a nők előtt tiszteleg, akik átélték a második világháborút, és megpróbáltak családot alapítani, normális életet élni a borzalmak között
Ez a gondolatiság hatja át Novák Emil alkotását, melynek főszerepében Törőcsik Mari remek alakítását látjuk.