Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
10/10
Ocsisonka
febr. 22. 15:45:25
10/10
Egy döbbenetesen szép, megható, de nem nyálas film egy nagy szerelemről. Meg kell nézni!!!
Valóban ilyen könnyen be lehetett tenni valakit az elmegyógyintézetbe? És ott ilyen durva ápolók lehettek? Csak azt nem értem, miért nem mondta meg, hogy kérdezzék meg azt a papot, aki összeadta őket?! Ide írd a spoileres tartalmat
"Roseanne McNultynak el kell hagynia az írországi Roscommonban lévő, lebontásra ítélt elmegyógyintézetet, amelyben több mint 50 éve az otthonaként él. Dr. William Grene-t, az intézet pszichiáterét behívják, hogy a kiköltöztetése előtt felmérje az állapotát. A pszichiáternek felkeltik az érdeklődését Roseanne kifürkészhetetlennek tűnő rituáléi és a Bibliájához való heves ragaszkodása, amelyet az évtizedek során szentírások, rajzok és rejtélyes naplóbejegyzések palimpszesztjévé* alakított át. Ahogy Grene, a beszélgetésük során egyre mélyebb betekintést nyer Roseanne múltjába, ott egy csábító karizmával rendelkező fiatal nőként látja őt, aki a háború borzalmai elől anno az írországi Sligóba költözött, hogy a nagynénje kávézójában dolgozzon. Ott a helyi, mindenkit árgus szemmel figyelő kisközösség szigorú szabályai és kötöttségei, valamint a magányos kiszolgáltatottságú női mivoltából következő férfiúi kisajátítási vágyak ellenére beleszeretett egy rámenős határozottságú vadászpilótába. Az így körülötte kialakult, Roseanne-t többirányból fenyegető feszültséget, a háborús kiélezettségűen vérre menő megosztottság mellett, tovább fokozta az, hogy a helyi pap viszont őbelé szeretett, tragikusan."
*(Írástörténeti szakszó: a latin palimpsestus, illetve görög előzménye, a palimpszésztosz, azaz ‘újra vakart’ alapján. Olyan pergamen vagy papirusz, amelyről az eredeti írást kivakarták, hogy új szöveget írhassanak rá.)
A villanásnyi kilátástalanságú, de mégis örök emlékezetű szerelem és az elmegyógyintézeti 50 éves bezártság és sínylődés végletes kiszolgáltatottságának, valamint két sors fájdalmas titokból kibomló reményüzenetű beteljesedésének nyomasztóan és megrendítően jó filmje.
Azért abból, hogy a színészként magasan jegyzett Eric Bana-t kérték fel a pszichiáter szerepére, az már viszonylag korán sejtetni engedte, hogy a végkifejlet szerint feltárulóan, nagyonis személyes "köze" lehet/lesz Roseanne 50 évvel ezelőtt született gyermeke, illetve az annak csecsemőkénti meggyilkolásának súlyos gyanújával terhelt édesanyjának a sorsához.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások