Marion, az ötvenes éveiben járó egyetemi tanárnő a német filozófiáról készül könyvet írni. Hogy minél jobban el tudjon mélyülni a témában, tanulmányi szabadságot vesz ki és egy albérleti szobába költözik. A vékony falak miatt kénytelen nyomon kísérni a szomszédos lakást bérlő pszichiáter rendelőjében folyó beszélgetéseket. Főleg az egyik páciens, Hope van nagy hatással rá, aki azért került a pszichiáterhez, mert elvesztette házasságába és az életbe vetett hitét. A nő vallomásai Mariont is számadásra késztetik...
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
Tibag05
2015 máj. 25. - 14:42:52
"Hope elvesztette házasságába és az életbe vetett hitét."
hogy a házasságba, hát na!, de az életbe is??!!
Láttam Woody Allen néhány filmjét, azok jók voltak, ez már kevésbé. Tényleg kiválóan játszanak a színészek, a cselekményvezetés is szépen halad a végkifejlet felé, tehát a forgatókönyv is jól meg lett írva. Vannak benne érdekes, szókimondó, nem tipikus sablonos párbeszédek. Viszont személy szerint engem a téma nem fogott meg, egyszerûen nem érdekel, természetesen ez nem a film hibája.
Amióta láttam a filmet azon gondolkozom, h egy ilyen tökéletesre csiszolt, felkavaró történet, olyan atmoszférával, ami az embert ennyire a hatása alá tudja keríteni h csúszhatott ennyire a perifériára. Karinthy kifakadása jut eszembe: "Úgy használnak engem, mint a krumplit Európában – virágomat és gyümölcsömet (humor és vicc) tépik, a gyökérgumót (filozófiámat) eldobják".
Woody humora is elmélyült ember- és önismeretet feltételez és ez nagyon meglátszik a filmen,h velem ellentétben Woody nagyon sok Bergmant látott. :-)
Abszolút hitelesnek érzi az embert, messzirõl kerüli a szenvelgést, felesleges teátrális jelenetekkel sem tömi tele a darabot. Minden a helyén van. Ehhez még társul az a remek döntése, h nem a tüneményes, de helyenként erõtlen Mia Farrowt teszi meg fõszereplõnek, hanem a szuggesztív és bámulatos jelenléttel bíró Gena Rowlandst kérte fel. Õ aztán uralja a vásznat az elejétõl a végig! Magával ragadóan formálja meg a látszólag kiegyensúlyozott, kemény, hideg filozófusnõt, akiben egy kihallgatott beszélgetés olyan lavinát indít el, aminek hatására szembesül saját maga elõl is gondosan eltitkolt érzéseivel. Mesteri, tényleg!
Ezúttal a katarzis sem marad, így tényleg ideje lenne, h ez a film elfoglalja méltó helyét a legnagyobbak mellett. Mindenkinek ajánlom, aki szereti gumókat! :-)
Woody Allen ebben a filmjében is zseniálisan megmutatta, hogy kiváló ismerõje az emberi lélek rezdüléseinek...
és mindezt olyan kifinomultsággal, esztétikai érzékkel teszi, hogy minden ínyenc megnyalhatja a szája szélét.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások