A leghétköznapibb kisemberek sokaságába tartozó Ivicz István valaha kitűnő pék volt, ma kenyérkihordó. Hétvégéken azonban vonatra száll, és valamelyik kisvárosban szívvel-lélekkel, nagy odaadással és tisztességgel levezet egy-egy harmadosztályú labdarúgó mérkőzést. Mint futballbíró nem enged meg semmiféle lazaságot, a megvesztegetésnek még a látszatát is elkerüli. A pályán emberi kiteljesedést érez, e vasárnapok kiemelik őt a hétköznapok szürkeségéből. Ugyanerre vágyakoznak partjelzői, Fedák és Gadácsi is. Legnagyobb álmuk az, hogy írjon róluk a Népsport.