Kim Ki-duk tizenkettedik játékfilmje elégikus példázat egy 60 éves öregember plátói szerelméről, aki egy nyílt tengeren horgonyzó hajón él. Az idős tengerésznek egy vonzó 16 éves lány a társa, akit kiskorában talált meg, maga nevelt fel, majd beleszeretett. A férfi tehetséges íjász, és türelmesen számolja a lány tizenhetedik születésnapjáig hátralévő napokat, amikor tervei szerint elveszi őt feleségül. Egy nap jóképű fiatal srác érkezik az öreg hajóra. A nevelőapa csalódottan látja, hogy fiatal menyasszonyának a fiú tetszik. Az öreg számára, aki ősi szertartások tisztelője, íjának három lényeges szerepköre van: gyors és biztos fegyver, amivel megvédheti önállóságát, ami megmondja a jövőt, továbbá hangszerként lehet rajta játszani. Az íjhoz tartozó hegyes nyilak férfiasságának, erejének szimbólumai.
Bemutató dátuma: 2006. április 13.
Forgalmazó: Mokép
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hmm... Eddig a rendezõ általam megtekintett filmei közül ez tetszett legkevésbé, de azért nem volt rossz...
Egyértelmûen Kim Ki-duk film:
A furcsa, elszigetelt világ; a majdnem nulla beszéd; a nyers érzelmek szimbolikus megjelenítése mind ott van benne, pár dolog a Szigetbõl is visszaköszön... Nem való mindenkinek, de azok, akik a Szigetet szerették megpróbálkozhatnak vele...
Ez is mekkora film... beszél, sõt dalol a csend, mint a Bin-jip-ben, és összességében is egy szép mese. A színészek itt is jók nagyon, a színésznõ, maga pedig gyönyörû is. Han Yeo-reum, õ játszott Kim Ki-duk egy másik nagyon jó filmjében, a Samaria-ban is, aminek a második feléhez, fõleg a végéhez tudnám hasonlítani hangulatban az Íj-at. a Samaria-nak a befejezése viszont még ennél is 100x nagyobb nyomot hagyott bennem, egyszerûen tökéletes, és gyönyörû, akárcsak az a film is. Mindenkinek ajánlom, neked meg fõleg, kicsit több erõszak van benne, mint ebben, (bár a Sziget-es állatkínzásokat (amikért nem voltam oda) nem múlja felül)) :)
nekem is nagyon tetszett a film, Kim Ki-Duk az egyik kedvenc rendezõm, az összes filmje gyönyörû amiket eddig láttam (bár még csak hármat), de majd pótolni kell:) szerintem gyönyörû film Az íj is:)
Kim Ki-Duk filmjeinek brutalitásáról: egyre mélyebb gyökereit kutatja fel, egyre alaposabban feldolgozva és kielemezve mutatja meg Ki-Duk a normális emberi vágyak elfojtásából adódó brutalitásnak, talán ezért van bizonyos ábrázolásbéli hangsúlyeltolódás, úgy rémlik, a legújabb, Az idõ címû ebbõl a szempontból teljesen "normális" film. Korai filmjei, A krokodil, a Bad Guy, meg a többi még egészen primér, "rossz vagy ezért szétütöm a szád"-jellegû agresszivitásban tombol, ehhez képest pl. A sziget horogmotívuma, amely igen szépen jelenik meg az Íjban is, teljesen más, mélyebb dolog, már szimbólum. Maga a sors.
Láttam már egy halom Kim Ki-duk filmet (speciel ezt nem), de még mindig nem tudom hova rakni a sorban: Bunuel, Antonioni, Bergman, Truffaut, Wenders, Jarmusch vagy Jancsó, Bódy, Tarr. Ujabban Alejandro Gonzalez Inarritu (Fliegeauf, Mundruczó). A lista természetesen nem teljes! Érdekelne, hogy ki hova sorolná be, ha egyáltalán lehet...
Tényleg jancsós. Mintha egy balettet néznék.
Onnantól, hogy az öreg a nyakába veszi a kötelet, nem nagyon tudta azonban eldönteni, hogy mit is akar, ez nem tett jótavégeredménynek, a szimbolumok öszezavarodtak, szerintem!
Szerintem akiket felsoroltál, mind-mind külön univerzumok, Kim Ki-Duk is ugyanilyen. Szuverén, önmagából való, öntörvényû. Ha mégis valakihez kellene kötni, én a fiatal ('60-as évekbeli) Jean-Luc Godardhoz nyúlnék vissza...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások