Egy másik Lehár-legenda könnyebben hihető. Eszerint A VÍG ÖZVEGY ősbemutatója - 1905. december 30. - óta nincs olyan este, hogy valahol a világon ne játszanák az operettet. Az operettek operaházi repertoárba való felvételének legfontosabb akadálya azonban világszerte a sznobizmus volt. Ezt Lehár - mint megannyi más operettszerző - maga is érezte, sőt fájlalta, és különösen hálás volt a budapesti Operaháznak, amely a világ operaszínpadai közül elsőként törte meg a jeget, s 1930-ban - Radnai Miklós igazgatása alatt - műsorára tűzte A mosoly országát. A bécsi Staatsoper még ezután is évekig kérette magát, míg végül 1934-ben eredeti művet rendelt Lehártól: a Giudittát. Ami A víg özvegyet illeti, annak első staatsoperbeli bemutatójára csupán 1999 februárjában került sor.
Végül is való-e A víg özvegy operaszínpadra? A kérdés ma már túlhaladott, s nem is kevéssé. "Lehár Ferenc darabja immár nem operett, hanem kortörténeti esemény, az idők szellemének megnyilvánulása, csaknem fogalom", - jelentette ki A Hét kritikusa, Lovik Károly már 1907-ben. Azóta nemcsak Budapest, Bécs, s most a Szegedi Szabadtéri Játékok, de szinte a világ összes nagy operaháza sikerrel tűzte műsorára az operettet, és alig találni olyan operaénekest vagy énekesnőt Richard Taubertől Andrea Bocelliig, Joan Sutherlandtől Sass Szilviáig, aki ne iktatta volna műsorába a Vilja-dalt, vagy számtalan más, fülbemászó melódiája közül egyiket-másikat.
A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások