Színház

A kis herceg

mesejáték, magyar, 2003.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

A történet megtörtént eseménnyel indul, innen rugaszkodik el az írói fantázia: mint Saint-Exupéry legtöbb története, ez is repülőkalanddal kezdődik, de ezúttal a bonyodalom nem a valóságban, hanem a költői képzelet világában folytatódik. Egy kisfiú jelenik meg a szerencsétlenül járt pilóta mellett a Szahara magányában. A kisfiú egy másik bolygóról érkezett, és vele együtt feltündököl egy másik világ is, melynek embersége, tisztasága, szépsége már csak a fantázia világában képzelhető el. Saint-Exupéry úgy beszéli el kis hercege történetét a maga pici bolygóján, hogy mindnyájan fájdalmasan megáhítjuk azt az igazabb bolygót, s szívünkbe zárjuk az emberségben nagy kis herceget. A gyermekmesén belül ott van egy másik, voltaire-i filozófikus mese: egy gyermek utazásának története, aki ártatlan szemével értetlenül figyeli a felnőttek világát. Hat bolygón tett látogatás tanítja meg a kis herceget, miképpen nem szabad élni. A Földön az első kissé keserű figyelmeztetést a kígyótól kapja, amikor magányosságról panaszkodik: az ember "nincs kevésbé egyedül az emberek között sem". A nagy titkot a rókától tudja meg, aki elárulja neki, hogy az élet értelme a szeretetben, a kapcsolatteremtésben rejlik. Ez az egyetlen módja, hogy az emberek kitörjenek magányuk börtönéből. A rókától tudja meg azt is, hogy mi köt erős szálakkal az élethez: "Egyszer s mindenkora felelős leszel azért, amit megszelídítettél". A mese végén a kis herceg elhagyja a Földet, hogy visszatérjen bolygójára - miután megtanulta, hogyan kell élni.

A néhány évtized alatt klasszikussá vált mesét szerzője barátjának, Leon Werthnek ajánlotta, ki "mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is". Az ajánlásban irónia bújkál, az írói szándék azonban világos: a mű nemcsak gyerekeknek szól.

A(z) Vörösmarty Színház előadása

Stáblista:

Hozzászólások