A mutánsballada folytatódik

Bryan Singer 2000-ben készült képregény-adaptációja, az X-Men - A kívülállók hősei visszatérnek. És ez a visszatérés nem egy langyos, nagy erővel lehúzott új, ám bűzlő rókabőr, hanem egy pörgős, látványos, romantikus kalandfilm. (X-Men kezdőknek: az első rész nélkül is élvezhető!)

A mutánsok és emberek közti viszony már-már rendeződni látszik, amikor egy rémisztő mutáns megtámadja az Egyesült Államok elnökét. Magneto (Ian McKellen) börtönben van, s az X-Men csapat tagjai számára is rejtélyes az eset. Xavier professzor (Patrick Stewart) a támadó felkutatására küldi Ciklont (Halle Berry) és Jean Grey-t (Famke Janssen), maga pedig öreg riválisához indul, hogy tájékozódjék a mutánsokat veszélyeztető eset felől. Ciklonék rá is találnak az ördögi külsejű, ám mélyen vallásos Kurtra (Alan Cumming), aki mit sem tud a támadásról; kiderül, hogy tudatát befolyásolva kényszerítették tettére. Az elnök elleni merényletből tőkét kovácsoló vietnami veterán tudós-katona (Brian Cox) ezelatt támadást intéz Xavier iskolája ellen. Farkas (Hugh Jackman) és Vadóc (Anna Paquin) néhány fiatal segítségével nagy küzdelem árán megmenekül, ám néhányukat fogjul ejtik, és hamarosan Xavier is csapdába kerül. A csapat maradék tagjai a rejtély felderítésére és mesterük kiszabadítására indulnak...

Ha baj van egy filmmel, azt már a mozi sötétjében feszengve megérzi a kedves néző (a filmről író különösen). E filmmel azonban nem lesznek ilyen kellemetlen tapasztalatai. A közel két óra úgy repül el, hogy szinte nehezére esik az embernek felállni a székből. Nem azért mert valami mélységes lélektani hatás vagy a katarzis súlya nyűgözné le, hanem azért, mert egy szinte hibátlanul látványos és izgalmas történet elevenedik meg a vásznon, amelynek jól kitalált hőseivel még azonosulni sem túl nehéz. Igazi kétségek és zavaró mellékszálak nélküli szórakoztató darab. Singer az X-Men 2-vel is mesterit alkotott: szuperhősei nem automaták, a történetet nem egyirányú (kiszámítható) végzet irányítja, s a látvány nem csupán egy tizenöt másodperces trükk erejéig lenyűgöző.

A film sajtóanyagában ismét kiemelték az eredeti képregény másság-elfogadtató, toleranciára nevelő szándékait. Erről persze most sincs szó! Hacsak valami tökölős belemagyarázósdiba nem kezdünk. Ennél sokkal izgalmasabb és kecsegtetőbb valóság-játék a lenne világunk zakkant politikusainak mutáns-módra való megleckéztetése...