Mindig dicséretes, ha kosztümös magyar film születik, hiszen olyan ritka az ilyen manapság, hogy egészen eseményszámba megy. Pláne nagy kincs, ha még jó is. Sajnos azonban Bagó Bertalan Vadászat angolokra című alkotása nem az, így még mindig kiadó az idei év legjobb kosztümös filmjének járó elismerés.
A film az idei Magyar Filmszemlén a legjobb operatőri díjat kapta, azonban látva a mozit, ez legalábbis érdekesnek mondható. A reformkor előtti évtizedben valahol vidéken játszódó történet ugyanis ezen a téren is számos sebbol vérzik. A forgatókönyv szerint az események ősszel, vadászat idején játszódnak. Csakhogy a forgatás nyáron és ősszel zajlott, így nem is egy olyan jelenet van, amely nyáron kezdődik és egy vágással ősszel folytatódik, vagy fordítva. És itt most nem feltétlenül csak arra kell gondolnunk, hogy az egyik pillanatban kabócáktól hangos a lég, a másikban nem a varjak kárognak: az erdő nem hazudik, nyáron zöldek, ősszel sárgák a falevelek.
A film kissé zavaros, szerelmi és forradalmi szálakkal átszott történetében egy fiatal pár és a vidéki tunya, fingós-röfögős nemesség áll a középpontban. Utóbbiak egymást keresztnevükön szólítják, így elhangzik olyan épületes párbeszéd is a filmben, mint:
"- Laci!
- Samu!
- Gábor"
A forgatókönyvet Csaplár Vilmos jegyzi, akinek szövege ? finoman szólva ? sem sikerült a legjobbra. A mondatok közhelyesek, papírízűek, néha kínosan rosszul hangzanak a színészek szájából kipottyanva, hogy a néző egy idő után csak feszeng, sőt, hosszabb idő múlva egyszer-egyszer tiszteletlenül fel is röhög.
Bagó Bertalan elévülhetetlen érdemeket szerzett a zalaegerszegi teátrum reformálásában: főrendezősége alatt nagyszerű produkciók születtek és születnek, de úgy tűnik, hogy ez a próbálkozása nem ilyen sikeres. Alapvetően más dramaturgiát és színészvezetést igényel a két műnem, így sajnos többször vesszük észre, hogy a jelenetek jórésze statikus, színházszerű. A filmben Cserhalmi György és Dörner György kiváló, utóbbi láthatóan élvezettel dagonyázik az élveteg gróf szerepében. Derzsi Jánosról ez kevéssé elmondható: az amúgy sem túl kiváló szöveget érzelemmentesen, átélés nélkül citálja, minden jel arra mutat, hogy nem tud mit kezdeni Falussy szerepével. Külön probléma, hogy a két főszereplő meglehetősen jellegtelen: Marcin Kwasny zöld szemű Dolhai Attila-imitátor, két arca van: egyikkel szigorúan, másikkal elomlóan néz, Magdalena Gorska sápatag, fényes szemű baba, s ugyan ő a női főszereplő, nagyjából annyi jelenete van, hogy megállapítsuk: valószínűleg közepesen tehetséges. Markáns színfolt a filmben Nyakó Júlia, aki Falussy húgát játssza, a forgatókönyv ellenére színesen. Alakítása alapján a szerelmi bonyodalmai miatt pártában maradt vénkisasszony sokkal izgalmasabb jelenség mint a fiatal pár.
A történet mesélője egy osztrák titkosügynök, aki mint szereplő tunik fel a filmben ? mesélőként azonban csak az utolsó pár percben. A szálakat elvarrandó a forgatókönyv az ő szájába adja a végkifejletet: gyors fejszámolás alapján megállapíthatjuk, hogy a történet főszereplői mind 90 és 100 éves koruk környékén haltak meg, ami ? ismerve a kor demográfiai adatait ? valóságos csoda...
