Bohócok a házbaaan

Amikor először láttam a film bemutatóját el sem tudtam képzelni, hogy hogyan került ez a valami Magyarországra, és hogy ki lehet kíváncsi rá. Most, hogy láttam a filmet, az első kérdésre még mindig nem tudom a választ, a másodikra már talán.

Első ránézésre ugyanis egy másfélórás amerikai hip-hop táncfilmnek tűnik a dolog. Végigülve látszik, hogy ennél kicsit azért többről van itt szó. Nevezetesen arról, hogy dokumentumfilmet látunk a táncosokról, ennek megfelelő mennyiségű zenével, tánccal, kvázi-videóklippel.

Ami a dokumentumfilmet illeti, a központi téma valójában az Egyesült Államokban - is - nagy problémát jelentő külvárosi, kallódó, nagyrészt kisebbségi fiatalok fejlesztése, szocializálása, és az, hogy számukra társadalmilag elfogadható, nem-bűnöző életforma-alternatívát próbáljanak nyújtani. Ez persze így egyszer sem hangzik el, maguk a tánccsapatokat vezetők is csak céloznak rá, de a lényeg ez, ezt látta meg a sztoriban David LaChapelle videóklip-rendező is. Ő egyébként nem most foglalkozik először a témával, az elmúlt években két kisfilmet is forgatott erről a világról (Krumped, Clowns in the Hood).

A tánc és a társadalmi üzenet pedig ott találkozik, amikor ezek a külvárosi fiatalok lényegében önszerveződő módon egy új táncformát, illetve annak több változatát hozzák létre. Az egész egy nagydarab Tommy Johnson nevű fekával indult a '90-es évek elején, aki Tommy bohócnak hívatta magát, és valamiféle új, a bohócmozdulatokat, törzsi motívumokat és hip-hop elemeket keverő gyors ritmusú táncot kezdett el bemutatni.

Aztán addig gyűltek köré a táncosok, amíg született több válfaja is a dolognak, és ezek a stílusok, pl. a Clowning és a Krumping vetélkednek egymással. Akinek az előbbi szavak nem jelentenek semmit - ami nem lenne csoda - az bátran klikkeljen a film honlapjára és a trailerre. Tényleg érdemes.

Mindent összevetve viszont ez az egész világ bohócostól, amerikai underground hip-hopostól, szereplőstől borzasztó idegennek, kissé félelmetesnek és ugyanakkor lenyűgözőnek is hat. Nézni egyébként meglepően jó a filmet, mert szép lassan kibomlik belőle a szereplők élete is, de az ellazuláshoz elengedhetetlen, hogy valaki ne másszon a falra a hip-hoptól és annak különböző vadhajtásaitól.