A sok amerikai tömegfilm mellett szerencsére, bár elég ritkán, egzotikus filmritkaságok is eljutnak a hazai mozikba. Nem rég mutatták be A hős című kínai alkotást, és most itt egy hasonlóan költőien, a színek nyelvén fogalmazó mű, A Tavasz, nyár, ősz, tél? és tavasz. A kitartóbbak még emlékezhetnek a Bábokra, mely sok mindenben hasonlít Kim Ki-duk új filmjére. Hasonlóan fontos szerepet játszanak itt is a képek a történet elmesélésében, sokszor a dialógusok szerepét is átveszik. Általában véve mindenképpen takarékosabban bánik a koreai rendező a szavakkal, éppen annyit beszélnek a színészek, amennyit feltétlenül szükséges.
Kim Ki-duk autodidakta módon lett rendező, sohasem folytatott filmes tanulmányokat. Saját tapasztalatait építi be újabb és újabb műveibe. Alapvetően képzőművésznek indult, ami filmes munkáin is érezteti hatását. Új filmje az évszakok évezredes váltakozásán keresztül meséli el két ember sorsát. Visszahelyezi az embert a természet körforgásába. A történet festői környezetben, egy folyó által vájt völgyben játszódik. Az egyetlen épített, emberi kézzel létrejött "objektum" a folyó felszínén lebegő remetelak. Ketten élnek itt: egy öreg szerzetes és egy kisfiú. Nem tudni semmit kettejük múltjáról: csak a film végén lehet úgy érezni, mintha ez nem egyedi történet, hanem szintén periodikusan ismétlődő eseménysor lenne.
Tavasszal a kisfiú játékait követhetjük nyomon, amint felfedezi az őt körülvevő világot. Játék közben nagy bűnt is elkövet: követ kötöz különféle állatok nyakára, kínozza, megöli őket. A szerzetes hasonlóképpen bünteti a gyereket: neki is kővel a hátán kell járnia, hogy érezze, milyen fájdalmat okozott az élőlényeknek. Nyáron egy gyógyulni vágyó fiatal lány érkezik a remetelakba. A fiú és a lány természetesen egymásba szeretnek, nem akarják elhagyni egymást. A fiúnak választania kell a világi élet és a magány között, és inkább a lány után megy. A következő epizódban már felesége gyilkosaként menekül a gyerekkori fészekbe, de itt is rátalál a rendőrség. Öreg tanítója nem lepődik meg a történteken, mintha maga is átélt volna hasonlót. A börtönből szabadulva a férfivé érett növendék újból visszatér a remetelakhoz, de mestere addigra eltávozott az élők közül. Neki egyedül kell folytatnia a most már az istenekhez méltó életet. Végül egy fiatalasszony érkezik hozzá, elfedett arccal, aki rá bízza gyermekét. És itt kezdődhetne minden elölről.
A költői emelkedettség és az élet kegyetlen valósága egyszerre van jelen a filmben. A természet csodái mellett ott áll fenyegetően az ember kiszámíthatatlansága, indulatai, gyilkos ösztönei, vágyai. A különböző évszakokat a film más-más színekkel érzékelteti. A látvány elvarázsoló, amiből a történet brutalitása ragadja ki a nézőt, és figyelmezteti a valóságra. Kim Ki-duk alkotása kivételes teljesítmény. Csak remélni lehet, hogy minél többen látják majd, s nem marad a filmínyencek szűk körének csemegéje.
