Világszám!

  • stein / PORT.hu

Koltai Róbert rendezőként jegyzett filmjeire (Sose halunk meg, Szamba, Ámbár tanár úr, Csocsó), a színész-rendező szíves tájékoztatása szerint mintegy kétmillió néző volt kíváncsi a rendszerváltozás óta eltelt évek során, függetlenül tehát attól, hogy szeretjük-e avagy sem keserédes vígjátékait, Koltai elvitathatatlan érdeme, hogy évről-évre szépszámú nézősereget képes becsábítani a mozikba.

Mivel a Világszámnak - annak ellenére, hogy ezúttal nem Koltai jegyzi a forgatókönyvet - ugyanazok az erősségei és gyengéi, mint a korábbi Koltai-filmeknek, a közönségsiker várhatóan ezúttal sem marad el. A történet ráadásul a cirkusz mindig is hálás, legendákkal övezett közegében játszódik: két bohóc, Dodó (Koltai) és Naftalin (Gáspár Sándor) életének epizódjai elevenednek meg a filmvásznon, két örök túlélőé, akik hol sírva, hol nevetve, hol börtönben, hol egy tankhoz kötött barkaszban, hol a porondon, hol a kelléktárban vészelik át az elmúlt évszázad magyar történelmének legzűrösebb éveit. Az apjuk mesterségét folytató ikertestvérek jóban-rosszban kitartanak: az ötvenes években egy rossz vicc miatt bebörtönzött Naftalint mesébe illő módon Dodó szabadítja ki a börtönből, Naftalin pedig testvére mellett marad, amikor a levert forradalmat követően a biztos megtorlás vár rájuk.

Koltai filmje az "egyedül nem megy" bölcsességére építő, a korszak tragikus eseményei ellenére is alapvetően nosztalgikus múltidézés. Gyuszi bácsi, Szamba Ottó és Csocsó után újabb tipikus Koltai-hősöket üdvözölhetünk az emberségüket és életszeretetüket minden áron megőrző kisemberek táborában. Ami a szereposztást illeti, Koltai biztosra ment: Bodrogi Gyulától Tordy Gézán át Bács Ferencig a magyar színjátszás nagy öregjei népesítik be a filmbeli színház világát, míg a fiatalokat az a Tóth Orsolya képviseli, akit Mundruczó Kornél Szép napok című filmjében ismerhetett meg a közönség. Az ifjú színésznő az árva Pipitér szerepében a Világszám! legkellemesebb meglepetését nyújtja: minden más - Dés László sláger-zenéje, a történet anekdota-jellege, az édesbús hangulat - a Koltai-féle filmes műhely kissé már unalmas ismertetőjegyei közé tartozik.