Vannak meghatározó filmélmények az ember életében. Olyanok, melyek bár idővel feledésbe merülnek, vagy talán, mert rétegfilm mivolta miatt csak misztikus filmcímként emlegetve marad fenn emlékeinkben - a mozik az ilyen filmeket rend szerint hamar leveszik a műsorukról -, mégis bennünk maradnak. Valamiért belénk ivódnak, kristály tisztán emlékszünk az arcokra, jelenetekre, helyszínekre. Olyan filmek ezek, amikből ha csak egyetlen kockát látunk, azonnal felismerjük, és melengető érzéssel tölti el a szívünket. Kim Ki-duk, koreai rendező filmjei ilyenek. Bele maródnak az ember lelkébe.
A Bin-jip főhőse egy fiatalember, aki szórólapozásból tengeti napjait. Látszólag nem élhet rosszul belőle, hiszen egy hatalmas BMV motorral járja az utcákat. Aludnia mégsincs hol, ám ez nem jelenti azt, hogy hajléktalan lenne. Minden estére jut szállás, étel és minden egyéb számára, ugyanis a szórólapokat reggel a zárszerkezetre ragasztja, majd este visszatér és abban a házban húzza meg magát, ahonnan nem vették le a kiragasztott papírlapot. Óvatosan kinyitja a zárat, körülnéz, lehallgatja az üzenetrögzítőt és berendezkedik. A "vendéglátást" azonban mindig megköszöni - mondhatnánk a maga módján - hiszen megjavítja a lakásban a tönkrement, elromlott, lemerült, rendellenesen működő dolgokat, ráadásul férfi létére még mosni is szokott. Kimossa a házigazdák ruháit, sőt még ki is takarít, ha úgy hozza a sors. Mikor másnap reggel elindul, mindent visszatesz pontosan oda ahol volt, a tulajdonosok észre sem veszik, hogy bárki járt a lakásukban. És ez így megy minden egyes nap. Egy nap azonban óvatlanabb a kelleténél - vagy ki tudja, talán ez a véletlen - nem veszi észre, hogy a lakásban nincs egyedül. A ház tulajdonosának felesége ugyanis otthon tartózkodik, csak elbújt, mikor valaki bejött az ajtón. Reggel férje megütötte, ezért félelmében eltűnt az érkező elől. Kilétét viszont nem fedi fel a fiú előtt, hangtalanul követi mindenhová, meglesi apró szokásait, úgy követi őt, mint egy árnyék. Egyszer azonban váratlanul megjelenik a fiú előtt, aki nagyon megijed és elmenekül. A nő azonban varázslatos szépségű, mágnesként vonzza a fiút és újra ellátogat a házba, ahol tanúja lesz annak, hogyan bánik a nővel goromba a férje. Igazságérzete arra készteti: cselekedjen, megvédi a nőt erőszakos férjétől és magával viszi. Ezentúl már ketten teszik azt, amit a srác eddig egyedül, hangtalanul, némán élve egymás mellett varázslatos kötelék alakul ki közöttük.
A Bin-jip főszereplője láthatatlan ember. Láthatatlan ember az állam, a társadalom számára. Dolgozik ugyan, de feketén, bejelentett lakcíme nincs, szellemként rója az utcákat. A film során sem tudunk meg róla szinte semmit sem. Csak azt, hogy nem rossz ember. Aztán egyszer csak tényleg láthatatlanná válik. Olyan dolog történik az életében, amitől amolyan házi szellemmé válik. Lopakodó lélek a hálószobaajtó mögött. Érezni, hogy ott van, ám látni nem lehet. Bármerre is fordulnál, ő nincs ott, csak az érzés, hogy valaki figyel. Csak sarokba szorítani lehet, és azt is csak annak, aki tudja azt hogyan kell. Kim Ki-duk is így tesz. Ő tudja. Sarokba szorít, megfog és nem ereszt. Ez is olyan film, amit beleivódik mélyen az ember lelkébe.
