Lélekemelő golfütők

Sőt: fényesen lélekbe meredő golfütők! Nem véletlen e keresetten ön- és közveszélyes, parodisztikus cím.

A magyarul fellengzősen Lopakodó lelkeknek átkeresztelt "Bin Jip", a nagy tehetségű koreai rendező, Kim Ki-duk fesztiválokat sikerrel megjárt filmje zavarba ejtő alkotás. Vetítés alatt jó ideig rabul ejt, azután múlik a varázslat. Azok közé tartozom, akik számára nem kevés szépsége ellenére a Lopakodó lelkek csalódást keltett. Képmozgató sarlatánhoz illő "bravúrstikli": a rendező nagy tehetségének felszínesebb, bűvészkedőbb oldalát mutatja. Tucatnyi alkotása közül nálunk (a Titanic-fesztiválon kívül) ez a második bemutatott munkája - az előző (Tavasz, nyár, ősz, tél - és megint tavasz) klasszisokkal jobb és eredetibb film. Azt csendes remekműnek, ezt most lélek-szélhámosságnak mondom.

Angyalarcú motoros fiatalember üres lakásokban tölti besurranó napjait, a lakásokat mindig rendben tartja. Angyalarcú fiatal nőre bukkan: a szépséget féltékeny és gazdag férje csúnyán összepofozta. Innen kezdve a két angyalarcú élete összefonódik: a fiút börtönben veszik kezelésbe durva, és a lelki életre semmi fogékonyságot nem mutató pribékek, a nőt féltékeny férje pofozza tovább. Éteri szépségüket azonban a nyers erőszak nem törheti meg: a fiú végül sok verés után szellemi lénnyé nemesül, és együtt élhet szerelmesével - a világ meg a féltékeny férj nem érhet fel az ő spiritualitást sugárzó szépségükhöz.

A film angol-amerikai címe "3 - Iron", s állítólag ez ismert golfszakkifejezés.

A golfütő és a -golyó fontos szereplője a filmnek, valószínűleg spirituális jelentésük van, bár fogalmam sincs, mi. Lélekmeredten ágaskodnak az ütők, hiszen a spiritualitást árasztó fiú a golfnak is bajnoka. Olyan metaforikus csengésű mesterütései vannak, hogy a gonoszok (szemüveges, idős férj és vadállatnak született börtönrendőr) még rosszul sem tudják utánozni. (Meg is járják az átkozottak!) A fiú akkor is szellemlény, ha az áttetszően szép nő mégiscsak erotikusan hat rá, és találkozásuk előtt, egyedül tudva magát, csendesen maszturbál a nő ágyában. Van azután itt groteszk bosszú keménykesztyűs ökölcsapásokkal, rosszul végződő golftrükk az éjszakai utcán (ennek filozofikus jelentésére nem jöttem rá), és van rothadásnak indult halott nagyanyó a kis szobában. Lehet, még több efféle földhöz ragadt jelenet, figura vagy kellék szükségeltetett volna. Olykor erősen érezhető a rendezői szándék, hogy a sáros napi valóságot ellenpontozza a spirituális többlettartalmakkal és megfordítva: szándék marad csupán. A durvaságok ellenére üde leányregények kevéssé árnyalt világa elevenedik meg: itt a jók mindig szépek és a gonoszok mindig rútak. A gonoszok ordítanak, a két főhős szellemlény néma: az angyaloknak nincs hangjuk. Nekem hiányozni kezdett egy jóságosan rút börtönőr vagy egy szép és fiatal, féltékeny férj, nemcsak szemüvegét és golfütőjét ordítva villantó.

Szép és hibátlan képek sorozata a Lopakodó lelkek. Szinte nem lehet a filmben foltot találni (fogást találni) - nagy képi szépségével szellemléptekkel suhan a laposan álspirituális giccs lebegő mennyországába. Hőse megtanul láthatatlan lenni a durva ellenséggel és rútsággal teli világban. Szellemi lény vagy átváltozó mozgásművész? Nehéz eldönteni, viszont Kim Ki-duk, a tehetséges filmművész új munkája David Copperfield világbűvészetéhez áll közelebb, mintsem a filozofikus-költői film igaz értékeihez.