Twist Olivér

Mintha A Nagy Könyv szelleme kísértene mostanában külföldön is, csak épp mindeddig Harry Potternek és Zsákos Frodónak nem akadt méltó ellenfele. Természetesen nem illik versengésnek felfogni a mese-adaptációk gyártásának óriási fellendülését, inkább örülnünk kell neki, különös tekintettel arra, hogy az említett filmek minden korosztály számára mondanak valamit - és nem utolsósorban művészi igénnyel készültek. Esetünkben mégis elengedhetetlen az összehasonlítás, ugyanis Polanski Oliver Twistje kilóg a Harryk-Frodók sorából, ám nem célközönségét vagy művészi színvonalát tekintve.

Olivér (Barney Clark már-már nem is "játszik", annyira megkapóan őszinte) manóarcú, tiszta tekintetű kisfiú, aki árvaházban él. Most rajta a sor, hogy éhező társai nevében több ételért folyamodjon. Meg is lesz a böjtje: Olivérnek mennie kell, odavetik prédának bárki elé, aki vézna kisfiút szeretne ingyen dolgoztatni. Így kerül egy temetkezési vállalkozóhoz, s miután itt is csak rossz bánásmódban részesül, kapja magát s elindul Londonba. Itt egy ifjú zsebtolvajjal találkozva annak "családjához" kerül: egy csapat gyerekhez, akik mesterük, a hajlott hátú Fagin okítása-irányítása alatt friss ételtől szabadítják meg a piaci árusokat és selyem-zsebkendőiktől a jól öltözött angol gentlemaneket. Aki olvasta a regényt, annak nem szükséges tovább bonyolítanom az eseményeket, aki pedig nem, annak maradjon meglepetés (hátha kedvet kap a könyvhöz is). Annyit elárulhatok, hogy a korabeli London legválogatottabb figurái, szélhámosok, tolvajok és prostituáltak közt hányódik a kisfiú, aki életrevaló jellemének köszönhetően azért mindig megpróbál az ár ellen úszni.

Sötétebb (életszerűbb) képet fest a gyermeklétről a Twist Olivér, mint gyermekfilm-társai, Olivér nem szuperhős. Itt a felnőttek a dramaturgia mozgatórugói, ezek a felnőttek - néha saját gyermektársai is - romlottak, értékrend nélküliek. Itt nincs varázspálca, a gyerek megy, amerre lökik, s ha néha sikerül magáért lépnie, avagy felkarolja egy kedves jótevő, hálás a szerencséjéért. Alapvető, ám nem naiv bizalma az élet iránt: ez jelzi emberi nagyságát és ettől igazán megható a története. Polanski Dickens figuráit árnyaltan jellemzi: Fagin (Ben Kingsley alakításáról csak szuperlatívuszokban beszélhetünk) például olyan komplex jellemmé alakul, amely egy nagyszerű meseadaptációtól elvárható, de nem megszokott. Emberi lesz, se jó, se rossz, ahogy szimpátiát érezhetünk a jótevő prostituált iránt is.

Dickens saját élete megfelelő alapanyagként szolgált a remekműhöz, hiszen az író gyermekkora sem a meleg családi tűzhely közelében telt. Polanski életének kezdete érdekes párhuzamokat mutat az íróval és közös kis hősükkel: a kisfiú a nácik miatt a krakkói gettóban maradt magára tíz évesen (épp annyi idősen, mint Twist Olivér). Legutóbbi filmje, A zongorista jelentett hatalmas cezúrát pályáján, letisztultabb, klasszicizálóbb stílusa, világlátásának kevésbé sötét, szorongató jellege változást jelzett. A Twist Olivér ezt a fordulatot igazolja: a regényből készülhetne fojtogatóbb légkörű film is, azonban Polanski ismét a klasszikus dramaturgia, a visszafogottság, az arany középút mellett döntött, nagyon helyesen. Képi fogalmazásmódjában is a történet hiteles rögzítése az érdekes számára, hiszen a Twist Olivér lényege épp a mese és a realizmus összemosása (a néző pedig ennek köszönhetően inkább érzi magát egy angol nagyváros forgatagában, mint egy steadicam hátán). Gesztusértékű film a Twist Olivér, egy nagy művész főhajtása egy másik nagy előtt - meg talán saját múltjának Faginjei és Nancyjei előtt is.