Igaz a film hozzánk már csak az Oscar-díjátadás után érkezett, sejteni lehetett, hogy az Akadémia értékelni fogja az alkotást. A látványvilág maximálisan megérdemelte az elismerést, az operatőri munka, a jelmez és a látványvilág profizmusa vitathatatlan. Ám a film nem csak ezért figyelemre méltó alkotás.
Arthur Golden, New York-i professzor szakterülete a japán és kínai kultúra, regénye, az Egy gésa emlékiratai az utóbbi évek egyik legnagyobb világirodalmi sikere lett egzotikus témája, hitelessége, autentikus nyelvezet miatt. Egy misztikus és európai ember számára talán félreértelmezett világba vezet, ahol a nőknek és a gyerekeknek nem sok jut az élettől, s egy lány számára az egyetlen felemelkedési lehetőség, ha gésa lesz belőle. Az író könyvében meglepő őszinteséggel beszél a japán kultúráról, annak szépségéről és keménységéről, egy nő szemén keresztül láttatva, értelmezve ezt a rendkívüli világot. A könyv azonban nem készülhetett volna el egy "belső" szövetséges nélkül: Mineko Ivaszaki egykori gésa vállalta, hogy beavatja a professzort a gésák titkos világába, cserébe azt kérte az írótól, hogy ferdítse el történetét annyira, hogy ne lehessen ráismerni. Mindennek köszönhetően a történet fájón hiteles, a regény pedig bestseller lett, s jogosan kívánkozott vászonra. Így a film csodálatos látványvilágával, izgalmas dialógusaival és jellemrajzaival hűen idézi meg a századelő Japánját, a gésák zárt és szigorú világát.
A történet kanavász váza egyszerű, a kilenc éves Chiyo a család nehéz anyagi helyzet miatt idő előtt elkerül otthonról, apja némi pénz fejében eladja egy kyotoi gésa-háznak. A hanamacsiban először szolga lesz belőle, erős, makacs és nehezen kezelhető természete miatt, de varázslatos tekintete és visszafogott személyisége miatt a kor legnagyobb és legbefolyásosabb gésája válik belőle. Pedig egész élete során egyetlen dolog motiválta: egy kilátástalannak és elérhetetlennek tűnő szerelem egy férfi iránt, akihez csak úgy kerülhetett közel, ha gésa lesz, és akit épp azért nem kaphat meg, mert gésa lett. A szabályrendszer szigorú, egy gésából soha nem lehet feleség, a férfi pedig "csak" dannája, pártfogója lehet egy gésának. Az igazi történet azonban nem a cselekményben rejlik, hanem az apró mozdulatokban, lágy pillantásokban, a lírai nyelvezetben, s nem utolsó sorban, a képi világban.
Rob Marshall rendező jó alapanyagot választott, a könyv sikere miatt is várható volt, hogy a film nem marad pozitív visszhang nélkül. Kosztümös történelmi műhöz hűen a jelmezek, a látvány és a díszlet különös figyelmet, hangsúlyt kapott, és a regény is jó kiinduló pontnak bizonyult. Sejtelmes világával, mély és többértelmű párbeszédeivel, izgalmas karaktereivel a könyv egyszerre nyújthatott nehézséget és könnyedséget, a rendező azonban jól vizsgázott. A kellő tisztelettel és érdeklődéssel nyúlt a regényhez, a végeredmény kiválóra sikeredett. A látvány pedig a kosztümök nélkül is lenyűgöző, Dion Beebe operatőri mestermunkát tett az asztalra. Valljuk be nem lehetetlen helyzetből mutatott ötös gyakorlatot, hisz a remek háttér adott volt, teljesítménye azonban így is messze figyelemre méltó.
Különleges, varázslatos film kerül most a mozikba, nem csak a keleti filmek szerelmeseinek. Már csak azért sem, mert a történet nem egy keleti író tollából született, s az alkotók - eltekintve a csodás kínai színészektől - sem a messzi távolból érkeztek. Talán ezért is meglepő, hogy egy európai-amerikai gondolkodású író könyvében ennyire hiteles és elemelt tudott lenni, s egy amerikai rendező, filmjében ennyire keleti tudott maradni. Egyetlen jelenet lóg ki csupán e visszafogott, finom, sejtető stílusból, de ez az utolsó csók most megbocsátható.
