Roberto Benigni immár évek óta visszavonhatatlanul nem csak az olasz, de az egyetemes filmtörténelem egyik legszerethetőbb alakja, egy imádnivalóan naiv bohóc, egy javíthatatlanul optimista pacifista, aki azonban nem takarja el a szemét, ha borzalmat lát, hanem ellenkezőleg, előveszi kameráját, és ország-világnak megmutatja azt, hogy fájó kontrasztját adja ezzel annak a lelkes életigenlésnek, ami pedig habitusából fakad.
Ha a Fellini által is nemes egyszerűséggel csak zseniként aposztrofált Bengini 1999-ben Az élet szépért történetesen nem nyert volna Oscar-díjat, és nem ugrált volna a szék karfáján örömében, mint egy kisgyerek, akkor is nyilvánvaló lenne, hogy az emberi gonoszság és az önzetlen szeretet állóháborújában játszódnak újabb és újabb történetei.
A toszkán színész/rendező a második világháború koncentrációs tábora után sajnos nem a történelemkönyveket, hanem a napi sajtót lapozgatva lelt rá egy újabb helyszínre, ahol katonai bakancsok tiporják a humanizmust, ahol az emberi élet fabatkát sem ér. A Tigris a hóban című filmje az amerikai hadsereg által lerohant Irak területére kalauzol minket, ahol a fegyverropogás és bombatámadások viharában hősünk természetesen az élet legcsodálatosabb dolgát kutatja: a szerelmet.
Attilio szinte maga egy romantikus ikon: költő és egyetemi tanár Rómában, idealizmusa tán megmosolyogtató, a diákok azonban imádják. A férfi nappal, ébren is folyton álmodozik, hát még ha alszik. Amikor a sors összehozza azzal a nővel, akiről eddig azt gondolta, talán csak a vágyálmai között szerepel, túlcsordul a boldogságtól. Vittoria maga is irodalmár, aki történetesen Attilio Párizsban élő arab barátja, Fuad költészetéről ír könyvet. Ám fájdalom, ahogy az a tragikus hősökkel történni szokott, a nő visszautasítja közeledését. Sőt, miután egyre nyilvánvalóbb, hogy az Egyesült Államok seregei "hoztunk egy kis demokráciát, vinnénk egy kis olajat" címszóval hamarosan baráti látogatást tesznek Irakban, s Feud hazautazik, hogy rokonai és barátai segítségére legyen e történelmileg nehezen értékelhető, hétköznapi értelemben pedig, mondjuk ki, elég vacak szituációban, Vittoria is elkíséri őt Bagdadba. Szegény olaszunknak még elkeseredni is alig van ideje, máris jön a szörnyű hír, a nő egy bombatámadás sérültjeként fekszik egy iraki kórházban, amelynek azonban nincsenek eszközei és gyógyszerei hogy megfelelően ellássák. Attilio azonnal Irakba utazik, hogy megküzdve tankokkal, tevékkel, történelemmel megmentse a nőt, akit szeret.
A téma dacára, és ismét csak példaként emlegethető itt Az élet szép, filmünk természetesen vígjáték, hisz Benigni mindek előtt ugye komikusi vénája révén ismert, s ennek ezúttal is igyekszik megfelelni. Emellett persze nyíltan háborúellenes, kicsit talán didaktikus film is a Tigris a hóban, amelyre végeredményben kis rosszmájúsággal akár azt is mondhatnánk, ezúttal sem tudunk meg sokkal többet a világ dolgairól, mint hogy a háború: rossz, a szerelem meg: jó. De hát legkésőbb John Lennon óta tudható, hogy ennél több nem is kell...
