Az aktuális, és folyton változó trendek és divathullámok impulzív mintákat kínálnak fogyasztóinak, akikben kialakul a vágy szaporán lekövetni, leutánozni azokat. Ezek lekövetése azonban komoly kihívást jelenthet azok számára, akik lépést akarnak tartani. A sikeresség, a különlegesség, a társadalom által elismert érdemek elérése érdekében hamar vonzóvá válnak bizonyos viselkedésformák, öltözködési stílusok, kifejezési módok, melyek megmutatkozásának tere egyre inkább a virtuális világ.A velünk történő események publikálása társadalmi igénnyé változott, melynek talán a legnagyobb csapdája a valóság különféle módokon történő korrigálása. Tökéletesre állított fények, remek összhatás, makulátlan környezet, beállított pozíciók, és irigylésre méltó, mindig egységes és kiegyensúlyozott kedélyállapot. Egyre nagyobb szakadék teremtődik e kitalált, steril világ és a realitás között, ahol evidencia, hogy az emberek nem hibátlanok, életükben magasságok és mélységek követik egymást. Ennek a természetes amplitúdónak eltagadása alapjaiban mond ellent a valóságban működő emberi lét dinamikáinak, és ezért egyre növekvő erőfeszítést igényel ennek elrejtése a virtuális térben. Főszereplőnk a saját maga által kreált, fiktív virtuális világ és a szépítetlen realitás között ingázik, majd idővel egyre elhatalmasodni látszik életében a hamis profil, mellyel történő azonosulása felveti a kérdést, hogy miként őrzi meg valódi énjének, személyiségének szuverenitását?A perfekció szüntelen hajszolása közben azon kapja magát, hogy online avatárja saját életre kel, mely felett már nincs kontrollja. A realitás fakósága, tökéletlensége egyre terhelőbbé válik számára, a kontraszt egyre több belső konfliktust generál önmagában, amely elkerülhetetlenné teszi a szembenézést a valósággal. Előadó: Sinka Lídia
Szerb Antal Száz verse. A cím megtévesztő. Nem száz vers hangzik el, hanem egy bámulatos műveltségét szertelen csacsogással elfedő, végtelenül szerény és éppannyira csodálatos író-olvasó-szerkesztő-fordító-tanárember elevenedik meg a színpadon. A magyar kulturális élet megkerülhetetlen alakja, akit maga alá gyűrt a történelem. 75 évvel ezelőtti halála tragikus volt és értelmetlen. De amíg van nézője-olvasója, Szerb Tóni – „mert az Antal az olyan komoly, mint egy tanköltemény, és olyan csúnya hangzású, mint egy cseh szonett” – félbeszakadt életművén keresztül Szerb Antal tovább él. “Ez az este Szerb Antalé. Az Utas és holdvilág, a Pendragon legenda, a Királyné nyaklánca mindig is kedvenc olvasmányaim voltak, és gyakran lapoztam föl Magyar irodalomtörténetét és A világirodalom történetét. Szerb szellemes regényíró, szenvedélyes és művelt olvasó, az irodalom szerelmese, a magyar kultúra megszállottja. Sorsa tragikus: a balfi munkatáborban ölték meg 1945 januárjában. Száz vers című világirodalmi antológiáját, mely 1944. februárban jelent meg, így vezeti be: >Alig van e versek között olyan, amelyhez ne fűzne valami egészen személyes megrendülés emléke… Kedves olvasó, ki tudja, mit tudsz megmenteni ezekben a szörnyű időkben, de ha kedves verseid veled lesznek, nem maradsz üres kézzel az üres ég alatt.< Kamaszkoromban ez a könyv vezetett be a költészet világába, csinált kedvet a versolvasáshoz, így a versmondáshoz is. Levelek, regény- és naplórészletek, emlékezések, anekdoták és versek idézik fel Szerb Antal alakját, és ahogy eddigi önálló estjeimben, ezúttal is nagyon személyesen szeretnék megszólalni.” Bálint András