Roald Dahl

Szülei Norvégiából költöztek át Walesbe, a Roald nevet a híres norvég sarkkutató, Amundsen iránti tiszteletből adták fiuknak. Az író életét övező tragédiák már gyermekkorában elkezdődtek. Édesapját és nővérét korán elvesztette, édesanyja - férje végakaratának megfelelően - Angliában maradt, hogy gyermekét az angol iskolák szabályai szerint nevelje fel. Első iskoláját egy döglött-egér-a-cukorkásüvegben incidens miatt el kellett hagynia, ám nagy örömére a Cadbury csokoládégyár közelébe került, így elsőkézből ízlelhette meg a piacra kerülő édességeket. Ezen emlékekből születik meg később a Karcsi és a csokigyár című könyvének ötlete. Dahl nem akart továbbtanulni, ezért érettségi után a Shell Petroleum szolgálatába állt, amely hároméves londoni tréning után Afrikába, Dar es Salaamba küldte. 1937-től 1939-ig csodálatos élményekkel, kalandokkal lett gazdagabb a békés, nyugalmat biztosító afrikai tájakon. A második világháború kitörésekor beállt a királyi légierőbe, ám 1940 szeptemberében Líbia felett gépe találatot kapott, lezuhant, Dahl pedig koponyatörést szenvedett, ideiglenesen megvakult, orrát vissza kellett varrni. Felépülése után ismét gépre szállt, és előbb Görögországba, majd Szíriába vezényelték, 1942-től pedig a Brit Biztonsági Szolgálat észak-amerikai összekötő tisztje lett 1945-ig. Első írása, a líbiai légikalandot feldolgozó novellája 1942-ben a Saturday Evening Post hasábjain jelent meg, nem sokkal később Walt Disney rendelt tőle sztorit egy bábfilm számára, amely azonban soha nem készült el. A Gremlins (A légi manók) a RAF-folklór részét képező csintalan kis lényekről szólt, ez volt Dahl első gyerektörténete, amely nagy sikert aratott. 1945-ben hazatért Angliába, és anyjához közel, Amersham-ben telepedett le. Ettől az időtől kezdve ideje jó részét írással töltötte, novellái amerikai folyóiratok, így a Harper's, a Playboy, a The New Yorker hasábjain is megjelentek, és különböző antológiák is szívesen közölték őket. Az angliai csendből rövid időn belül New York pezsgő életébe vágyott vissza. 1951-ben újból átutazott a Nagy Almába, és egy estélyen megismerkedett a szép, népszerű színésznővel, Patricia Neallel. A kapcsolatból szerelem, majd 1953-ban házasság lett. Öt gyermekük született, közülük Olívia nyolcéves korában agyvelőgyulladásban meghalt, Theo fiuk pedig egy balesetben súlyos agykárosodást szenvedett. A házasság 1983-ban válással végződött, majd Dahl feleségül vette Felicity Ann d'Abreu-t, akivel élete végéig boldogan és teljes egyetértésben élt. Gyermekei születése után az író az ifjú közönség felé fordult, és az esti meghitten elsuttogott mesékből elkészültek olyan remekművek, mint például a James és az óriásbarack, a Karcsi és a csokigyár, a Danny, a szupersrác, a Matilda, vagy a Boszorkányok. Dahl felnőttmeséihez hasonlóan abszurd és humoros, csavaros fordulatokban bővelkedő történetek ezek, amelyekben a gyermek szemszögéből látjuk a finoman szólva is tökéletlen felnőttvilágot. Többségükből nagy sikerű film is készült, legutóbb a Tim Burton rendezte Charlie és a csokigyár feldolgozását láthattuk a mozikban. Forgatókönyvíróként is dolgozott egy időben, például a James Bond-filmek ötödik, 1967-es Csak kétszer élsz című epizódja fűződik a nevéhez. A televízióban sikerrel vetítették a Meghökkentő mesék című sorozatát. Munkásságáért világszerte több elismerést kapott, így három alkalommal is Edgar Allan Poe-díjjal jutalmazták. A népszerű író angliai otthonában, Great Missendenben hunyt el. Halála után felesége létrehozta a Roald Dahl Alapítványt, amely jelentős összegeket fordít a neurológia, a hematológia és a kultúraterjesztés területeire. 2005 júniusában egykori lakhelyén megnyílt a Roald Dahl Museum and Story Centre.
Magyarul megjelent művei:
Meghökkentő mesék a szexről, Meghökkentő vidéki mesék, Karcsi és a Nagy üveglift, Boszorkányok, Hugó és a csodaszer, A fantasztikus Róka úr és a három gazda, A szerelem illata, Spermaakció, Jámbor örömök, Danny, a szupersrác, Szuperpempő, Roald Dahl meghökkentő élete

Roald Dahl

Film (21)

Színház (1)

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások