Színház

Tengeren

színmű, 2 felvonás, 185 perc, 2008.

Értékelés:

7 szavazatból
Szerinted?

Kinn azon a tengeren

Van Dublin fölött a hegyen egy erődszerű, elhagyott épület, kicsi ablakokkal, vaskos falakkal, templomra, várra egyaránt hasonlító ház. Ez a Hellfire Club, ahol az ördög kártyán nyerte volna el a monda szerint az ott tivornyázó angol urak lelkét valamikor régen. Éjszaka volt, zúgott a szél, és a többi, és akkor a tivárnyázó angol urak társaságába kicsit részeg, de elegáns, ismeretlen úr érkezett, hogy melegedne meg egy kicsit, mielőtt továbbindul. Le is telepedett, majd be is szállt a kártyajátékba, és csöndes, de magabiztos tehetséget árulva el, sorra nyerte a köröket. Egyre nagyobbak lettek a tétek. Mikor egyik áldozata véletlen leejtett egy kártyát, lehajolva halálra váltan vette észre a pislákoló fénynél, hogy vendégüknek patái vannak. Mikor rémülten felegyenesedett, az ördög, más néven púca egy szempillantás alatt felröppent és eltűnt egy tűzgömbben, kénköves bűzt hagyva maga után. A borzalmas épület a mondában mondjuk legalábbis koponya alakú, de ez már nem olyan fontos - a ház ma is áll Dublinban, graffitis és mocskos ugyan belül, de megvan, Ballybodenből kell tovább felmenni a hegyre az R115-ösön Powerscourt felé. A Hellfire Club is valóban létezett, Sir Francis Dashwood vezényletével voltak nagyon gonoszak ott a tagok az ezerhétszázas évek közepén.

A Seafarer (Tengerész) egy óangol vers címe. Egyes szám első személyben beszél a számkivetettségről meg a dicsőséges múltról, de leginkább arról, hogy milyen kinn lenni a tengeren, magányosan. A szöveg egy angolszász nyelvű gyűjteményben maradt fenn, amelyet Exeteri Könyvnek szokás nevezni, és amelyet Leofric, az exeteri katedrális érseke állított össze 1072-ben bekövetkezett halála előtt. A verset sokan lefordították modern angol nyelvre, a körülötte kialakult valóságos divat magyarázható azzal, hogy a számkivetett tengerész ebben a versben megfogalmazott, több mint ezeréves képe hasonlít ahhoz a modern attitűdhöz, ahogy a művészek elszigetelik magukat a társadalomtól. A vers a szenvedések ecsetelésével kezdődik, de aztán átfordul abba, hogy a szerző szívesebben élne keserves életet kinn, azon a tengeren, mint a biztonságos parton, amelyet az értelmetlen hiúsággal azonosít.

Egy dublini házban, mit sem sejtve ezekről a dolgokról, egy vénember, aki nemrég vakult meg; az öccse, aki vak bátyját támogatni érkezett vissza vidékről, ahol hajóskodott is korábban; régi barátjuk, aki a feleségétől és a gyerekeitől szökött át ide; és egy másik ismerős, akiről tudható, hogy az öcs régi szerelmével él most együtt - összegyűlnek pókerezni karácsony este. Szánalmasságuk, vesztességük, az életüket rajtuk állandóan számonkérő többi ember elöl ide zárkóznak be rengeteg whiskey-vel, ebbe a hegyoldalba épült házba, amelyik Howth-ban áll, pont a város másik végén, mint a fenti régi klub. A ház a Binn Éadair-hegy oldalában áll, amelyik jóságosan és védőn magasodik a dublini öböl bejárata fölé. Biztonságos hely. Ezen a szentestén a kinti viharból egy idegen érkezik...

A(z) Bárka Színház előadása

Bemutató időpontja:

2008. december 19., Bárka Színház

Stáblista:

Szereplők

James "Sharky" Harkin
Richard Harkin
Ivan Curry
Nicky Giblin
Mr. Lockhart

Hozzászólások

F_E_B 2010 okt. 05. - 10:58:37 Előzmény alien1717
Vagy úgy.

Köszi!
10/10
alien1717 2010 okt. 04. - 08:07:51 10/10 Előzmény F_E_B
Az "alig beszélõ" Ilyés Róbert figurájára vonatkozik.
F_E_B 2009 jan. 12. - 15:27:31 Előzmény FElepHánt
"Az elsõ percektõl a színpadon van egy alig beszélõ, robusztosságában is jelentéktelen ember: az örök untermann, a totális vesztes, az elnyomott legkisebb fiú."

Ez az "alig beszélõ" tulajdonképpen igaz is lehet. Mucsi nem nagyon besztél, inkább végig üvöltözik, ugráltatja a körülötte lévõket. A stílusa mintha át lenne véve a Jancsó filmek Kapájából. PErsze ettõl még tényleg szerethetõ.

Az elsõ felvonás nagyon hosszúra sikeredett. Húzhattak volna belõle egy fél órát.
FElepHánt 2009 jan. 10. - 20:08:36
TENGEREN Göttinger Pál Bárka

Jó negyedóráig rettegve kucorogtunk: megint egy lepusztult alkoholista-darab, vicces ré-
szegek, álságos világmegváltás...?!? Hálás dolog ilyesmit játszani, a nagyérdemû derül, a kri-
tika borul - másrészt nagyon is hálátlan: öl, rombol és ripacs-nyomorba dönt. McPherson
színmûve azonban, a hosszú expozíció után igencsak beindul, fokozódó izgalmakat gerjeszt,
sõt, még gondolati értékeket is hordoz. Míg a mi Portugál-unk naturális helyzet-dráma jó
dialógusokkal, ez a mû 5 kiválóan megírt figura életre keltéséhez ad lehetõséget. A rende-
zõ félredobja a szereplõk életkorára vonatkozó elõírásokat, maszk nélkül, majdnem civil-
ben realizálja a közel azonos évjáratú társaságot, könnyedén hidalva át a játszók gyakran
húsz évnyi korkülönbségét. Göttinger Pál színészvezetését mi sem dicséri jobban, mint az,
hogy a különbözõ stílusokban szocializálódott színészekbõl, harmonikusan illeszkedõ quin-
tettet kovácsolt. Gados Béla jottányi gesztusokból építi fel "az embert, aki ott se volt",
aki egyszerre mond igent és nemet, akinek földöntúli ragyogású, szélesen gyermeki moso-
lya felér egy Guiness-reklámmal. Kontrasztja a túlfûtött mozgású, hetyke szószátyár Nicky,
akit Dévai Balázs briliáns technikáján túl, a kiérlelt jellemábrázolás komplex eszközeivel
ábrázol. Kálid Artúr elegáns gentleman-figurája alaposan kirí a lepukkant környezetbõl,
de hiszen õ nagyon messzirõl jõ és még ismeretlenebb vizekre távozik. Hahota-fokozásba
fulladó pálinka-kóstolója bravúros szóló, transzcendens fölénye mellett siralmas helyzetét
is képes megmutatni, hiszen neki még asszony sincs, aki idõnként jól elagyabulálja. Mucsi
Zoltán annyi méltatlan szerepben elkoptatott, egyedülálló egyénisége végre színpadon is
igazi lehetõséghez jut, aprólékosan kidolgozott, szó szerint a legkisebb porcikájáig ható
metamorfózisa, ezerarcú mimikája, poentírozásának pregnáns ritmikája teszi figuráját fe-
ledhetetlenné. Sok szép vak-alakítást láttunk már, de csak az õ Richardjának vaksi szemé-
be tudtunk együtt érzõ mosollyal belenézni... Az elsõ percektõl a színpadon van egy alig
beszélõ, robusztosságában is jelentéktelen ember: az örök untermann, a totális vesztes,
az elnyomott legkisebb fiú. A talányos alak titkos feszültségeket hordoz, megfejthetetlen
kérdõjel, alávetettsége szélsõséges múltat takar. Ilyés Róbert revelatív alakítása minden
sémát felülír, látszólagos eszköztelenségére õrjöngõ dühkitörésének hangrobbanása cá-
fol rá, lefokozott létezése óriási színészi teljesítmény. Szempillantás alatt képes hamuszín
szürkeségbõl a leláncolt agresszió mélybíborába vörösödni, hosszú szünetei a kényszerû
beleegyezés néma szimfóniái.
Hasonló szenzáció Göttinger Pál rendezõi munkája: öt embert mozgat, mind az öt járást
használva, magától értetõdõ találékonysággal, - nála a karácsonyfa is fegyelmezetten esik
szét darabokra, a képeknek eleje-vége, hossza és tempója, minden szónak precízen ér-
telmezett súlya és aurája van. Az elsõ rész sötétben ér véget, csak két vörös lámpás pis-
lákol fenyegetõ sejtelmességgel, késõbb az addig hajlékony átkötõ zenék vészjósló zúgás-
sá komorulnak. A póker-parti felépítése tökéletesen kiegyensúlyozott szerkezet, a végki-
fejlet felvezetése, kibontása és tetõzése: mesteri!
Különdíjat érdemel a Mûsorfüzet, lenyûgözõ képanyaga, lekötelezõen szép olvasmányain
kívül, csábító ír whiskey- és sör-kalauzt is tartalmaz...
Friss szelek csattogtatják a Bárka vitorláit, csak így tovább elõre a Tengeren!!!