Színház

Tóth Ilonka

előadás, 2016.

Értékelés:

11 szavazatból
Szerinted?

"1956. Tóth Ilonát, a budapesti Domonkos utcai kórház önkéntes vezetőjét letartóztatják.

1957. Sor kerül a forradalom utáni megtorlás legelső, egyetlen nyilvános perére, hogy a konszolidálódó kádári rendszer bebizonyíthassa a világ közvéleményének: Budapest utcáin nem ártatlan fiatalok harcoltak Magyarország szabadságáért, hanem köztörvényes bűnözők gyilkoltak ártatlan kommunistákat. A Moszkva közvetlen irányításával megrendezett színjátékper a huszonnégy éves medika, Tóth Ilona beismerő vallomásával ér véget" ? írja Szilágyi Andor, a történetet feldolgozó színpadi adaptáció készítője.
Vajon megpecsételhető-e egy szabadságharc ifjú résztvevőinek a sorsa azáltal, hogy az őket leverő hatalmi erőszak, utólag, erkölcsileg, majd mentálisan ellehetetleníti őket, ebből fakadóan elhiteti bűnüket a közvéleménnyel, és halálbüntetést alkalmaz. Mennyire hathat ki egy ilyen ítélet az áldozat későbbi megítélésére, és vajon ez az emlékezet milyen mértékben tükrözi az adott kor immoralitását és képmutatását. Nem hátborzongató-e az a tény, hogy kegyelet helyett szennyel és mocsokkal illessük ártatlan áldozatok emlékezetét-
Csupán néhány kérdés, melyek mementóként, Tóth Ilona pere óta a fejünk felett lebegnek. És mellettük néhány kulcsszó, mint kirakatper, "megdolgozás", beismerés, példastatuálás, kivégzés, nyilvánosság, besúgás, véres bosszú. A kérdésekre még nem született igazi válasz, a kulcsszavakhoz nincs megfelelő zár. Összevissza rendetlenségben röpködnek, s mi már lassan észre sem vesszük őket.
Tóth Ilona személye eggyé vált az ártatlanság fogalmával, miközben a megsokszorozott bűn, kezdve a beismerésre való kényszerítéstől a gyilkosság elhitetéséig, kedvére játszhatja halálos játékát egy fiatal lánnyal.
Ha van igazság, elsősorban a szívekben van. A törvénykezés, akkor, tökéletlennek bizonyult még a leghatározottabbnak tűnő ítélet erkölcsi megtámogatásában is.
Az idő pedig úgy szentesít ? tapasztalhattuk már számtalanszor ? ahogy a szélfúvást kihasználó szabad vitorlás választja meg haladási irányát: leginkább nem ő dönti el, merre száguld. Nekünk azonban jó volna visszanézni, akár visszafordulni, szél ellen vitorlázva.  És tevőlegesen emlékezni, mert csak így menthetjük a menthetőt: saját jelenünk múltból fakadó létjogosultságát.

 
Bódi, fiatal rendőr ? KRAUSZ GERGŐ, Obersovszky Gyula ? SZÉP DOMÁN,
Gáli József ? MÉSZÁROS MARTIN, Fiatal történész ? BENEDEK DÁNIEL,
Erdélyi Károly, Kádár János titkára ? TAKARÓ KRISTÓF, Sándor József, Kádár János titkára ? MUCSI KRISTÓF, Kollár István ? HABODÁSZ ISTVÁN, Gönczi Ferenc ? BÁNFÖLDI SZILÁRD, Gyöngyösi Miklós ? RÁBAKÖZI GERGŐ, Asszisztens, sminkes ? SZILÁDI HAJNA, Takács, fiatal forradalmár ? BERGENDI BARNABÁS, Véradó atyafi ? BERA MÁRK,
Operatőr ? ARATÓ ÁRMIN, Sturcz Edit ? KÁDAS PETRA, Csorba Erzsi ? PAPP BARBARA, Titkárnő ? TÖRÖK SÁRA

Gyerekszereplők:
Kislány Tóth Ilonka ? Hovanyecz Petra, Kalmár Rozina
Pásztorok - Bóna-Tarnik Bence, Csepregi-Horváth Péter, Fülöp Zalán Zsolt, Haszon Ákos, Vidnyánszky Mátyás

A(z) Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2016. október 25., Nemzeti Színház

Stáblista:

Szereplők

Tóth Ilona
Tóthné, Tóth Ilona édesanyja
Lódi, idős rendőr
Molnár György ügyész, Radó Zoltán bíró
Grisin, szovjet alezredes
Szerov, szovjet tábornok
Kardos János ügyvéd
Virágárus
Szentgáli nyomozófőhadnagy, volt ávós

Alkotók

Hozzászólások