Rakhshan Bani-Etemad az egyik legjelentősebb iráni dokumentumfilmes. A Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon díjazott filmjéről mondja: "2001-ben, amikor forgatni kezdtem A mi időnket, nagyon nagy lett a nők szerepe a politikai eseményekben. Több mint 700 volt az önjelöltek száma a köztársasági elnöki posztra, és ebből körülbelül 120-an nők voltak. Közülük választottam ki egyet, egy fiatal nőt, Arezoo-t, hogy bemutassam és megvizsgáljam döntésének okait. Arezoo akkor jelöltette magát a köztársasági elnöki posztra, amikor az égvilágon nem volt semmije, de így akarta igazolni a változáshoz való viszonyát, és jelezni: nemcsak a maga, de mások számára is óriási szükség lenne az életkörülmények és lehetőségek javítására. És miközben forgattam, arra gondoltam, hogy micsoda társadalom az, ahol az emberek csak akkor tudják kimondani az érzéseiket, csak akkor képesek a vágyaikról beszélni, amikor köztársasági elnöknek jelöltetik magukat." A megrázó dokumentumfilmből kirajzolódik egy kislányát egyedül nevelő, erős, ám mégis védtelen asszony életsorsa, ugyanakkor betekintést nyerhetünk a jelen Iránjának társadalmi problémáiba és sajátságos választási rendszerébe is.