Jennifer Kaytin Robinson

Bosszúra készen

A film első fele maga a kínszenvedés. Tipikus 2020-as évekbeli, amerikai gimnáziumban játszódó tinimozi safe space-szel, MeToo-zással, ”patriarchátussal” plusz egyéb femináci szólamokkal, leszbikkel, querekkel, szánalmas, irritáló, főként elkényeztetett, újgazdag karakterekkel, ócska színészi előadásokkal és röhejes drámázással. Mindezt úgy, hogy közben a bosszúállás-mások ellen való szövetkezés hálás témáját veszi elő.
De aztán a közepe tájékánál befigyelnek fordulatok: az első még életszerűnek is hat, a legfontosabb pedig nagyot dob a sztorin, illetve a hangulaton, ráadásul vele együtt a karakterfejlődés + az erősebb alakítások ugyancsak megérkeznek. Ám az idill nem tart sokáig, mert a lehető legprimitívebb módon oldják meg a finálét, valamint zárják le az addigra már szarrá csűrt-csavart cselekményt, ezzel telibe fosva mindazt, amit a mozi nagy nehezen elkezdett építgetni. A befejezés egyébként kiszámítható volt, mint ahogy a femnácizmus további erőltetését szintén lehetett sejteni.
A színes, harsány képi világgal megáldott, természetesen netflixes alkotást sikerült 2 órásra duzzasztani.

1/10