Rég láttam ilyen demagóg szemetet, főleg, hogy valójában provokatívnak akarja eladni magát.
Egyenruhában és gumibottal nagylegény
Mielőtt valaki elhinné, hogy futball-huliganizmusról szól a film, akár felkorbácsolja ez az érdeklődését, akár taszítóan hat, szögezzük le, hogy igen vékony szálon kapcsolódik ez az egész sztori a szurkolókhoz. Még akkor is, ha a fontos dramaturgiai fordulópontok valóban a stadion környékén, ultrákkal való összecsapásokon történnek, de egyébként maga a sztori vastagabb része már más irányba visz. Kezdve az elején: eleve a cím már gyanús. Az A.C.A.B. rövidítés jellemzően a futballhuligán szubkultúrában használatos, de olyannyira jellemzően, hogy ezt így kiemelni tényleg közönséges hatásvadászat. Ráadásul főcímzenének beletették azt a Seven Nation Armyt a White Stripestól, amelyik a 2006-os világbajnokságon vált az olasz szurkolók kedvencévé, azóta pedig szerte a világon fel-felhangzik dallama a lelátókon. Ez a kettő együtt már a bulvármozi gyanúját veti fel, legalább is annak tükrében, hogy aztán elég messze kerülünk a huliganizmustól. Annyiban mindenesetre valóban nevezhetjük provokatívnak a filmet, hogy a hősei valójában a rohamrendőrök. Akik össze-vissza verik a szurkolókat, a bevándorlókat, a skinheadeket, illetve időnként amazok is egymást.
[img id=486696 instance=1 align=left img]Tutti Avanti
Az például nagyon érdekes, hogy a fasizmus megítélése Olaszországban mennyivel árnyaltabb még a mai napig, mint más akár nyugat-, akár kelet-európai országokban. Ott a Mussolini-nosztalgia egy egészen megtűrt jelensége a mindennapoknak, legalább is ez jön le a filmből. S hogy például erről nem formál véleményt, azzal azt a látszatot kelti, mintha a kívülálló nézőpontját venné fel, de ennyire sajnos nem szofisztikált. Egyértelmű hősei a rendőrök, az ő hibáik, gyarlóságuk és betyárbecsületük újra és újra történő felemlegetése teremtené meg a szándék szerint a velük való szimpátiát. Mert hát stresszesek ők is, az egyiket elhagyja az asszony, a másiknak a fia kopaszokkal bandázik, hát istenem, csoda hogy néha összetörnek egy-két orrot gumibottal?-kérdezi az A.C.A.B., és ezen a ponton azért jó érzésű néző megálljt parancsol a hülyeségnek. Még ha épp ellenkező irányból közelítene, és arról próbálna beszélni (nem választ keresni, ilyen sokat nem kérnék), mi a motivációja annak, aki lábon szúrja a rendőrt, azt mondom, az egy provokatív film volna. Ám ez a két nézőpont annyiban mégsem felcserélhető, hogy ebben az esetben mégiscsak a hatalom gyakorlóiról, a hatalommal való visszaélő erőszakosokról van szó, őket próbálja a film emberközelivé tenni, így ha úgy tetszik, paradox módon épp a film vesz fel fasiszta nézőpontot.
Te is, fiam?
Mondjuk azt elfogadom, hogy ultrákról, huligánokról sok film készült már (nem feltétlen jutottak el Magyarországra), így ebből a szempontból akár jó ötletnek is tűnhetett meghallgatni a másik felet – de mivel a filmben az égvilágon senki nem jó fej, szó nem lehet azonosulásról, nos, így az klub- és egyéb szimpátiától függetlenül nem lehet működőképes. Még akkor sem, ha igyekszik a karaktereinek valóban életszagú háttértörténetet adni a magánéleti problémákkal, hogy aztán azokat szépen össze is szője a munka velejáróival. Sztorinak tehát még nem is tűnik rossznak. Ám hiába világos, hogy ők ugyanúgy utálják és ha tehetik, vegzálják is a bevándorlókat, mint a velük szemben álló huligánok, a sztori ziccert hibáz azzal, hogy nem repül rá határozottabban a párhuzamokra. Pl. hogy a rendőrőrs falát díszítő graffiti ugyanúgy római légiósokként ábrázolja a rendőröket, ahogy egyébként ezt a motívumot az olasz szurkolói csoportok is előszeretettel alkalmazzák önmagukra vonatkoztatva. Erről a kettősségről érdemes lett volna beszélni, csakhogy a film épp a szurkolókat hagyta ki belőle. Igen, végső soron nem tett mást, mint fogta mindazokat a szubkulturális jegyeket, amelyeket jellemzően az ultrák a magukénak vallanak, valamint azokat az ismereteket, amelyeket évtizedek alatt a szociológusok összeírtak súlyos tankönyvekbe, és nemes egyszerűséggel a huligán szót átírta rohamrendőrre. Hát a pofám leszakad.
Kinek ajánljuk?
- Akik elhiszik, hogy minden zsaru rohadék. Vagy hogy minden szurkoló. Vagy minden újságíró.
- Akik mögé akarnak látni a rohamsisaknak, mert amúgy soha eszükbe nem jutott, hogy ez egy stresszes szakma.
- Akik keveslik az olasz filmeket a jelenlegi palettáról.
Kinek nem?
- Futballszurkolóknak.
- Rendőröknek. Még vérszemet kapnak.
- Akiket oszlattak már finom eszközökkel tömegrendezvényen.
5/10
