Miben reménykedtünk? Miért dőltünk be az előzetesnek? Miért éreztük úgy, hogy ez még kúl is lehet? Hiszen egyértelmű volt, hogy ebből bukta lesz. Mégis, mit várhat az ember egy olyan képregényfilm második részétől, aminek már az első része is vállalhatatlan volt, amiben Nicolas Cage a főszereplő, és amiben lángoló motorral ugrat a rosszfiúk közé egy csontváz?
Bizony, hiba volt elhinni, hogy bármi is összejöhet a Szellemlovasnak. Hiába ígért a trailer az előzőnél jobb látványt, ütősebb, csonttörőbb akciókat, fergeteges humort, hiába reméltük, hogy a Crank alkotói csak ki tudnak valamit hozni a démoni motorosból – ebből semmi sem valósult meg. Cserébe az, amit nem ígért, amiről úgyis tudtuk, hogy katasztrofális lesz, tényleg az lett.
Például nem hiszem, hogy bárki is nagy összegben fogadott volna arra, hogy izgalmas, csavaros, sokrétű történettel fog a film rendelkezni. Minek is – itt a zúzás a lényeg, márpedig az ilyen mozikban hanyagolni szokták az ilyesmit. Hát, tényleg borzasztó primitív lett. Mivel szerepel benne az ördög, nyilván kell egy gyerek is, meg valami prófécia, aztán a gyereket megpróbálja elragadni a gonosz valami méggonoszabb terv érdekében, a jók meg megpróbálják megvédeni a srácot. Slussz, ennyi, ha valami nem tetszik, vagy nem illik a koncepcióba, mindegy, a néző menjen a pénztárba reklamálni.
Arra sem számíthattunk nagyon, hogy majd felejthetetlen karaktereket keltenek életre zseniális színészek. Az egyetlen női szereplőnek nyilván bombázónak kellene lennie – de Violante Placido a valóban szép szemei villogtatásán kívül az égvilágon semmire sem képes. Mivel a történet nagy része Romániában, a Kárpátokban, meg mindenféle hűvösebb helyszíneken játszódik, olyan nagyon (az amúgy nyilván hódító) testalkatát sem képes bevetni – bőrdzsekiben meg egyszerűen nem elég szexi, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy nincsenek szavak arra, mennyire pocsékul játszik. Azon nem lehetünk meglepődve, hogy egy fiatalkorú nem kiforrott, jó színész, de az elmúlt években el lettünk kényeztetve, elszoktunk az ennyire gyenge gyerekszínészektől a moziban – leginkább a nyolcvanas években látottakra emlékeztet a színvonala. Ciarán Hinds nem tudom, miért vállalhatta el az ördög szerepét, de mintha szándékosan szabotálni akarta volna a filmet. Nicolas Cage még mindig pocsék formában van, Cristopher Lambert arca tele van firkálva, és különben sem szerepel összesen fél percnél többet – Idris Elba az egyetlen, akinek nem kell szégyenkeznie. Az is igaz persze, hogy az ő karaktere az egyetlen, ami meg van írva rendesen. Najó, közepesen. Egy fekete bőrű alkoholista pap, aki szakadt bőrkabátban motorozva harcol a gonosz ellen – hát, ez a csúcspontja a Szellemlovas 2-nek.
De nem csak a figurák és a történet van pocsékul megírva – a párbeszédek is siralmasak. Olyasmikre gondoljunk, hogy a kommunikációban részt vevő egyik fél rendre csak annyit tud nyilatkozni, hogy fintorogva azt mondja „aha, persze”, és ezzel ki is fújt a hozzájárulása az elvileg feszültségkeltő (vagy inkább gyanúsan játékidő-kitöltő) beszélgetéshez.
Nyilván rátesz minderre egy lapáttal a szinkron is (mivel valamiért nálunk nem létezik olyan, hogy feliratos 3D mozi) – érződik, hogy a szinkronszínészeknek is erőltetniük kellett magukat, hogy egyáltalán valamilyen szinten bele tudják élni magukat a történetbe. Plusz a szinkronnal elveszett az amúgy valószínűleg létező hatásvadász effektek egy része is: így eshetett, hogy a Szellemlovas üvöltése, amely nyilván mindenféle pokoli felhangokkal felturbózott, valódi, hörgő ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁRRRRGH volt, egy vánnyadt ááá…ááá-vá változott, ami már annyira kínos, hogy konkrétan nevetést váltott ki a nézőtéren.
De legfájóbb, hogy a látvány is alig-alig élvezhető. Arra csak legyintenénk, hogy az operatőr nem használta ki, hogy milyen gyönyörű helyeken játszódik a "történet" – ez nyilván nem az a film, amiben el-elkalandozik a gyönyörűen fényképezett tájakon a tekintet. De az akciójelenetek is érthetetlenül gyengék lettek. Egyrészt a kamerarángatás miatt – lehet ezt az eszközt jól is használni, de amikor egy hatalmas, lángoló gépezet, egy konkrét bányagép aprítja a rosszfiúkat, akkor azt igazán meg lehetne mutatni rendesen, nem csak véletlenül bevillantani egy-egy pillanatra egy kis részletét, merthogy itt menekülés meg rettegés van, úgyhogy rángassuk a kamerát ezerrel.
A másik probléma meg, hogy a Szellemlovas feleannyit bunyózik, mint kellene. Persze, a láncával égeti a gonoszt, meg ugrál motorról autóra és vissza, és lángol meg füstöl a feje szépen – de a rosszfiúk egy tetemes részét úgy likvidálja, hogy meredten rájuk néz. Hosszú percekig bámulja őket félrehajtott fejjel, erre azok saját bűnös életük súlya alatt összeroskadnak és meghalnak. A másik zseniális módszer, hogy rájuk ásít. Najó, igazából szájtól szájba módszerrel kiszippantja/bezabálja a gonosz lelküket – de miért is volt ez jó megoldás? Ott állnak körben, mindenkinek a kezében fegyver, minden adott egy iszonyatos csetepatéra – erre odaáll egyikük elé bámulászni meg ásítozni, miközben a többiek dermedten nézik őket. Hát, ez se nem látványos, se nem izgalmas, se nem akciódús – annál inkább unalmas.
Lehetne még folytatni, sorolni az indokokat, miért nem kell megnézni ezt a filmet, de nem éri meg még ennyit sem. Vannak alkotások, amiket nagy ívben el kell kerülni: a Szellemlovas második része ilyen, ennyit elég is tudni róla.
