Temetetlen múlt

Michelle Pfeiffer retteg. Aggódik lányáért, aki egyetemi tanulmányai miatt szakad ki a családi fészekből; aggódik férjéért (Harrison Ford), aki az általa vezetett tanszéken folytatott kísérletei miatt többet törődik a fehéregerekkel, mint vele; aggódik a szomszédba nemrég beköltözött házaspár nőtagjáért, aki először kétségbeesve sír a kertben, majd hirtelen nyom nélkül eltűnik. Ráadásul a gyönyörűen felújított tóparti házban egyre több rejtélyes dolog történik...

Nem egyszerű tehát az a helyzet, amelyet Robert Zemeckis felvázol vadonatúj mozijában. S bár korábbi munkái alapján nem éppen egy thriller volt a leginkább várható mű tőle, Zemeckis bebizonyítja, hogy ehhez a műfajhoz is ért. Filmjével nem titkoltan a nagy előd, Alfred Hitchcock előtt kíván tisztelegni. Idéz is a mestertől rendesen. A "bemelegítésben" a Hátsó ablak című Hitchcock-klasszikus kulcsmotívumai köszönnek vissza, míg Alan Silvestri zenéje mintha csak a "Psycho" akkordjait visszhangozná.

De a kezdeti rejtélyek megoldódnak a film közepéig, a közönség pedig rájön, hogy a valódi izgalmak még csak ezután következnek. Kísérteties hangok, maguktól működő elektronikus berendezések és egyéb megmagyarázhatatlannak tűnő jelenségek borzolják a háziasszony és a nézők idegeit. És hogy mi állhat mindezek hátterében? A rettegésből erőt merítő Michelle magánnyomozásba fog, melynek végkifejlete szó szerint halálos. Mi pedig csak abban reménykedhetünk, hogy az igazságba nem ő fog belehalni.

Izgalmas, lenyűgöző színészi játékkal és a számítógépeket a rettegés szolgálatába állító látványvilággal fűszerezett mozi a Temetetlen múlt, amely követi a suspense-thrillerek legnemesebb hagyományait. Michelle Pfeiffer egyszerre erős és sebezhető, míg Harrison Ford talán pályájának eddigi legösszetettebb figuráját alakítja.

Zemeckis filmje is azt bizonyítja, hogy a napjainkban oly divatossá vált természetfeletti rémfilmek megüthetik a klasszikusok által felállított mércéket, s hogy a valódi gonoszság ugyanott gyökeredzik, ahol az igazi rettegést is átéljük- az emberi lélek legmélyén.