Star Trek: Discovery

A klasszikus Star Trek (TOS) előtt egy évtizeddel játszódó sorozat ugyan eddigi két évadával csalódást okozott, de a látványra nem lehetett panaszunk, és trükkök terén is igencsak odatették magukat az alkotók. A Star Trek legjobb hagyományai szerint számos idegen lényt láthatunk a sorozatban, és ezúttal nem csak valami szemölcs vagy csík az orron jelzi, hogy a karakter nem ember, sőt, még a klingonokat is átfazonírozták, bár ez talán annyira nem volt bölcs döntés.

Mocsárlény

Sajnos idő előtt, az első évaddal kaszálták el a DC képregénysorozata alapján készült sorozatokat, méghozzá egy bürokratikus hiba miatt, így adóvisszatérítési gondok miatt, ha folytatták volna a sorozatot, az alkotók jóval kevesebb pénzből gazdálkodhattak volna, és a minőség rovására ment volna. A címszereplő egész testét fedő maszk 95 százalékban "igazi", és csak egy keveset turbóztak rajta az utómunkálatok során. A sorozat egyébként telis-tele van a maszk- és trükkmesterek szakértelmének egyéb bizonyítékaival is: gondoljunk csak az első rész biohorrorjára, az organikus förmedvénnyé burjánzó fertőzött hullára. Fantasztikus!

Lidérces mesék éjszakája

Ugyan történetével nem hagyott maradandó élményt az Alvin Schwartz amerikai folklórból válogatott, gyerekeknek szóló rémtörténet gyűjteménye alapján készült film, de az eredeti, amerikai gyerekek számos generációjának komoly rémálmokat okozó rajzok lidércnyomását az alkotók tökéletesen megjelenítették. Stephen Gammell illusztrációi fittyet hánynak a tényre, hogy tulajdonképpen egy gyerekkönyv lapjait díszítik, és hatásosan elevenítik meg a lidércnyomást: gondoljunk csak a film kórházban császkáló, rémisztő kövér nőjére, a madárijesztőre, vagy a tagjait ide-oda csavargató rémalakra.

Csernobil

Szörnyű látvány, hogy a radioaktivitás hogyan roncsolja szét a húst: Daniel Parker maszkmester három hónapon át kutatott, hogy a sorozatban minél pontosabban megjeleníthessék ezt a borzalmat. Már csak azért is tartott ennyi ideig, mert kevés korabeli fotó található a csernobili atomkatasztrófa áldozatairól, és azok jó része is inkább szovjet propagandafotó.

A mandalori

Szerencsére a Star Wars, ha másban nem is, de látványban igyekszik a klasszikus trilógia hagyományait követni, ugyanis rengeteg filmes trükköt láthattunk az új trilógiában, és az első élőszereplős sorozatban, A mandaloriban is. De elég, ha csak annyit mondunk: Baby Yoda. Azért is zabálja annyira az egész világ, mert a legtöbbször a gondosan elkészített kis lényt látjuk, és nem CGI-t, így egészen más a hatása, valóságosnak tűnik. Ölelgetné is mindenki az apró jószágot.

Hellboy

Borzalmasan pocsék, ellenszenves film, és nem tudta eldönteni, hogy az előző két Hellboy folytatása, vagy remake-je legyen, így azok számára, akik nem ismerik a képregényt, érthetetlen sületlenség lett, de akik ismerik, azoknak is egy katyvasz. A trükkök és a maszkok legalább jól sikerültek, bár jóval kommerszebb és fantáziátlanabb mindegyik, mint Guillermo del Toro filmjeiben. 

A Sötét Kristály: A lázadás kora

2019 egyik csodálatos meglepetés sorozata a Jim Henson fantasy bábfilmjének előzménye volt, és ékes bizonyság arra, hogy a maszkok, bábok, épített díszletek mennyire fantasztikusan tudnak működni ma is. A Sötét Kristály: A lázadás kora tíz részes, eszméletlenül látványos bábfilm, maga a nagybetűs varázslat.

(Forrás: stanwinstonschool.com)