B@zmegcunami művészi szinten – öt szókimondó klasszikus a rendszerváltás idejéből

A változás szele jó három évtizede a magyar szinkronon is érzékelhető volt: míg korábban még a fahangú VHS-narrátorok is „a kutyafáját”-ként interpretálták a „fuck you”-t, a magyar szövegek hirtelen a Ganxsta Zolee-szerzemények előfutárává váltak. Ezt pedig részben Schéry András műfordítónak köszönhetjük, akinek néhány szófordulata már jóval a Ponyvaregény előtt is klasszikussá érett.

Következzék öt szinkron a rendszerváltás környékéről Schéry szövegeivel, mely anno garantált belsőfül-gyulladást okozott a nézők prűdebb hányadánál!

Törvényre törve (1991)

A megszépítő messzeség filmes nívó esetében is létező fogalom – ez volt az első benyomásunk, miután a napokban belefutottunk az ominózus akciófilmbe, melyet Steven Seagal pályafutásának egyik ún. főműveként szokás emlegetni. A kungfupandává terebélyesült mimikamestert sok mindennel lehet vádolni, csak azzal nem, hogy sokoldalú lett volna, mégis megannyi kiváló szinkronhang társult hozzá Rosta Sándoron vagy Csernák Jánoson át egészen Reviczky Gáborig. De ahogy

Szakácsi Sándor orgánumán reptette a lóf@szokat a szóban forgó produkcióban,

az barátok közt is örökérvényű volt. Ennél szemléletesebb példát pedig keresve sem találtunk volna hozzá:

 

48 óra (1982)

A demók még jók voltak, de aztán eladták magukat!” – így szól a szállóigévé nemesült kritika, mellyel egykori underground zenekarokat szokás illetni. És hajszál híján ugyanez érvényes a 48 óra szinkronjára is. A legelső szinkron a UIP Dunafilm megbízásából készült Schéry eredeti magyar szövegével, mely hűen adta vissza az eredeti mű nyelvezetét, és még az sem volt különösebben zavaró, hogy a Csernák János – Felföldi László páros némileg elütött a Nick Nolte – Eddie Murphy duótól. Aztán a királyi Magyar 2 1992-ben minden autentikus kifejezést kigyomláltatott a szinkronból,

és kollektíven fakadhattunk sírva minden „frász essen beléd” és „az ördögbe is” hallatán.

Legvégül a TV2 is megrendelte saját verzióját: Vass Gábor és Dörner György minden szempontból telitalálat volt, csakhogy a magyar szöveg ezúttal is szalonképessége miatt vált szalonképtelenné.

 

 

Baseball bikák (1988)

Titulusa szerint a Baseball bikák romantikus vígjáték, ám ha csupán szóhasználatát vesszük alapul, akkor

Salétrom utcai trashrealitynek is beillett volna.

Legalábbis az 1990-es, klasszikus szinkronnal, Szakácsi Sándor, Rátóti Zoltán és Kránicz Lajos közreműködésével. Nem mellesleg egyike volt a korszak első szinkronizált filmjeinek, melyben bibliai értelemben vett káromkodás is elhangzott. (Bár az Indul a bakterház csendőrös jelenete után talán ez nem is okozott nagy felhördülést.) A magyar változat későbbi munkatársai természetesen ezt sem hagyhatták annyiban, így később két b@zmeg-mentesített, jóval gyengébb szinkronváltozat is napvilágot látott.

 

 

Vaklárma (1989)

Egy rossz magyar változat még

a legminőségibb produkciók esetében is mérhetetlen pusztítást tud végezni.

(Aki kételkedne ebben, próbáljon csak meg egyetlen részt végigszenvedni a Waczak Szálló szinkronizált változatából!) És ennek a fordítottja is többé-kevésbé igaznak mondható. Talán nem véletlen, hogy a Dutyi dili Magyarországon kívül kb. mindenütt a B-ligában szerepel, és ugyanez vonatkozik a Vaklármára is. Debütálása idején a kritikusok is csúnyán lehúzták a Richard Pryor – Gene Wilder páros harmadik filmjét, ellenben Schéry András 18+-os szövegei, Hazai György szinkronrendezői munkája, és persze a Helyey László-Márton András duó jóvoltából itthon a mai napig komoly kultusz övezi.

 

 

Ford Fairlane kalandjai (1990)

Ha létezik hivatkozási alapként funkcionáló mű, mely bemutatja, hogyan kell egy tökéletesen középszerű filmből magyar szöveg és szinkron segítségével kultfilmet csinálni, az a Ford Fairlane kalandjai. Hogy csak egy példát említsünk:

a legendás „eszem-f@szom megáll” eredetiben így hangzik: „unbelievable (hihetetlen)!”

Ha valamely kereskedelmi csatorna a 12-es karika reményében kísérletet tett volna a filmben hallható hasonló szófordulatok finomítására (ezzel együtt Nagy Feró lecserélésére), a közönség vélhetőleg betört kirakatokkal, felborított kukákkal és lángoló középületekkel honorálta volna a törekvést.