Két szó jut eszembe: Fisi-Fosi

Nagyon szép képek (tájak) vannak benne az tény, de ha ilyet akarok nézni, akkor bekapcsolom valamelyik ismeretterjesztõ csatornát. Meg persze van mondanivalója, hogy fontosak a családi értékek, de az megint egy másik kategória. Viszont ha egy filmet eladnak vígjátéknak, és a fõszereplõi Jack Black, Owen Wilson és Steve Martin, akkor arra számítok, hogy jókat fogok nevetni. Szerintem joggal érzem, hogy át lettem b****va. Valóban szégyen, hogy ezt meg lehet tenni.

Eggyel több pontot adnék a filmre, mint amennyit nevettem alatta, úgyhogy tõlem kap 1 egész pontocskát.

Szomorú, hogy még mindig ál-vígjátékokkal árasztják el a piacot. Ha nem Jack Black, Steve Martin és Owen Wilson lennének a fõszereplõk, a kutya nem nézné meg. Így viszont minden mozinézõt "palimadárnak" néztek. Nem vígjáték az, ami semennyire sem próbál viccesnek lenni. Természetfilmnek kevés, drámának nulla, úgyhogy csak egy jól megtermett maszlag maradt. Volt az íróknak egy jó ötletük és a jó szereplõgárdával akartak belõle sikert csinálni, de pár szép felvétellel ez kevés. Minek is kellettek ehhez szinészek, giccses, unalmas karakterekkel? 1/10

Nem olyan rossz film ez mint amilyennek lehúzzák egyesek. Nem az a tipikus hahotázós viccekkel tûzdelt vígjáték, de nem is baj, hogy kicsit más. Inkább rávilágítja a természet egyszerûségére a kikapcsolódni vágyó nézõt és az olyannak aki nem tud röhögni a Ted vagy az Amcsi pite alpári "humor"-nak nevezett valamijén ami fisi-fosiban, piki-pukban meg csöcsörészésben kimerül tökéletes lazítás lehet. Nem erõltetett, nem nagyot mondó, nem alpári és nem nyomulós, egyszerûen csak jó és ez jó. 7/10.

A film egy igen tipikus hollywood-i termék, de én nagyon örülök, hogy ilyen híres színészekkel egy picit reklámozzák a természet szeretetét, kiváncsi vagyok, hogy jött ez össze ilyen gárdával (HW típussztárokkal).

Szóval hajrá amcsik, ezeket még lehetne tolni, van még pár állatcsoport, no meg egyéb élõlény...

Hali.

Nem sok jó :)

"27 centi, de élete során több százezer mérföldet tesz meg. Se útlevél, se biztonsági szolgálat. A teljes szabadság." Ezt mondja Brad (Jack Black) apjának ebben a filmben az Amerikai lilérõl. Õszinte alázattal, tisztelettel, szeretettel...
Nem kacagtam végig ezt a másfél órát, nem dúdolom azóta a betétdalait, mert ez a sztori nem a hatalmas poénokról, s nem a rockzenérõl szól. Mosolyogni persze mindvégig lehet rajta. A film elején van egy jelenet, amikor a munkatársa megkérdezi Brad-et: "Mit zúzol, haver?"... Õ átadja a fülhallgatót, s mi szól belõle?! Madárhangok... A srác ugyan kissé zavartan néz Brad-re, de azt mondja: "Roll On"... Jack Black rajongók biztosan értik a poént... :-)
Változik minden, formálódunk mindannyian, az élet folyamatosan alakít minket. Az évek súlya alatt a nagy csiszolódási folyamatban néha talán ott is karcolódunk, sérülünk, ahol már fényesek voltunk, mint a gyémánt. Nehezebben befogadhatóak, lassúbbak, "értelmetlenebbek" ezek az újabb Jack Black filmek is, mint amilyenek a régiek voltak, de hála Istennek abban nem változnak, amiért korábban is a leginkább szerettem õket, meg van bennük a szívbõl lelkesedés! Halkabb, finomabb, mint a Rocksuliban, ahogy a madarak éneke is szolidabb egy rockkoncertnél. :-)
Bevallom õszintén, több tekintetben is elfogult vagyok ezzel a filmmel. Minden tiszteletem az alkotóké témaválasztásuk miatt, szívesen megkérdezném Tõlük, foglalkoztak-e valaha asztrológiával... :-)
Aki nem látta a filmet, annak most röviden leírom, mirõl van szó: a történet hõsei arra szánnak az életükbõl egy (vagy több) kerek évet, hogy a lehetõ legtöbb madárfajt lessenek meg. Lehet ezt értelmetlen hóbortnak, egyfajta sportnak, de akár küldetésnek is nevezni. Stu (Steve Martin) meséli egy hölgynek: "A Nagy Év verseny a jó öreg becsület rendszeren alapul, csak azért fényképezzük le a madarakat, amiért Ön lefotózná a Tadzs Mahal-t"... :-)
Három fõszereplõ van.
Kenny Bostick (Owen Wilson) menõ tetõfedõ vállalkozó, aki 2003-ban már rekordot döntött, 732 madarat számlált meg, de a történet évében újra belevág.
Stu sikeres üzletember, aki élete során igen keményen megdolgozott azért, hogy egyszer megvalósíthassa gyermekkori álmát, Nagy Évet "csinálhasson". (A történet szerint 1900 óta igen sokan hódolnak ezen szenvedélyüknek, hogy madárfajokat számlálnak Észak-Amerika területén.)
Brad 36 éves fiatalember, aki hosszú évek óta gyûjt a Nagy Évre, valahogy nem találja meg boldogságát sem a munkában, sem a kapcsolataiban (rövid ideig nõs is volt).
A körülöttük élõ emberek szinte kivétel nélkül ostobaságnak tartják a "madárlesést", hiszen a fõdíjjal nem jár pénznyeremény, társadalmi elismerés, hírnév. Stu-t az üzlettársai próbálják minden erejükkel lebeszélni küldetésérõl, megvetéssel, szinte már utálattal emlegetik a madarakat, számukra felfoghatatlan, hogy jelenthetnek Stu számára többet a pénznél, üzleti terjeszkedésnél, csak azt tudják elképzelni, hogy Stu megõrült. Családjával már könnyebb dolga van, feleségének, gyermekeinek egész életük során biztonságot teremtett, õk nem haragszanak "hóbortjáért".
Bostick felesége viszont válással fenyegetõzik, s a történetbõl kiderül, már több nõ elhagyta korábban fura szenvedélye miatt. Egy veszekedés során megjegyzi nejének: "A válásaim oka nem a Nagy Év volt, egyéb problémák is voltak!", de az asszony meg sem akarja ezt hallani...
Brad-nek apjával támad komoly konfliktusa a madarak miatt. A fater szerint kezdenie kellene valamit az életével végre, nyilván ez azt jelenti, be kellene állnia a sorba, munka, házasság, gyerekek, s halál, úgy hogy soha nem is álmodott, nem is élt...
Fõhõseink persze nem hagyják magukat, belevágnak a Nagy Évbe! Sok kalandot megélnek, s Brad és Stu közt igaz barátság születik.
Itt kell megemlítenem, miféle asztrológiai vonatkozást vélek felfedezni a filmben.
Miért pont madarakat lesnek???
Az asztrológusok egy nagy világévet 12 világhónapra osztanak. Arról már sokat hallottunk, hogy a Krisztus utáni 2000 év a Halak világhónap idõszaka. Többen úgy gondolják, még nem léptünk át a Vízöntõbe, még többen úgy, hogy már igen. Akárkinek is van igaza, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy ezek a korszakok egymásba folynak, a Halak minõség egy darabig még éreztetni fogja hatását. (Lehet, hogy én túlzottan idealista vagyok, de hiszek benne, hogy az elõttünk álló 160 évben a Halak szellemiség még jelentõs pozitív változásokat fog hozni az emberiség gondolkodásában, sorsában.) A mûvészet a kezdetek óta használ asztrológiai szimbólumokat, szeretettel ajánlom Tóth Bálint elõadásait ebben a témában: Az égig érõ fa, a Fehérlófia, vagy a Mátrix sajátos elemzését... A mesékben, regényekben, filmekben gyakran megfigyelhetõ, hogy az alkotók mind a "nyugati", mind a kínai jegyeket használják. Ha egymás után végigfutunk a két asztrológiai rendszeren, bizony sok esetben igen nyilvánvaló analógiákat fedezhetünk fel: Ikrek-Patkány, Rák-Bivaly, Oroszlán-Tigris, Szûz-Nyúl, Mérleg-Sárkány, Skorpió-Kígyó, Nyilas-Ló, Bak-Kecske, Vízöntõ-Majom, Halak-Kakas, Kos-Kutya, Bika-Disznó.
HALAK-KAKAS: a film elején látunk egy kukorékoló kakast, ami tulajdonképpen madár, vagyis a történetben a madarak a Halak minõséget szimbolizálják (érzelmeinken keresztül fedezni fel a világot, csodálatos képzelõerõvel, hatalmas kreatív erõforrásokkal bírni). Ha az ember végignézi a filmet, azt láthatja, hogy a fõszereplõk lelkivilága (Bostick önvizsgálata), élete (Stu örömteli várakozása a nagypapa szerepre), emberi kapcsolatai (Brad viszonyának megváltozása édesapjához, szerelmének megtalálása) is komolyan közelednek az ideális Halak lelkiséghez a Nagy Év vége felé. A Nagy Év során pedig számtalanszor tanúbizonyságot tesznek ötletességükrõl, akkor is, ha bájosan esendõek, vagy ha agyafúrtan simlisek a "gyõzelem" felé vezetõ úton...
Stu egyértelmûen csak nyer azzal, hogy végre nyugdíjba vonul, s az üzlet helyett családjának szenteli idejét, hiszen nem több pénzre, hanem több meghitt pillanatra van szüksége ahhoz, hogy élete utolsó szakasza kiteljesedjen.
Brad kitartását, elhivatottságát látva édesapja tisztelni kezdi fiát, belátja, hogy bizony a legnagyobb értékek nem mérhetõk pénzben, a sikeres ember az, aki megvalósítja saját álmát, nem a szüleiét, nem a társadalom által fejébe tukmált "sablonálmot", hanem a sajátját.
Hogy Bostick nyert, vagy veszített, azon biztosan többen vitáznának velem (egyébként is Õ a legellentmondásosabb karakter, nem lehet olyan egyértelmûen kedvelni)... Véleményem szerint Õ is nyert, mert nem tartom veszteségnek, ha az ember elvál egy olyan "házastárstól", akivel nem értették meg egymást, s aki ennek ellenére erõszakosan követelte tõle, hogy csináljon neki gyereket... Amúgy az Õ sorsukat szerintem kissé nyitva hagyja a film, még az is elõfordulhat, hogy Bostick-ban indul el egy jelentõs változás; a kínai házaspárt, s pici gyermeküket elnézve feltámadnak benne az apai ösztönök, s új fejezet indulhat kapcsolatukban. Ha így alakul, az is már áldásos a "kezdeti" helyzethez képest, amikor szinte menekült a folyton gyerekért hisztizõ feleség elõl...
Annyi mindent tudnék még írni errõl a filmrõl! (Azt nem árulom el, végül ki nyeri a Nagy Évet, remélem lesznek, akik megnézik, s izgulnak majd rajta!) Ami nekem nagyon furcsa, az a dermedt csend, ami övezi ezt az alkotást. Nem találtam róla kritikát sehol, pedig igen neves színészek játszanak benne (mellékszerepekben is Anjelica Huston, Dianne West, John Cleese hangja), a tájak, természeti képek lenyûgözõek... Vajon miért nem? Ennyire idegen már tõlünk ez az életérzés, ami a filmnek sajátja? Ennyire nem érint már meg minket a madarak csodálatos élete, éneke, melyben a VALÓDI SZABADSÁG csendül meg? Amiben mi manapság élünk, az nem szabadság, legfeljebb szabadosság. Érzéseim szerint sokkal inkább rabjai vagyunk a pénznek, vásárlási kényszereknek, s önnön korlátainknak, mint bármikor az ismert történelem során. (Talán meg kellett tapasztalnunk ezt is, hiszen a jegyeket nem lehet csupán önmagukban értelmezni, a Halak opponens jegye a Szûz, melyre oly sok jó tulajdonsága mellett azért jellemzõ az anyagi javak, a pénz szeretete, s ezt nem kívánom minõsíteni, nem is kell talán, de meghaladni azért lehet...) Jézus születésétõl számítják a Halak világhónapot... Jézus fel akart szabadítani minket, s mi valamit talán tévesen értelmezünk, csinálunk, vagy nagyon rosszul irányítanak bennünket. Jézus és Szent Ferenc igen szerették a madarakat. Ebben a filmben egy szóval nem említik Õket, de nekem valahogy eszembe jutottak... Szerintem aki a madarakat nem szereti, Önnön szabadságát fojtja el, vagy zárja kalitkába. A film alkotói nem ismerik ezt a csapdát... A következõ sorokkal nyitnak: "Imádom a madarakat. Ki nem szereti õket?"

Azért nem mosolyogtál rajta,mert nem vígjáték volt.
A film nem egy hatalmas alkotás,de 7/10 kijár neki.

Szeretem Steve játékát, Jack hülyülését, de ezen a filmen még el sem mosolyodtam. Szerintem szörnyû.

Jó kis filmnek tûnik, majd meglátjuk mi sül ki belõle.