Az eutanázia kérdése az ókor óta foglalkoztatja a közvéleményt. Szókratész, Platón és Seneca is támogatta, de az orvostudomány megalapítója, Hippokratész például ellenezte. A kérdés, van-e joga az embernek beavatkozni saját halálának folyamatába, ma is sok helyen heves vitákat vált ki. Magyarországon jog szerint az aktív eutanázia minden formája tiltott és büntetendő: orvos nem segédkezhet tevőlegesen, aktív módon abban, hogy egy beteg véget vessen az életének. Az etikai kérdés ugyanakkor nyitva áll: segíthet-e egy orvos valakinek abban, hogy méltósággal fejezze be az életet? Ferdinand von Schirach darabjában egy hetvennyolc éves, negyvenkét év házasság után a feleségét elvesztő, de fizikailag és szellemileg tökéletesen ép férfi kér segítséget a háziorvosától ahhoz, hogy rendezett módon, legálisan fejezhesse be az életét. Az orvos vonakodik. A kérdésben nyilvános vitára ül össze az etikai tanács, hogy orvosszakértők, jogászok, és az egyház képviselőinek véleménye mentén döntsenek arról, teljesítheti-e, teljesítenie kell-e háziorvosának a férfi utolsó kívánságát. Az előadásban a nézők véleménye is teret kap. A Terror szerzőjének új darabja, az Isten a magyar jogrendre alkalmazva, és az elmúlás mindenkit érintő problémakörének hazai gyakorlatát is érintve a nagy sikerű németországi bemutatók után itthon az Örkényben látható először, folytatva színházunkban az aktuális közösségi, társadalmi kérdések színpadi megvitatását.
Opera négy felvonásban, prológussal, orosz nyelven, magyar, angol és orosz felirattal. Az OPERA 2023/24-es Szláv szezonjának egyik legemblematikusabb előadása Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij Borisz Godunovja. Az orosz operairodalom műremeke, amely Alekszandr Puskin azonos című drámája nyomán keletkezett, több mint húsz év után kerül újra az Operaház színpadára, mégpedig az utóbbi évek törekvésének és hagyományának fényében ez is az ősváltozatban. Vagyis nem a sokak által ismert és leggyakrabban játszott Rimszkij-Korszakov-féle átiratban és hangszerelésben, hanem a magában sokkal nagyobb feszültséget hordozó, sűrített cselekményű, eredeti Muszorgszkij-változatban. Így a darab középpontjában még hangsúlyosabban a szereplők lelki állapota áll: Muszorgszkij árnyalt zenei jellemrajzzal festi meg figuráit. Almási-Tóth András művészeti igazgató rendezésében és felfogásában keveredik a történelmi idő a mával, a romantikus-történelmi műből egy mai pszichothriller bomlik ki a horror elemeivel, amelyben egyszerre több idősíkban futnak az események. Alekszandr Puskin azonos című drámája nyomán a szövegkönyvet írta: Mogyeszt Muszorgszkij Videótervező: Czeglédi ZsomborMagyar nyelvű feliratok: Avar Katalin Zenei asszisztensek: Doman Katalin, Katona Anikó, Szennai Kálmán, Zsíros LeventeA Gyermekkar vezetője: Hajzer Nikolett Varlaam: Aleksei Kulagin
Darwin azonos című művéből kiindulva egy olyan formai kísérletre vállalkozunk, mely ötvözni próbálja a tudományos ismeretterjesztést a költészettel.
Ruben Östlund filmje alapján színpadra alkalmazta: Tim Price. Egy családi utazás nagy meglepetésekkel szolgálhat. Tomas, az üzletember egy síparadicsomba viszi szeretteit a téli vakációra. Váratlanul azonban lezúdul egy lavina és magával sodor sok mindent – ha magukat a családtagokat nem is, de sok illúziót, önáltatást, hamis ábrándot. Elvégre hogyan lehet arról beszélni, ha egy családfő a veszélyből első ösztönében nem a gyerekeit, hanem a telefonját menti ki? Ruben Östlund fekete komédiájának friss színpadi adaptációja üdítő humorral és empátiával beszél az emberi kapcsolatok rejtelmeiről. Az előadás a Katona József Színház és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre. Továbbá: Sándor Rebeka Sofie / Vas Hanna Regina, Tereczi Dániel Tamás / Mester Máté
Bár a Fekete Péter műfaját tekintve mese, az antivilágbéli operett alapszituációja igencsak aktuális ma is. A gazdasági világválság idején a jóképű világfi, — aki nem mellesleg veszedelmes tőzsdecápa — véletlenül rábukkan a világ legnagyobb balekjára. A balek személye maga a katasztrófa. Bármihez ér, az összeomlik — mi lehetne hát jövedelmezőbb befektetés, mint részvénytársaságot alapítani a balek pechjére? Az üzlet be is indul, csak hogy közbeszól a szerelem: a dörzsölt úriember és a lúzer mindketten találkoznak egy-egy saját világukon kívüli nővel. A megejtő szerelmi kergetőzést legendás örökzöldek tarkítják, miközben a fináléban már a legmeglepőbb párok szorongatják egymás kezét. További dalszövegek: Békeffy István, Dalos László, Füredi Imre, Harmath Imre, Kellér Dezső, Szilágyi László. Zenei supervisor: Puskás DávidVideótervező: Gothár Márton
Robert Louis Stevenson azonos című regénye és élete nyomán. Robert Louis Stevenson regénye a XVIII. században, Jim Hawkins és anyja fogadójában kezdődik. Egy nap megszáll náluk egy kapitány, bizonyos Billy Bones, aki halála előtt, Jimre bíz egy csomagot, amelyben Jim talál egy térképet, ami elrejtett kincshez vezet. A fiú elhatározza, hogy megkeresi, ezért hajóra száll, és kalózok, banditák között mesés, veszélyes és izgalmas kalandokba keveredik, míg végül megtalálja, amit keres. Már csak az a kérdés, kié lesz a hőn áhított kincs… Közreműködnek a Kaposvári Egyetem 5. éves hallgatói: Kovács S. József, Péteri Lilla, Szurcsík Ádám, valamint a Pesti Magyar Színiakadémia növendékei.
Chandebise, a köztiszteletben álló biztosítási cég vezetője ismeretlen hölgytől kap szerelmes levelet: randevúra hívja egy kétes hírű szállodába. Chandebise hűséges és kishitű: eldönti, hogy nem megy el, inkább a legjobb barátját küldi maga helyett. A névtelen levelet gyanakvó felesége barátnője írta, hogy lépre csalja. A Hotel Numerában azonban a randevú rémálommá változik…(Állítólag mindenkinek létezik egy hasonmása a világon.) Kétszázszor nyílnak és csukódnak az ajtók, mindenki észvesztve nyomoz és menekül. Feydeau szivarozott a párizsi Maxim századfordulós forgatagában, egyedül a neki fenntartott asztalnál, kortyolta pezsgőspohárból az ásványvizet, és csöndben nézegette az embereket. Róluk mesél: amilyennek látszani szeretnének, és amilyennek látszanak. Ő nem nevet rajtuk (egyébként sem nevetett szinte soha): csak érti őket, a „tragédia fonákját” írja meg.
„Van ez a két nő, ez az anya-lánya. Olyanok ők egymásnak, mint az öreg zománcos lábas meg a rárakódott, évszázadnyi zsírréteg... az a fekete ragacsos, a mosogatószivacsok rémálma. Ebben a lábasban kedden fánkot sütünk, pénteken rosejblit, vasárnap meg rántott húst, és kizárólag tévedésből főzünk benne teát. Kár is erről pucolgatni a zsírt, jönne vele a zománc is. Elválaszthatatlanok.” A szerző fiatal, de tapasztalt dramaturg; színpadi szerzőként is bemutatkozott már. Ez az írása 2020-ban született, egy anya-lánya viszonyt dolgoz fel.
"Veszem a bátorságot és átírom Puccini librettóját mai történetté. Zenei munkatársam ezúttal Kéménczy Antal, a nagyszerű zongoraművész lesz." Pintér Béla
Az emberiség mára nagyon eltávolodott eredendő, természetes közegétől. Miközben vágyunk egy harmonikusabb életre, nap mint nap mégis egyre nagyobb a zűrzavar, amelyben egyre nehezebb eligazodni és egészségesen élni. A BÁBEL című produkció a XXI. század társadalmi kihívásaival szembenéző egyének és közösségek emocionális állapotát kívánja letapogatni. A „bábeli zűrzavarban” a személyes megélésünk sokszor nagyon hasonló, mivel a legfontosabb emberi tényezők tekintetében a világ minden táján szinte egyformán érzünk és gondolkodunk. Minden közösségben a kötődéseink, szeretettel teli kapcsolódásaink, az adott hitünk, a tradícióink, szokásaink a legfontosabbak az együttéléshez. Az embereket sokszor a jó szándék vezérli, jelentős részük nem rajong a háborúkért, és nem szeretné a bolygó felemésztését, vagy az élővilág elpusztítását. Mégis megtörténik, mégis zajlik és ettől mégis óriási a zűrzavar. A BÁBEL nem egy történetmesélős előadás, hanem expresszív képekkel és momentumokkal egy eklektikus világot ábrázol öniróniával és humorral, melyben az emberek az elveszett egyensúlyi állapot felé törekedve a káosz és ellentétes irányú érzelmek pólusai közt feszülnek. A harmónia iránti vágy tisztán kiviláglik a felborult világképben, az egyensúly és a káosz közti feszültséget az előadás mozgásnyelvi, zenei, és a vizuális hatásokban rejlő ellentétes esztétikai minőségek jelenlétével bontakoztatja ki. Közreműködnek a Duda Éva Társulat művészeiVendégművészek: Lőrinc Katalin, Kováts Tibor Társulati menedzser: Vodál Anita
Anthony Minghella 2006-os Pillangókisasszony-rendezése immár negyedik alkalommal szerepel a Met HD Live-közvetítések műsorán. Ezt a számot egyként indokolja a mű népszerűsége, a produkció időtálló varázsa, valamint az esetről esetre megújuló szereposztás, amely ezúttal éppenséggel a káprázatos litván szoprán, Asmik Grigorian Met-beli debütálását ígéri a főszerepben. Oldalán a New Yorkot ugyancsak ebben az évadban meghódító Jonathan Tetelman Pinkertonját találjuk. Az angol beteg és A tehetséges Mr. Ripley rendezője (és forgatókönyvírója) három helyen is színpadra állította a 2000-es évek elején a Pillangókisasszonyt, először Londonban, azután Vilniusban, végül New Yorkban. Minghella vonzalma igazán gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen rendezése, amelyben Cso-cso-szán és Pinkerton kisfiát egy, a szemünk láttára mozgatott bunraku-bábu „személyesíti” meg, mindmáig operaszínpadi csúcsteljesítménynek tekinthető. Részben épp azért, mivel a rendező egyetlen ötletével sem kívánta elvonni a figyelmet az opera szereplőiről, legfőképpen az opera címalakjáról. Az operairodalomnak ezt az emblematikus női főszerepét ezúttal a szólam egyik méltó jelenkori birtokosa, Asmik Grigorian alakítja, New York és a Met HD Live-közvetítések közönsége előtt bemutatkozva. A New Yorkban ugyancsak az évad során, alig pár héttel korábban egy másik Puccini-opera tenorszerepében debütáló Jonathan Tetelman már ránézésre is megnyerő Pinkertonnak ígérkezik - és szerencsére pompás hangja is megerősítheti ezt a benyomásunkat. Az előadást a Metben szintén most bemutatkozó kínai-amerikai karmesternő, Lorin Maazel egykori felfedezettje, Xian Zhang vezényli. A közvetítés eredeti nyelven, magyar és angol nyelvű feliratokkal látható. Vezényel: Xian Zhang Alkotók:játékmester-koreográfus: Carolyn Choadíszlet: Michael Levinejelmez: Han Fengfény: Peter Mumfordbábok: Blind Summit Színházrendező: Anthony Minghella Szereplők:Cso-cso-szán: Asmik GrigorianSzuzuki: Elizabeth DeShongPinkerton: Jonathan TetelmanSharpless: Lucas Meachem Közreműködik: a Metropolitan Opera Ének- és Zenekara
Rockopera magyar nyelven, magyar és angol felirattal. A rockopera szimfonikus operaváltozatának ősbemutatója. A magyar rockopera- és musicaltermés messze legsikeresebb darabját áthatja a klasszikus operákra jellemző gondolkodás. A zeneszerző, Szörényi Levente 75. születésnapja alkalmából az Opera a Nemzeti Összetartozás Napján egy igazi kuriózummal kísérletezik: az István, a királyt operai hangszereléssel, operaénekesek előadásában viszi színre. Így a mű teljességgel megszabadulhat a kihangosítás szükségletétől, és a legnagyobb magyar színházi tér, az Erkel Színház atmoszférájában újabb értékei tűnhetnek fel. Gyöngyösi Levente zeneszerző munkája főhajtás Szörényi Levente művészete előtt. Az István, a király című rockopera Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája nyomán készült.
Négy egyfelvonásos balett három részben. Az ország egyetlen klasszikus balettegyüttese új összeállítású kortárs estjén ismét bebizonyítja, hogy nem ismer lehetetlent. Napjaink legjelentősebb nemzetközi koreográfusainak hatalmas energiákat igénylő és felszabadító, a közelmúltban bemutatott darabjaiban a táncművészek elképesztő utazásra invitálják a közönséget az ember belső vívódásaitól kezdve a test fizikai határainak feszegetésein és fékezhetetlen ösztönökön át a tüzes latin-amerikai táncokig. Lukács András / Philip Glass: ÖRVÉNY A Magyar Nemzeti Balett egykori szólistája, Lukács András 2005-ben, a repetitív zene egyik legnagyobb alakja, Philip Glass zenéjére készített pas de deux-je, az Örvény az egyik legnehezebb kettőse lett. A folyékony mozgás, a szólisták közti végtelen harmónia és a koreográfus egyedi stílusa igencsak fárasztóvá és bonyolulttá teszi a jelenetet. Lukács a Magyar Nemzeti Balett felkérésére 2010-ben kilenc párosra bővített változatot készített. A klasszikus technikákon alapuló elemeket és a modern eszközöket ízlésesen és izgalmasan vegyítő Lukács elsősorban cselekmény nélküli koreográfiákat készít, ugyanakkor munkái nagyon is kifejezőek. Jelen munkájában a zene mellett a spirális mozdulatok is kiválóan illusztrálják a víz örvénylését; a vízét, melybe Az órák című filmben az öngyilkos Virginia Woolf Philip Glass zenéjére belesétál. Koreográfus: Lukács AndrásZeneszerző: Philip GlassVilágítástervező: Lukács AndrásJelmeztervező: Herwerth MónikaJelmezkivitelező: Szomolányi ZsókaPróbavezető balettmester: Venekei Marianna William Forsythe / Franz Schubert: A TÖKÉLETESSÉG SZÉDÍTŐ EREJE – The Vertiginous Thrill of Exactitude William Forsythe amerikai balettművész és koreográfus a Stuttgarti Balettnél kezdett önálló műveket alkotni. 1984-ben nevezték ki a Frankfurti Balett élére, ahol 2004-ig meghatározó vezetője volt az együttesnek. Legnagyobb példaképének Balanchine-t tekintette. Művészetére jellemző, hogy a klasszikus technikából indul ki, de akár a szélsőségekig képes továbbvinni azt. Ennek példája A tökéletesség szédítő ereje – The Vertiginous Thrill of Exactitude című 11 perces darab is, amely három női és két férfi táncosra készült: szólók, pas de deux-k, pas de trois-k és együttesek váltakoznak cselekmény nélkül Schubert 9. (Nagy) C-dúr szimfóniájának virtuóz és fennkölt utolsó tételére. A klasszikus technika előtti főhajtás ez a mű, amely ma már az egyik legnagyobb kihívásokat támasztó rövid balettnek számít. A Középre, kissé megemelve (In the Middle, Somewhat Elevated) után ez volt a második Forsythe-darab, amelyet a Magyar Nemzeti Balett repertoárra tűzött. Koreográfus: William ForsytheZeneszerző: Franz SchubertDíszlet- és világítástervező: William ForsytheJelmeztervező: Stephen GallowayMűszaki felügyelő: Sebastian RietzBetanító balettmesterek: Noah Gelber, Amy Raymond, Agnès NolteniusPróbavezető balettmester: Balaban Cristina Lányok: Földi Lea, Kosyreva Diana, Skrypchenko OlhaFiúk: Morimoto Ryosuke, Guerra Yago Hans van Manen / Astor Piazzolla: 5 TANGÓ Hans van Manen azon kevés koreográfus közé tartozik, akinek a klasszikus balett és modern tánc, illetve más mozgástechnikák ötvözésével sikerült széles körben népszerűvé tennie a modern balettet. Ő az egyik úttörője azoknak a táncművészeknek, akik segítségével, főleg a '60-as években, sikeresen létrejött az a mára már teljesen elfogadott forma, melyben az akadémikus és egyéb tánctechnikák szintézise jelenik meg. Az 5 tangó Astor Piazzolla zenéjére készült. A műből, amely igazi közönségkedvenc, árad a tüzes energia. Tangó egy kis extrával. A koreográfia kerüli a megszokott, sztereotipikus mozdulatokat: a hat párra komponált elegáns táncműben a klasszikus balett hűvös formalitása olvad össze a modern táncnyelv elemeivel, miközben a darab mélyen gyökerezik a tangó és Piazzolla szenvedélyességében és drámaiságában. Koreográfus: Hans van ManenZeneszerző: Astor PiazzollaVilágítástervező: Jan HofstraDíszlet- és jelmeztervező: Jean-Paul VroomBetanító balettmester: Rachel BeaujeanPróbavezető balettmester: Szakács Attila Szóló lány: Felméry Lili, Beck MariaSzóló fiú: Leblanc Gergely, Balázsi Gergő Ármin Sol León & Paul Lightfoot / P. Prado – A. Dominguez – E. Lecuona – R. Barretto – Trio Los Pancho: SAD CASE „Utólag vesszük csak észre, hogy az energia minden. Amikor a Sad Case-en dolgoztunk 1998-ban, Sol terhessége már előrehaladott állapotban volt, az érzelmek és a hormonok az egekben jártak. A nevetés, az őrület és az előttünk álló ismeretlen adta izgalom növelte hormonszint maga volt e mű köldökzsinórja” – emlékszik vissza a balett keletkezésére az angol Paul Lightfoot, aki partnerével, a spanyol származású Sol Leónnal egyszerre jegyzi az előadás koreográfiáját, díszlet- és jelmeztervét. 2020-ig León művészeti tanácsadója, Lightfoot pedig művészeti vezetője volt a Holland Táncszínháznak (NDT), és közösen mintegy hatvan alkotást hoztak itt létre, köztük a Sad Case-t, melyre kétségkívül munkásságuk egyik főpilléreként tekinthetünk. A darabban a mexikói mambó zenére látható meglepő mozdulatok tükrözik a szatirikus és a komoly közötti feszültség folyamatos keresését. Az OPERA régi álma és terve vált valóra azzal, hogy a magyar közönség számára is láthatóvá tette ezt az ellenállhatatlan, modern táncdarabot. Koreográfus: Sol León, Paul LightfootZene: Perez Prado, Alberto Dominguez, Ernesto Lecuona, Ray Barretto, Trio Los PanchosVilágítástervező: Tom BevoortDíszlet- és jelmeztervező: Sol León, Paul LightfootTárs-színpadra állító balettmester: Lou MenghanPróbavezető balettmesterek: Venekei Marianna Lányok: Starostina Kristina, Takamori MiyuFiúk: Palumbo Valerio, Kiyota Motomi, Sardella Francesco
A családi nyaraló fiatal és idősebb házasok szerelmi légyottjának állandó helyszíne, egy famílián belül… Nincs is addig baj, amíg el nem vész a nyaralóban lévő titkos rejtekhely kulcsa. Na, innentől aztán jön az őrület-cunami…Pikáns kalandok, elrejtett szeretők és élethazugságok: ahogy kell.Heltai önleleplező, zseniális humorral mutat görbe tükröt a képmutatás és az emberi játszmák elé. S miközben a néző önfeledten szórakozik este héttől tízig, egy-két gonosz kis gondolat is felrémlik benne: mintha egy pici dráma is átsuhant volna a színen, ami huncutul befúrta magát a lélekbe. Ahogy kell: Moliére-től Heltaiig.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem ötödéves zenész színművész osztálya bemutatja Thomas Middleton Nő a nőtől óvakodj című darabját. Képzeljük el, hogy Rómeó és Júlia megmenekül, és új életet kezd Firenzében. De Rómeónak el kell tartania megszöktetett hitvesét, és amíg dolgozik, Júliát megpillantja az erkélyen a firenzei herceg... Thomas Middleton a reneszánsz Anglia egyik legnagyobb drámaírója, Shakespeare kortársa és több darabjának társszerzője. Két népszerű műfaja volt: a londoni középosztályt kifigurázó városi komédia és az itáliai bosszúhorror. Legjobb darabjaiban összekeverte a kettőt. A Nő a nőtől óvakodj is mix: mohó szenvedéllyel firtatja hatalom és szexus, erőszak és szerelem természetét, és maró gúnnyal teszi fel a kérdést, a gazdag férfiak és kiárusított nők világában vajon kiknek kell kitől óvakodniuk.
Ez az ötszereplős darab egy trilógia első része. Mindhárom rész cselekménye ugyanazon a bányásztelepülésen játszódik, ám más és más problémák kerülnek előtérbe.
A Látókép Ensemble előadása. Az Egy százalék indián a nagy sikereket elért Ernelláék Farkaséknál és a Kálmán-nap című előadásokfolytatása. Az egymással csak a formanyelv és témameghatározás szintjén rokonítható sorozat következő darabja újabb továbblépés a jelenkori középosztály aktuális problémáit feldolgozó univerzumban. A történetek nem kapcsolódnak szorosan össze, de a karakterek és a témák szintjén nagyon sok áthallás van, tulajdonképpen az előadások egymásra mutatnak, egymást egészítik ki. A történetek főhősei középkorú párok, akik a lehető leghétköznapibb, de az adott életszakaszban mégis megoldhatatlannak tűnő problémákkal küzdenek. Ez a tehetetlenség ingerültséget, kétségbeesést szül, és a színdarabok során rendszerint párkapcsolati válságot idéz elő.Az Ernelláék Farkasénkál esetében a gyerekneveléssel kapcsolatos viták, a Kálmán-napban az intimitás, a szexualitás hiányából fakadó feszültségek és az ezzel kapcsolatos morális kérdések okozzák a párkapcsolati válságot. Az Egy százalék indián az identitás, az örökölt magatartási modellek, hímsovinizmus, feminizmus és a modern kori nemi szerepek kérdéskörére fókuszál.“Tudod, milyen kurva nehéz egyáltalán felismerni, hogy ez nem természetes. Mire felismered, mireösszerakod, eltelik tíz év. És akkor még csak ezután jön, hogy lebontsd magadban a beidegződéseket és kitalálj a helyükre valami mást. És nincs senki, aki megmutassa. Tudod milyen kibaszott nehéz? Nincs modell! Magadnak kell megtalálnod valamit! Mire helyrebillensz, kész. Eltelt az élet. És már nem lehet semmit helyrehozni... Elbasztál egy csomó mindent. Egy tyúklépést lehet tenni, erre elég az egész.”Valóságos és finomra rajzolt karakterekből indulunk ki, amelyek valóságos helyzeteket generálnak maguk körül, és a finomrajzolatú helyzetek organikus egymásba kapcsolódásából lesz a történet. Jellemző módon megpróbáljuk kizárni az extrém fordulatokat, és szándékosan a hétköznapi mikro szituációkat keressük, mert meggyőződésünk, hogy ezekben a helyzetekben kiaknázhatatlan tartalmi gazdagság és dialektika van, egyetemes jelentésrétegek.
Anette, a sikeres üzletasszony már elfelejtette, hogy milyen is amindent elsöprő szerelem, de egy átlagos munkanapon váratlanulminden a feje tetejére áll.A kérdés, mi a fontosabb: revansot venni a múltbeli csalódásért, vagy adni még egy utolsó esélyt a nagy Ő-nek? Az eredetileg “A technikus” címen bemutatott darab 2011-ben Franciaországban az egyik legnagyobb irodalmi elismerésben, Molière-díjban részesült, melyet az adott év legjobb színpadi műve érdemel ki.
Ferdinánd és Luise szerelmesek. De szüleik származása, a rangkülönbségek, a hatalmasok ügyeskedése, valójában minden külső körülmény ellenük dolgozik. Néha kegyetlenül és tevékenyen, máskor csak lassan, bizalmukat és reményeiket apránként emésztve fel. Schiller szenvedélyektől szétrobbanó darabjában örök ellentétpárok csapnak össze: a kötelesség és a szabadság, a hatalomvágy és az erkölcsi tisztaság, a megfelelési kényszer és önmagunk vállalása, az önzés és a szerelem. A lüktető, költői nyelvezetű szöveg sodrásában magasból mélybe, együttérzésből megvetésbe, reményből kétségbeesésbe, majd vissza – így sodor magával minket a fordulatokkal teli történet. Továbbá: Bálint Barna, Biczó Anna, Drahota Albert, Dzsupin Ádám, Fehér Laura, Harangozó Boglárka, Jónás Roland, Mezei Ábel, Orosz Gergő, Perger Mátyás, Szabó András, Tóth Brigitta, Vati Luca, Viola Péter, Vitárius Orsolya
Önök azt kérdezik: „Vajon hogyan fogok én szórakozni azon, hogy öt fickó – egy alvilági gengszter, egy elegáns méltóságos úr, egy intellektuel, egy befolyásolható kispolgár és egy álnépi figura – egymást fenyegeti egy, mindig a másik kezébe kerülő stukkerrel, egy ablak nélküli, zárt szobában?” A válasz rá nagyon egyszerű: önfeledten! Van–e kitörés a bezártságból? Eldördül–e a fegyver? Görgey Gábor igazán mesteri a hatalom hatásmechanizmusának bemutatásában, a feszültség fenntartásában és a jellegzetes karakterek megszólaltatásában, rendkívül ötletesen, sok humorral és sok szeretettel.