Programkereső
Hírek, érdekességek
V4 szobrásztalálkozóval jön a 29. Ceredi Kortárs Nemzetközi Művésztelep és ArtPiknik
Az ArtColony Cered idén augusztusban is megrendezi a Ceredi Kortárs Nemzetközi Művésztelepet, melyet augusztus 10-én az összművészeti ArtPiknik zár majd. A kiállítások, tárlatvezetések, zenei és színházi előadások mellett egyebek között jazz koncert, házibuli, néprajzi gyűjteményből összeállított kiállítás, illetve a művésztelep idei alkotásaiból nyílt tárlat gazdagítja majd a programot.
Kékfestéstől a csipkevarráson át Szent Márton tiszteletéig - Pünkösdi Örökség Ünnep a Skanzenben
A pünkösd a szentendrei Skanzenben nemcsak a pünkösdölésről szól! Két napon át örökség bemutatók, színpadi produkciók, zenés és táncos programok várják a látogatókat a szabadtéri múzeumban, ahol minden évben egyszer egy helyen találkoznak az ország szellemi kulturális örökségeit őrző közösségek.
Budapest100 - '70-es évek
A Budapest100 közzétette az idén megnyitó és programmal készülő 36 ház listáját. A 14 éves építészeti és kulturális fesztivál 2024-ben új városrészekben járva, új közösségeket megszólítva a ‘70-es évek változatos épített örökségét tárja fel, keresve az ekkor épült házak értékeit és lehetséges jövőjét. Az idei alkalom különlegessége, hogy először nyílik lehetőség megszólítani a házak építészeit, tervezőit, a lakóházak első beköltözőit, az intézmények első dolgozóit.
Nemes Márton: Techno Zen
A Magyar Pavilon a 60. Velencei Képzőművészeti Biennálén
Most látható!
Szőke Gáspár: Római kapcsolat | The Roman Connection
Inda Galéria, június 19-ig
2021-es római ösztöndíja alatt folytatott kutatásai, megfigyelései szolgálnak kiindulópontként Szőke Gáspár Római kapcsolat című kiállításán az INDA Galéria projektszobájában. Az akkoriban született munkákban itáliai épített terek elemeit, ablakokat, mozaik alakzatokat, épület ornamentikákat és más ismétlődő formákat emelt ki eredeti vizuális kontextusukból, hogy képei síkjában, illetve terében absztrahálva azután más alakzatokkal, köztük máshonnan származó klasszikus mintákkal összekapcsolva jelenítse meg és kutassa így alakuló, lehetséges jelentéseiket.Szőke szüntelen érző, elemző, értelmező viszonya az itt-és-mostbeli környezet aktuális vizuális elemeivel ugyanúgy jól követhetően és folyamatosan beépül játékos, organikusan változó nyelvébe, mint az önmaga számára már gyakorlata kezdetén kijelölt terep, az absztrakt művészet hagyományaival való szüntelen, kritikaiként felfogható elemeket sem nélkülöző párbeszéde. A római munkák mellett a most kiállított képeken már az azok tanulságait felhasználó, azokkal tovább folytatódó evolúció, a jelentésadó -konstruáló, -interpretáló kísérletezés új fejezeteit mutatja meg. Saját elmondása szerint bizonyos mértékig a 2023-as rövid barcelonai tanulmányútjának, konkrétabban az ottani néprajzi múzeumban, a Museu Etnologic I De Cultures Del Mónban látott folk motívumok egyik „tanulsága" például, ahogy a most látható képek közül többön kilép a síkból, elmozdul az objekt jelleg felé.Kurátor: Kozma Zsolt
Dresszkód: art deco
2025. január 12-ig
Új fejezetéhez érkezett az Iparművészeti Múzeum legnépszerűbb kiállítás-sorozata, a Dresszkód. Éppen csak száz évet lépünk vissza az időben: a világháború idején munkába álltak a nők, a húszas évekre pedig teljesen megváltozott a társadalmi helyzetük. Megjelent az önálló, modern, önmagáról gondoskodni tudó és akaró nő.A Dresszkód: art deco című kiállítás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött ruhák és viseletkiegészítők segítségével a két világháború közötti női divatot és a megváltozott életmódot kívánja bemutatni.A kiállításon nemcsak különleges estélyiket és hétköznapi viseleteket láthatunk, hanem megismerkedhetünk a korszak smink- és frizuradivatjával, valamint az is kiderül, az első világháborús anyaghiány, majd az 1929-es gazdasági világválság miatt milyen anyagok és kiegészítők kerültek a női ruhatárakba. Olyan finomságra is fény derül: ki volt az a bárónő, aki irányította a pesti társasági élet divatját, sőt, divatcikkeket és illemkönyveket is írt.A francia art décoratif (díszítőművészet) rövidítéséből eredő art deco kifejezést az 1925-ben Párizsban megrendezett nemzetközi iparművészeti kiállítás (Exposition internationale des arts décoratifs et industriels modernes) óta használják az irányzat megnevezésére. Jelentős hatást gyakorolt minden művészeti ágra; jellegzetes stílusjegyei visszaköszönnek többek között a filmművészetben, az építészetben, az alkalmazott grafikában, az autógyártásban, az iparművészetben és a divatban is.Az első világháború alatt a nők munkába álltak: dolgoztak az iparban, a mezőgazdaságban és a hadseregben, ennek következtében megváltozott a társadalmon belüli helyzetük. Megjelent az önálló, modern, önmagáról gondoskodni tudó és akaró nő. Ez a nőtípus elevenedett meg Victor Margueritte 1922-ben megjelent, nagy felháborodást keltő La Garçonne című regényében. Az író a francia fiú szót (garçon) nyelvtani nőneművé tette, és egy új, férfiasan élő és öltözködő „nőnemű fiú” alakját ábrázolta, aki gátlás nélkül beleveti magát a párizsi éjszakai életbe. A háború után megjelent a bakfis alkatú nő, aki melltartót vagy trikókombinét is csak azért hordott, hogy alakját lányossá varázsolja. A haját fiússá tette a fülre simuló bubifrizurával, és az egyenes szabású ruhája annyira röviddé vált, hogy gyakran a térde is kivillant. Az 1930-as években azonban eltűnt az ún. gárszon típus, helyette egy új, titokzatos és nőiesebb ideál jelent meg, amelyet például Greta Garbo és Marlene Dietrich személye testesített meg a fekete-fehér hangosfilmekben.Míg Európában a fiatalok táncoltak és ünnepelték, hogy életben maradtak, Trianon után Budapest csendesen gyászolt, a magyarok csak visszafogott házi összejöveteleken találkoztak egymással. Az első jogászbált 1922-ben rendezték meg, és ezzel lassan Budapesten is megindult a társasági élet. 1933-ban dr. Ferenczy Ferenc belügyminiszteri titkár kezdeményezésére pályázatot hirdettek a magyaros szellemtől áthatott öltözködés megteremtésének céljából, amely egy sajátos magyar divatot eredményezett.A Dresszkód: art deco című kiállítás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött ruhák és viseletkiegészítők segítségével a két világháború közötti női divatot és a megváltozott életmódot kívánja bemutatni. A Ráth-villa éves Aranybérletével több alkalommal is megtekinthető a kiálllítás és a bérlet a kurátori tárlatvezetések mellett építészeti sétára, kézműves programokra és a Múzeumok Éjszakájára is felhasználható számos más kedvezmény mellett. Belépőjegyet 4400, Aranybérletet 13900 forintért a www.linktr.ee/iparmuveszeti oldalon lehet vásárolni.
Kaesz otthonok 1925–1960. Kaesz Gyula és Lukáts Kató tervezőházaspár otthonai
Walter Rózsi-villa, május 15-től
A Walter Rózsi-villa új kiállítása a harmincas évek magyar iparművészetének gazdag világába kalauzolja a látogatókat. A bútorok, textilminták és csomagolástervek segítségével a magyar bútortervezés és grafika kimagasló művészeinek kreativitása, napjainkat is meghatározó vizuális hatása szintén megelevenedik, bepillantást nyújt a harmincas évek modernista otthonaiba.A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ Kaesz otthonok 1925–1960 címmel rendez kiállítást Kaesz Gyula (1897–1967) belsőépítész, bútortervező és felesége, Lukáts Kató (1900–1990) grafikusművész hat otthonának és egy nyaralójának berendezéséből, bútorterveiből, archív fotográfiákból és textilmintákból.
Barabás Zsófi: Ahonnan látni a tengert
Deák Erika Galéria, június 14-ig
Barabás legfrissebb sorozatát a felszabadultság, a kísérletezés vágya jellemzi. A kiállítás címe, Ahonnan látni a tengert, Tóth Krisztina legújabb könyvére utal, emellett a művész aktuális pozícióját is jelzi – Barabás festészete mostanra egy érett, markáns, azonnal felismerhető „barabászsófis” világgá állt össze.Barabás új művein a szabadság és a játékosság felszabadító érzése fonódik egybe eddigi tudásával, a zsigeri vágyak és a tudatos képépítés együttes mozgásai alakították ezeket a festményeket. Képei olyan asszociációkat hívnak elő a nézőben, mint amilyeneket eddig csak egy víz alatti múzeumban vagy egy mikroszkopikus kép nézegetésekor tapasztalhatott meg, archaizáló formái ugyanúgy emlékeztetnek a DNS mintázatokra, mint a repülőkön készült tájképrészletekre.Ahogy a címadó festményen látjuk, a kékek különböző árnyalatai, a színfoltok és az egymásba ölelkező majd egymástól eltávolodó formái és alakzatjai szabadon úsznak a térben, csak a vászon végessége szab határt a hömpölygő áramlásoknak. Ettől a világtól csak egy lépésre van a minimalista, a csak egyetlen eseményre koncentráló festménysorozata, illetve a formázott képei. Ezeken a műveken Barabás egyetlen történetre, egyetlen motívumra fókuszál, annak érzéki, energikus ecsetmozdulatokkal megfestett gazdagságára, egy a kétdimenziós festmény teréből kimozdított elemre. Ezek az organikus formák elsősorban természet tiszta egyszerűségére, a sallangoktól megszabadított egyszerű mondatok lényegére utalnak. Barabás Zsófi legújabb műveivel azt bizonyítja, hogy helye van a legfontosabb magyar festők között.
Vasarely x Fajó: A bolygó meghódítása
HAB Hungarian Art and Business, szeptember 18-ig
A HAB legújabb kiállítása egy rendhagyó, vasfüggönyön átívelő művészeti együttműködés történetét mutatja be. Az egyik főszereplő az op-art szupersztárja, a Franciaországba emigrált, magyar születésű Victor Vasarely (1906–1997), a másik pedig a geometrikus absztrakció modernista hagyományához végletekig hűséges, de a szocialista Magyarországon tevékenykedő Fajó János (1937–2018). Nemcsak osztoztak a modern esztétikai formák világhódító erejének felismerésében, de aktívan tettek is érte: közös munkáik révén olyan műtárgyak születtek (szitanyomatok és multiplikák), amelyek bár a Magyar Népköztársaság határain belül készültek, mégis Vasarely életművének a részei. Együttműködésük illeszkedett az op-art mester hosszú távú, hidegháborús stratégiájához, ahogy saját – népszerű – művészetével akarta megtörni a szovjet érdekszféra megrögzött absztrakcióellenességét. Vasarely bolygó-léptékben gondolkodott, ahogy Fajó mondta róla: „terjeszkedni akart, meg akarta szállni a világot”. Ő pedig segédkezett ebben, kihasználva a legvidámabb barakk maszekolós műtárgypiacának ’80-as évekbeli feléledését. A kiállítás ezt a soha el nem mesélt történetet mondja el Vasarely és Fajó együtt be nem mutatott alkotásainak segítségével.Vasarely a műtárgyak terjedését, sokszorozódását és demokratizálódását hirdette. Elképzelése szerint a korábban egyedi táblaképeket készítő festők inkább a modern vizuális tárgykultúrán dolgoznak majd a jövőben, egyfajta új népművészetet teremtve. Művei egy részének a „planetáris folklór” nevet adta, az egész bolygóra kiterjesztve tevékenysége hatókörét. A cél érdekében részt vett mindenféle típusú sokszorosításban, legyen az a motívumai alapján szőtt kárpit, monumentális relief, tömegtermelésben gyártott csempe, mintás porcelánedény, asztalra kirakható plexiobjekt, ofszet reprodukció vagy éppen szitanyomat. Ennek a mintasokszorozódásnak az útját követhetjük végig a kiállításon a legnépszerűbb magyarországi Vasarely-motívum, a magángyűjteményekből és múzeumokból kölcsönzött Zebrák (Zebres) segítségével, amit az absztrakciótól félő Kádár-kori kultúrpolitika tett kivételes címerállattá.A tiltott geometrikus absztrakció képviseletében fellépő Fajó János számára a bő egy generációval idősebb Vasarely fontos példakép volt. Képeinek korabeli absztrakt nyelvezete sok esetben – például a kiállításon látható Kereszt sorozat esetében – rokon Vasarelyével. Fajó a ’80-as években számos művét sokszorosította szitanyomással, népszerűsítve művészetét a vasfüggönyön innen. A kiállítás emeleti tereiben a Vasarely és Fajó együttműködéséből született műegyüttes – négy szitamappa és hét multiplika – látható. Bár az op-art mester világszerte rengeteg műhellyel és alkotóval dolgozott, a magas minőséghez mindvégig ragaszkodott. Motívumainak legjobb magyar tolmácsolója éppen Fajó János és az általa vezetett Pesti Műhely volt.A tárlat kurátora Rieder Gábor művészettörténész, aki a Victor Vasarely és Fajó János közötti művészeti együttműködést több éve kutatja a Fajó Alapítvány támogatásával. A kiállítás és a hozzá kapcsolódó külön kötet (Vasarely és Fajó. Egy vasfüggönyön átnyúló művészeti együttműködés regényes története a hidegháborútól a kapitalizmusig) Vasarely és Fajó vasfüggönyön átívelő kollaborációjának művészet- és kultúrtörténeti feldolgozása.
Shifting Baseline - Stark Attila kiállítása
Resident Art Galéria, május 25-ig
Stark Attila vizuális világának szereplői erőteljesen beépültek a kétezres évek kortárs vizuális emlékezetébe, figurái ismerős alakokként köszönnek vissza a vásznakról. Tavalyi kiállításának képei azonban elmozdultak egy kevésbé trendi, de annál érdekesebb, ironikus-bukolikus festészet felé, ahol a természeti környezet és az ember ambivalens kapcsolata egy újfajta festőiséggel párosult. Jelen kiállítás képein – e kettő szintéziseként – visszatérnek Stark jól ismert lényei, akik olykor a Plants from Here világában, máskor a barokk festmények aktualizált kulisszái előtt jelennek meg. Sőt, a figurák néha a festészettörténet protagonistáinak bőrébe bújnak, amit persze csak akkor tudunk kellően értékelni, ha mind az eredetit, mind a Stark-féle világot ismerjük. Giorgione klasszikus és a KuloCity vicces figuráinak találkozása persze primer módon is működik, de egy másik síkon akár elkeseredett segélykérésként vagy keserű összekacsintásként is értelmezhető azon kipusztulófélben lévő kevesekkel, akik még képesek dekódolni az ilyen utalásokat. A Shifting Baseline festményei a művész saját korszakai közti játékos utazáson túl a kollektív vizuális emlékezetre, és így a művészettörténet fontosságára is ráirányítják a figyelmet. A ’shifting baseline’ kifejezést legújabban annak a jelenségnek a megnevezésére használják, amely az egymás után következő generációk magától értetődőségeiben és alapvetéseiben történő észrevétlen változásokat írja le. A felejtés korunk mindennél gyorsabban terjedő járványaként terjed, és fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy egyáltalán van-e még kulturális értelemben vett ’alapvonal’, vagy ahogy korábban neveztük, általános műveltség, amit egy generáció vagy egy közösség a magáénak tekint? Nyitvatartás: szerdán, csütörtökön és pénteken 13-tól 18 óráig; illetve bejelentkezéssel a hello@residentart.com e-mail címen
ef Zámbó István a Vinczemillben
Szentendre, Vinczemill, június 20-ig
"A Szentendrén élő ef Zámbó István nonkonformista, formabontó művész. Ösztönösen, műfaji megkötöttségek nélkül dolgozik: rajzol, képeket fest, szobrokat formál, szövegeket ír, filmeket forgat, zenél, performanszokat, happeningeket hoz létre. A művészet számára életforma, felfogásában a leghétköznapibb cselekvés is lehet művészi aktus. Filozófiai eszmefuttatások, kiáltványok, manifesztumok kísérik életművét, alkotásaival és írásaival sajátos magán mitológiát teremt. Legendás események résztvevője és szervezője, nevéhez fűződnek a szentendrei Szabadtéri Tárlatok, a Fő téri Nalaja Happening, a Vajda Lajos Stúdió és az A.E. Bizottság megalapítása." (Kopin Katalin művészettörténész)
Határtalan design
Kiscelli Múzeum, június 23-ig
A dizájn szerelmeseinek felcsillan a szeme a számos nemzetközileg is elismert alkotó művei láttán, és nem fognak csalódni az idei kiállítás középpontjába állított olasz, osztrák, szlovák dizájn alkotások sokszínűségében sem.Radnóti Tamás belsőépítész és Szigeti Szilvia textiltervező alapító kurátorok a korábbi évekhez hasonlóan törekednek arra, hogy összekapcsolják a képzőművészetet, a tárgy- és formatervezést, a vizuális művészeteket és az előadóművészetet, és a kreatív szemléletet, az innovációt helyezzék a középpontba.A kiállítás május 10. és június 23. között látogatható.A kiállítás a Határtalan Design 20. jubileumi rendezvénysorozat része, az NKA, a Budapesti Történeti Múzeum – Kiscelli Múzeum fő támogatásával és a Budapest Brand támogatásával és együttműködésével valósul meg, a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Múzeumok Éjszakája programsorozat része.
Képzőművészeti
Éjszakázz a múzeumban!
Néprajzi Múzeum, május 17., 24., 31., 18:00
A program családok számára (7-10 éves gyermekkel) ajánlott.Éjszaka a múzeum is elcsendesedik, sötétbe borulnak a kiállítótermek, csak a hold világítja meg a summás lány tükrét, amelynek visszaverődő fényében megjelenik a Máriás-ágy körvonala. De vajon biztosak lehetünk benne, hogy élettelen az épület, ha még sohasem láttuk, milyen egy éjszaka a bezárt múzeumban, mi történik lámpaoltás után a tárgyakkal? Most itt a lehetőség, hogy a saját szemeddel győződj meg róla. Gyere és tölts velünk egy izgalmas éjszakát a Néprajzi Múzeumban! Barangoljunk a terekben, folyosókon, raktárban, elemlámpával a kézben. Ismerjünk meg együtt egy kész kiállítást és fejezzünk be egy félkészet! Próbáld ki a subán alvást, szerelj össze egy priccset, pihenj meg pásztorbotnak dőlve, húzd ki az asztalágyat, hunyj egy rövidet buszülésen, bóbiskolj el függőágyban, vess fekhelyet tábori ágyon és építs kuckót a többiekkel. Közben elmerülhetsz az alvás és az éjszaka világában, mesélhetsz a szokásaidról, elmondhatod, hogyan ringatod magad álomba, és másnap együtt ébredhetsz a liget csicsergő madaraival.
Műhelytitkok
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, május 21., 17:00
Beavató tárlatvezetés az CAPAZINE LET’S ROLL! kiállításon az alkotókkal és a kurátorokkal
Banksy
Budapestre érkezik a világhírű Banksy kiállítás!
A világ leghíresebb láthatatlan graffiti művésze, a festőzseni Banksy ikonikus utcai képei új színt hoztak a kortárs művészetbe, alkotásai rekordösszegekért kelnek el. Barcelona, Párizs, Milánó, Prága, Brüsszel, Lisszabon és Dubaji után a kiállítás most Budapestre érkezik! The World of Banksy - ”Az utca a festővásznam” nagy sikerű kiállítás a Király utcai Komplex Kiállítóteremben lesz látható május 3-tól, majd folytatja az útját Velencébe, Nápolyba és New Yorkba.
Műcsarnok
Sulyok Gabriella: Legenda-változatok
Műcsarnok, május 26-ig
Sulyok Gabriella zenével és költészettel átkarolt művei kivétel nélkül segítenek az élet-pillanatunk felfogásában. „Dús-gyönyörű” rajzaiban mindannyiunk közös emlékeit jegyzi, és öröknek ható idő-terekbe helyezve vándorlásunkat, a jövővel együtt a jelenben elérhető életélménybe sűríti azokat.Volt alkalma egy mára elfelejtett kultúrába is bepillantást nyerni – szellemi-művészi alkatán túl ez teszi lehetővé, hogy a dolgokat mindig több szemszögből lássa, értelmezze, megfelelően érezze és értékelje. Józan látomásokkal erősített világlátása a lehető legtisztább, közvetítőszerepre is alkalmas attitűddel jelenik meg műveiben.Számára alapvetően fontos a fehér és a fekete, „mert a fény a fehéret és a feketét ugyanúgy eltakarja” – vagy éppen mert ugyanúgy megmutatja. E két szín találkozásának ritmusa, egymás szépségének veszteség nélküli kiemelése fontos momentum a grafikáiban, ezáltal teljesedhetett ki a fekete-fehér tartományban létrejövő egyedi atmoszféra.A mozgóképpel (és zenével) történő kifejezés képességének birtokában film- és akár életélményt is képes két dimenzióba transzponálni, sokszor egy egész történetet láttatni, elképzelhetővé tenni.Ceruzával, tussal és olykor krétával megjeleníteni azt, ami egyszerre rejtélyes és lényegi. A filmkészítés folyamatának ismerete ugyanakkor lehetővé tette számára azt is, hogy a rajzaiban megnyilvánuló mozgás mozdulatlansága magával ragadó legyen, hogy a vonalak olyan állóképet vetítsenek elénk, amely bármelyik pillanatban újra mozgásba lendülhet.Képei Mezopotámiába, Orfeusz és Euridiké világába, a zsidó-keresztény kultúra alapvetéseinek a Bibliában megőrzött, megunhatatlan útvesztőjébe, egyúttal a saját, mindennel közös világunkba, a jelen és a múlt-jövő dimenzióinak origójába repítenek.A tárlaton egészen korai és a legutóbbi pár hónapban készült munkák is láthatók. A három terem az ókori keleti és a görög mitológia által ihletett, fehér papíron fekete tussal készült rajzokat, foltmaratott rézkarcokat, valamint a zsidó-keresztény világ Bibliája, különösen a Zsoltárok Könyve tanulmányozása során életre kelt, személyes érintettségéből született grafikákat mutatja be. Az Irakban töltött évek alatt, a leletek és a tudósok által egyengetett feltételezések alapján megrajzolta a sumer, babiloni-akkád és asszír öltözékeket, és a múzeumi közegben, a mezopotámiai kultúra vizuális művészetének és a tőle elválaszthatatlan költészetnek hatására kezdte el a Sumer agyagtáblákhoz című tusrajz-sorozatát, amelynek minden darabja egy-egy sumer vers részletét kapta címül.Az Orfeusz sorozat a kétezres évek elején született, Gaál István 1986-os Orfeusz és Euridiké című filmjének hatására. Itt szintén nem jelennek meg figurák: sem Orfeusz, sem Euridiké nem ölt testet, de érezhető a jelenlétük – azt látjuk, amit ők láttak, vagy amit ők is láthattak volna. Velük együtt vándorolhatunk és küzdhetünk meg a kiállító által gyönyörűnek nevezett problémákkal.A grafikák térszerkezetének, a mélységbe és magasba irányultságnak, ezen belül a gyakran felbukkanó „ürességnek” köszönhető az az atmoszféra, amely a döbbenet és az ujjongás határán lévő állapotot idéz elő a szemlélőben. Ugyanez vonatkozik a bibliai történetek feldolgozását célzó és a történetek helyszínét feltérképezni-elképzelni segítő gesztussal készült rajzokra is. Az élményeket, benyomásokat rögzítő képek sokszor költők és írók megfogalmazásai, például Thomas Mann vagy Rainer Maria Rilke interpretációi ihlették.Sulyok Gabriella művei imaként is értelmezhetők: már-már bizonyító erejű látomás-képek, amelyek kaput nyitnak az időtlenségbe.(Reischl Szilvia, a kiállítás kurátora)
Helyiérték | III. Építészeti nemzeti Szalon
Műcsarnok, május 5-től
A Műcsarnokban jelentős szakmai- és közönségérdeklődés mellett, ötesztendős ciklusokban mutatkozhatnak be az egyes művészeti ágak. 2024-ben újra az építészet kerül reflektorfénybe. A HelyiÉrték címet viselő III. Építészeti Nemzeti Szalon együttgondolkodásra hív. Az elmúlt öt év hazai és határon túli építészetét összegző, a szigma jelölést logójául választó kiállításon a látogató korunk legfontosabb kihívásaihoz kapcsolódó, megkerülhetetlen kérdéskörök szerint csoportosítva ismerhet meg különböző építészeti gondolatokat. A jelen körvonalaiban az urbanisztikai léptékű jel-épületek mellett több aspektusból is megvilágításba kerül az építészet és a közösségi-kulturális identitás viszonya, nem feledkezve meg a kis léptékű, de annál fontosabb, katalizáló erejű beavatkozásokról. Önálló egységet képvisel a jövő zálogaként és a korszellem indikátoraként szemlélhető két, kiemelt témakör: az oktatási-nevelési intézmények és a lakóházak építészete. Az épített örökség helyzetét feltáró szekció a múlttal való együttélés lehetőségeit járja körül az identitás és a továbbörökíthető közösségi emlékezet szemszögéből. A kiállítási tér végpontján kap helyet az építészeti gondolkodás mint alkotói folyamat szimbolikus leképezése: válogatás skiccekből, rajzokból, látványtervekből, melyek művészi illusztrációkként a legjelentősebb hazai és nemzetközi pályázatokra készült építészeti víziókat is bemutatják. Az apszisban kialakított közösségi tér a párbeszéd, a szakmai közélet helye, hátterét a vizsgált fél évtized hazai építészeti könyvtermése adja. A művészi épületfotók az egyedi történetmesélés eszközeivel az épületek új arcát tárják elénk, betekintést adva az anyag mögött meghúzódó emberi történetekbe, az építészet humán dimenzióiba, rávilágítva arra, hogy egy épület „helyiértékét” a használó közösség igazolja vissza napról napra. Nem más, mint e közösség iránti felelősség az építész legfőbb feladata, különösen az elmúlt időszakot meghatározó járvány, a háború és a klímaváltozás metszetében.A kiállítás főkurátora Dénes Eszter építész, építészeti szakíró, felkért társkurátorai Gutowski Robert, Perényi Tamás és Ferencz Marcel Ybl-díjas építészek. Az építészeti minőség sokoldalú bemutatására törekvő kiállítást rendezvények, szakmai konferenciák, könyvbemutatók és különleges tárlatvezetések kísérik. A III. Építészeti Nemzeti Szalon 2024. május 5-től szeptember 15-ig látogatható.
CSETE | Csete György, Csete Ildikó, Pécs Csoport
Műcsarnok, szeptember 15-ig
A kiállítás Csete György (1937–2016), a magyar organikus építészet egyik alapító atyja, és felesége, Csete Ildikó (1940–2018) textilművész-képzőművész munkásságát mutatja be, együtt a Csete György vezette, 1970–1976 között működő és később Pécs Csoport néven ismertté vált építész társaság, a Pécsi Ifjúsági Iroda 1970-es évekbeli műveivel. A csoport tagjai Blazsek Gyöngyvér†, Csete György†, Deák László, F. Kovács Attila, Jankovics Tibor, Kistelegdi István†, Nyáry József† és Oltai Péter voltak. Csete állandó statikus mérnöki társa Dulánszky Jenő volt. Építészetük a természet, az építészet és az ember mára elveszített egységének helyreállítását, az ipari környezetpusztítás és az energiapazarlás megállítását, a szoláris energia (ma megújuló energiaforrásoknak neveznénk) kiaknázását szorgalmazta. A magyar organikus építészetet Csete a 19-20. század fordulójának magyar szecessziós építészetéből eredeztette, fő céljának pedig az anyanyelvű építészet megteremtésében látta, szemben az 1970-es években uralkodó nemzetközi modernizmus technicista sivárságával.A tárlat Csete György világhírű Forrásházával (1970) indul, amely költői építészeti látomás ember és természet egységéről. Ezzel szinte egyidős a paksi atomerőmű lakótelepének első üteme, az ún. tulipános házak (tervezők Csete György, Deák László, Kistelegdi István és Jankovics Tibor), amelyek a csoport nevét országosan ismertté tették a róluk kipattant sajtóvita révén, amely a csoport feloszlatásához vezetett. A kiállítás termeit végigkíséri egy válogatás a Csete által egész életében – A4-es lapokon – rendületlenül készített, rendkívüli terjedelmű szabadkézi rajzok sorozatából, melyeket gondolkodó rajzoknak vagy konceptuális diagramoknak nevezhetnénk. Csete Ildikó az Iparművészeti Főiskolán folytatott tanulmányai után egy bő évtizedig a Goldberger Textilnyomógyárban dolgozott nyomottanyag-tervezőként, azután a szabad tervezői tevékenységet folytatta élete végéig. Szemléletét a Gödöllői művésztelep alkotó szellemisége és az 1970-es évek finn iparművészete határozta meg. A Gödöllői művésztelepen keresztül a kalotaszegi népművészethez, a finnek révén pedig az európai modernitáshoz is kapcsolódott. Műveinek legfőbb témája és formai motívuma mindvégig a magyar múlt és a magyar népi, illetve növényi ornamentika gazdag, sokrétű világa maradt. Életműve azt bizonyítja, hogy nincsen szakadék a múlt és a jelen művészete között, mert mindkettő élő. E gondolatkör kiállításunk fő üzenete is egyben, hiszen a mai ökológiai és civilizációs problémák pontosan e kérdések körül forognak.